Az elmúlt hat negyedév rendre 3 százalék feletti gazdasági növekedése megtörni látszik a legújabb adatok tükrében. Az idei második negyedévben a GDP növekedési üteme már csak 2,7 százalék volt. Vajon ez csak egy átmeneti kilengés, vagy pedig egy tartós lassulási trend vette kezdetét? Biztosat senki nem tudhat a jövő történéseivel kapcsolatban.
Mindenesetre az sokatmondó, hogy kormányzati körökből is egyre gyakrabban hangzanak el aggodalmak a növekedés lassulásával kapcsolatban, illetve fogalmazódnak meg intézkedési tervek a gazdaság élénkítésének vonatkozásában. Úgy tűnik, hogy azoknak a szakértőknek lett igazuk, akik a magas növekedési ütemet nem mélyreható szerkezeti átalakulásnak, hanem egyedi tényezők (EU-s források bevonása vagy a járműipari export) hatásának tudták be. Az ideiglenes növekedési források elapadása után most az a nagy kérdés, hogy vajon a gazdaságpolitika meg tudja-e állítani a lassulást, és akár hosszabb távon is a 3 százalékos növekedési pályán tartani a magyar gazdaságot.
Nézzük először a fiskális politika lehetőségeit. Az elmúlt évek jelentős állami infrastrukturális beruházásai és az ezekhez kapcsolódó fejlesztési programok jelentős gazdaságélénkítő hatást fejtettek ki, sőt számottevő multiplikátorhatásuk is volt, mivel főként a hazai vállalkozásoknak adtak lehetőséget a zömében építőipari jellegű állami megrendelések.
A beruházások elkészülte után azonban már nem számíthatunk további pozitív hatásokra, mert ezek nem termelőberuházások voltak, tehát nem fogják bővíteni a termelőtőke állományát (következésképpen nem emelik a potenciális kibocsátás szintjét sem), ugyanakkor a költségvetés számára addicionális költségeket okoz a fenntartásuk és működtetésük. Újabb nagy állami beruházási hullám a következő egy-két évben nem várható, mert az állam nem tudja pótolni a kimaradó EU-forrásokat, hiszen a költségvetés már így is nagyon kifeszített, jelentős többletforrásokat nem nagyon lehet találni a gazdaságélénkítésre.
A maastrichti 3 százalékos deficitküszöböt pedig – az elmúlt évek tapasztalatai szerint – nem fogja áthágni a kormány. A költségvetés bevételi oldalán sincs komoly mozgástér, radikális köztehercsökkentés szóba sem jöhet. Az szja 1 százalékpontos csökkentése pedig sokkal inkább szimbolikus jellegű akció, mintsem gazdaságélénkítő eszköz, csekély mértéke és közvetett jellege okán jelentős ösztönző hatást várhatóan nem fog kifejteni.
Sokkal nagyobb potenciális lehetőségei vannak viszont a monetáris politikának a gazdaságélénkítés területén. Erre van is kormányzati szándék, mert egyre inkább az látszik, hogy az Orbán-kormány, szakítva a korábbi szocialista–liberális kormányok gazdaságpolitikai mixével, a „laza költségvetési és szigorú monetáris politika” kombinációval, ennek éppen ellenkezőjét valósítják meg, a „szigorú költségvetési és laza monetáris politika” egyvelegét. A példátlan mértékben lecsökkentett jegybanki alapkamat és a könnyen hozzáférhető, olcsó hitelek politikája (a növekedési hitelprogram) azt jelzi, hogy a pénzügyek irányítói letették a garast a monetáris élénkítés mellett. A beindított monetáris élénkítési program eddig még nem hozott számottevő eredményeket. Ezt nemcsak az eltelt idő rövidsége magyarázza, hanem sok más tényező is.
Minden bizonnyal a legfontosabb az, hogy nem lehet megspórolni a gazdasági szerkezet radikális átalakítását. A korszerűtlen, elavult technológiával működő, gyenge hatékonyságú, alacsony hozzáadott értéket termelő, nem versenyképes hazai tulajdontöbbségű vállalkozások kínálati rugalmassága igen alacsony. Ez praktikusan azt jelenti, hogy jelentős termelésfelfutásra ebben a szektorban csak akkor lehet számítani, ha rendkívül nagymértékű élénkítés valósul meg. Az élénkítéshez szükséges nagymértékű monetáris lazítás azonban magában hordozza a „túllövés”, a buborék kialakulásának lehetőségét, amely aztán egy erőteljesebb külső sokk hatására kipukkanhat. Az irreálisan alacsony kamatlábak mellett elindított alacsony hatékonyságú magánberuházások azonnal bajba kerülnek, ha a kamatlábak elkezdenek emelkedni. Szerencsére ilyen túllövési helyzet még nincs kialakulóban, mert az alacsony kamatok hatására sem indult el a beruházási boom.
A népi bölcsesség szerint könnyű a lovat a vályúhoz vinni, de sokkal nehezebb elérni, hogy igyon is. Nos, ugyanez a jelenség megfigyelhető a vállalati beruházások és a kedvező hitelfelvételi lehetőségek viszonylatában is. Hiába alacsonyak a kamatlábak, ha nincsenek megfelelő profitkilátások, akkor a vállalkozások nem fognak élni a kedvező lehetőségekkel. S most, a nagy válság után olyan időket élünk, amikor az üzleti szférában nagy a bizonytalanság. Azt ugyanis szinte mindenki tudja, hogy egy nagy technikai-technológiai váltás előtt áll a világ, azt azonban csak nagyon kevesen, hogy mi is lesz ennek a változásnak a konkrét tartalma (megújuló energiák, elektromos autó stb.). Ezért aztán a beruházók arra várnak, hogy kikristályosodjanak az új fejlesztési irányok. A tévedés lehetősége nagy, a hibás irányokba eszközölt beruházások akár végzetesek is lehetnek az egyes vállalkozások számára. Ezt a fajta bizonytalanságot a gazdaságpolitika enyhíteni tudta volna, ha az elmúlt években többet költött volna kutatás-fejlesztésre, startup programokra és kockázatitőke-társaságok megalakítására.
A bizonytalanság mellett azonban a magyar gazdaságban kialakult és megerősödött a bizalmatlanság is. A váratlanabbnál váratlanabb kormányzati intézkedések, a különféle rendkívüli adók (nemegyszer visszamenőleges) bevezetése, a személyre szabott törvények alkalmazása, indokolatlan privatizációs és államosítási akciók igen erőteljesen rontották a kormány szavahihetőségét. A beruházások hosszú távú elkötelezettséget jelentenek. Nem várható el a magánszférától az erőteljes elköteleződés, ha a kormány nem hajlandó hasonlóan hosszú távú elköteleződésre, amely ebben az esetben a stabil szabályozási környezetet jelenti. A monetáris élénkítés hatásfokát a bizalom helyreállítása jelentősen növelni tudná, még akkor is, ha a technikai-technológiai bizonytalanság továbbra is fennmarad.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.