Idén nyáron egy chilei áramaukción sikeres ajánlatokat adtak be olyan szél- és napgenerátorok, amelyek kilowattóránként 0,04, illetve 0,03 dolláros áron nyújtanak áramot, amivel könnyedén felülmúlták a fosszilis üzemanyagú versenytársaikat. Ez rávilágít arra, hogy az elmúlt hat évben mennyire jelentős mértékben estek vissza a költségek: a napenergia költségei mintegy 70, míg a szélenergia költségei több mint 30 százalékkal csökkentek. Továbbá a költségek csökkenése biztosan folytatódik a jövőben is. Biztosan lehet tudni azt is, hogy húsz éven belül sok ország áramigényének legtöbb részét megújuló energiaforrásokból fogja fedezni könnyen megfizethető áron. Természetesen a nap- és szélfarmoknak jelentős helyigényük van, globális szinten azonban számos szabad terület áll rendelkezésre.
A Földet érő napenergia több mint ötezerszer nagyobb mértékű annál, mint amennyit jelenleg elfogyasztunk belőle. A kereslet várhatóan meg fog duplázódni, ha a világ népessége (ahogy azt az ENSZ előrejelzései mutatják) a jelenlegi 7,2 milliárdról 2100-ra 11 milliárdra nő, és ha mind a 11 milliárd ember olyan életszínvonalra tesz szert, mint amilyet jelenleg csak a fejlett gazdaságokban élők élveznek. Továbbá a jelenlegi szolárpanelek a napenergia csupán mintegy 20 százalékát tudják árammá alakítani (bár ez az arány idővel nőni fog). Ezen tényezők mellett is az egész világ számára elegendő napenergia előállításához szükséges területigény a Föld területének mindössze 0,5-1 százalékát teszi ki.
Az egyes országok esetében azonban igen eltérők az ezzel kapcsolatos kihívások a népsűrűség jelentős eltérései miatt. Chilében egy négyzetkilométeren 24 ember él, az USA-ban 35, míg Indiában 441 (2050-re várhatóan 570). Bangladesben viszont már most 1200 felett van ez a szám. A kínai adat stabil marad majd, négyzetméterenként 145 fő, ami mérsékelt mutatónak számít, miután a sűrűn lakott tengerparti régiók mellett az ország nyugati felében jelentős kiterjedésű sivatagi, hegyi területek alkotják az országot.
A szélfarmok által elfoglalt terület nem vész el a mezőgazdasági termelés számára, mivel a turbinák közötti területeket fel lehet használni növénytermesztésre és állattenyésztésre. A magasabb népsűrűség azonban nehezebbé és drágábbá teszi a megújuló energia termelését. Ha a négyzetméterenként 517 fős népsűrűségű Dél-Korea az összes energiaszükségletét szélenergiából akarná fedezni, akkor az egész területét szélfarmokkal kellene lefednie.
Továbbá az olyan országokban, amelyek elég gazdagok ahhoz, hogy a táj szépségével is törődjenek, a magasabb népsűrűség a tiszta energiát drágábbá teszi. Az Egyesült Királyságban, ahol a népsűrűség négyzetméterenként 267 fő, de Angliában 413, a kormányzat nem támogatja az új szélfarmok kiépítését a szárazföld belsejében a kedvezőtlen esztétikai hatásuk miatt. Ezért Nagy-Britanniának a part menti szélfarmokra és az atomerőművekre kell támaszkodnia az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kiépítésében, amivel kilowattóránként 2-3 centtel drágább az áram előállításának költsége.
Néhány feltörekvő gazdaság azonban már most, néhány afrikai ország pedig a jövőben jóval nagyobb kihívásokkal néz majd szembe. Azzal hogy népsűrűségük 8–22-szer haladja meg a globális átlagot, India területének 4, míg Bangladesnek több mint 10 százalékát kellene a napfarmok számára elkülönítenie, hogy lefedjék az összes energiaigényüket. Továbbá Indiában, szemben Chilével vagy az USA-val, az alternatív földhasználati célok közötti verseny az ország néhány térségében már most is erőteljes.
Az ország néhány részében, így a radzsasztáni Thar sivatagban, lehet majd jelentős napfarmokat kiépíteni, máshol azonban a területek hozzáférhetősége korlátozhatja a megvalósítható megújulóenergia-fejlesztéseket. A szolárpanelek kiépítésének költsége Indiában magasabb, mint azon országokban, ahol a szükséges terület könnyen elérhető. Ez azt jelenti, hogy miközben a megújuló energiaforrásoknak a dekarbonizáció folyamatában jelentős szerepet kell játszaniuk a világ minden részén, addig előfordulhat, hogy néhány országban más technológiáknak, például a nukleáris energiának vagy a szénmegkötésnek és -tárolásnak kell majd ezen folyamat nagyobb részét lefednie. Továbbá az energiatermelékenység javítása, például a jobb várostervezés révén, egyre fontosabbá válik a sűrűbben lakott országokban, ahol a dekarbonizáció folyamatát nehezebb megvalósítani.
A világ legsűrűbben lakott országai közül néhány kettős hátránnyal néz szembe: gyakran ugyanis ezek az országok vannak legjobban kitéve a klímaváltozás káros hatásainak, illetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság kiépítése esetükben nehezebben megvalósítható. Ezzel szemben a már gazdag és nem olyan sűrűn lakott országokban – például az USA-ban, Ausztráliában, Chilében – elegendő terület áll rendelkezésre az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerek kiépítésére igen alacsony költségek mellett, illetve ez csak elenyésző következményekkel jár az agrárterületek hozzáférhetősége és a tájkép esztétikája szempontjából.
A megújuló energiaforrásból biztosított áramellátás terén zajló folyamat igen pozitív fejlődésnek számít, annak előnyeihez azonban a fejlett, viszonylag ritkán lakott országokban lehet a legkönnyebben hozzáférni. Sok más technológia és jól megtervezett intézkedés – mind egy adott országon belül, mind nemzetközi szinten – szükséges lesz ahhoz, hogy a rosszabb adottságokkal rendelkező országok is képesek legyenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságú sikeres kiépítésére.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
