Idén van 15 éve, hogy először használtam egy tanulmányban a BRICS elnevezést a jelentős feltörekvő gazdaságok, így Brazília, Oroszország, India és Kína, illetve 2010-től Dél-Afrika jelölésére. Nemrégiben ért véget a brit kormányban betöltött megbízatásom, miután az antimikrobiális rezisztencia (AMR) kérdésében beszámolót készítő bizottság befejezte munkáját, amelynek elnöke voltam. Ahogy azon gondolkodtam, hogy mi lesz a következő dolog, amivel majd foglalkozom, mindig eszembe jutott a BRICS elnevezés évfordulója. Beváltották ezek a nagy és ígéretes feltörekvő gazdaságok a velük kapcsolatos várakozásokat?
Talán a kérdés megválaszolásának legegyszerűbb módja az AMR-bizottsághoz kapcsolódik. Szeptember 21-én jelentős sikert értünk el: az ENSZ-ben egy magas szintű megállapodás jött létre az AMR kérdésében. Miután a megállapodás megszületett, egy német tévés stáb, amely követte az AMR tudatosításával kapcsolatos munkánkat, arról kérdezett, hogy vajon ez a megállapodás fontosabb-e a BRICS-koncepciónál. Anélkül, hogy a riporter megvárta volna a válaszomat, kijelentette, hogy amúgy egyértelmű erre a válasz. Igaza is volt: egyetlenegy gazdaság, sem remélheti, hogy sikeres lesz, ha olyan súlyos egészségügyi problémák fenyegetik, mint az AMR.
De ennél többről van szó: a BRICS-országok ugyanolyan fontosak az AMR elleni küzdelemben, mint az AMR elleni küzdelem a BRICS-országok számára. Dél-Afrika fontos támogatója volt az Egyesült Királyságnak az AMR-ről szóló eszmecserében a nemrégiben Kínában tartott G20-csúcson, és az AMR kérdése talán nem is került volna be a csúcs zárónyilatkozatába a támogatása nélkül.
A BRICS-országoknak 2001-hez hasonlóan jelenleg is fontos szerepük van a legkomolyabb nemzetközi kihívások kezelésében. Valójában nemcsak úgy találomra raktam össze a betűket a BRIC mozaikszó megalkotásánál, hanem a mozaikszó tényleges jelentése is fontos volt (a brick szó angolul téglát jelent – a szerk.).
Ahogy a 2001-es tanulmányban írtam ezeknek a feltörekvő gazdaságoknak kellene lenniük az újonnan kialakuló globális pénzügyi és kormányzási rendszer építőelemeinek.
A BRICS-országok azonban továbbra is jelentősen alulreprezentáltak az IMF-ben és a Világbankban. Ha ez nem változik, akkor eljutunk oda, hogy már egyáltalán nem nevezhető globálisnak a „globális kormányzás”.
Természetesen a BRICS-országok mostanában gondokkal küzdenek. Különösen Brazília és Oroszország ebben az évtizedben felmutatott gazdasági teljesítménye kelt csalódást. Sokan ezért úgy gondolják, hogy ezek az országok már nem is érdemesek a BRICS mozaikszóval leírt szerepre.
Egyszerűen naiv azonban az az állítás, hogy a BRICS-országok fontossága túl volt értékelve. Mind Oroszország, mind Brazília hasonló részesedéssel bír a globális GDP-ben, mint 2001-ben. India hozzávetőleg ugyanazon az úton halad, mint 15 évvel ezelőtt. Megfelelő strukturális reformokkal akár még a kínaihoz hasonló, tartós két számjegyű gazdasági növekedést is elérhet.
Továbbra is azt lehet azonban elmondani, hogy a legnagyobb sikert Kína érte el, amely a mostani lassulása ellenére is jóval túlteljesítette a várakozásokat. Ha a kínai gazdaság az évtized további részében átlagban mintegy évi 6 százalékos növekedést ér el, akkor teljesíteni fogja a húsz évre szóló előrejelzésemet.
Kína szerencséjére, más országok azt akarják – vagy kellene akarniuk –, hogy Kína sikerrel járjon. Elvégre is, egy dinamikus kínai gazdaság sok ország érdeke, különösen azon országoknak, amelyek olyan termékeket és szolgáltatásokat tudnak exportálni, amelyekre a lakossági fogyasztásra nagyobb mértékben támaszkodó Kínának szüksége van.
Sok potenciális gátja van a BRICS-országok növekedésének és fejlődésének. Ezek között szerepelnek az olyan egészségügyi fenyegetések, mint az AMR vagy az oktatási rendszer kihívásai, a BRICS-országok globális intézményekben való nem megfelelő képviselete vagy a számos rövid távú konjunkturális probléma. A politikusoknak világszerte el kell kötelezniük magukat ezen akadályok felszámolására, és annak lehetővé tételére, hogy a BRICS-országok végül beteljesíthessék a bennük rejlő potenciált.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
