Több blue chip kell
Meglehetősen jók lettek a hazai befektetési szolgáltatók 2016-os első félévi adatai. Meglepte, hogy a szektorral szemben a 2015 eleji brókerbotrányok miatt kialakult bizalmi válság ilyen hamar lecsengett?
– Igen. Arra számítottam, hogy a negatív események hosszabb ideig kihatnak. Főleg azért, mert a három, azóta bezárt szolgáltatónál érintett ügyfelek kártalanítása jogilag még mindig nem zárult le. A bizalom gyors visszatérésében sokat számított, hogy az ügyfelek többféle módon és eszközzel is meggyőződhettek arról, a befektetéseik a tisztességes befektetési szolgáltatóknál biztonságban vannak, és ezt a felügyelet is gyorsan és határozottan közölte.
Az is a hozzájárult a bizalom erősödéséhez, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pont tavaly novemberben lett a BÉT többségi tulajdonosa?
– Ez nagyon fontos demonstratív lépés volt, ami a korábbi, mondhatni, nem támogató tőkepiaci kommunikációt megváltoztatta. Az pedig, hogy a kormányzat, a szakmai szervezetek és a piaci szereplők bevonásával létrejött a BÉT 2020-ig tartó stratégiája, szintén jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 2016 őszén itt tart a piac. Ám egy nemzeti tőkepiaci stratégia nem lehet sikeres a független befektetési szolgáltatók támogatása vagy ösztönzése nélkül. Az nem működhet, hogy egy nyitott európai piacon, ahol határon átnyúló, külföldi szolgáltatók tevékenykednek, a hazai szolgáltatókra olyan súlyos terheket rónak, amelyekkel versenyhátrányba kényszerítik őket. Ilyen a különadó, a Beva-díjak megemelése, a Kárrendezési Alapnak fizetendő díjak vagy a legújabban előírt informatikai audit, melyek a külföldi és a fióktelepként működő brókercégek gazdálkodását nem terhelik. Több olyan szolgáltató működik a tőzsdén, amely az említett okok miatt versenyelőnyben működhet a magyarokkal szemben. Ez az előnyük abból származik, hogy nem vesznek részt a közteherviselésben, nem fizetnek adókat, nem tartanak fenn munkahelyeket Magyarországon, viszont ugyanolyan ügyfeleket szolgálnak ki ugyanazon a piacon, mint mi. E téren az államnak versenysemleges helyzetet kellene teremtenie.
A BÉT addigi alelnökeként hogyan fogadta, hogy az MNB nem tartott igényt a munkájára, így nem vehetett részt az ötéves stratégia meghatározásában?
– A tulajdonosváltást követően a teljes korábbi igazgatóság lemondott, megadva a lehetőséget az MNB-nek, hogy maga építse fel az új menedzsmentet. Egy új, meghatározó tulajdonos érkezésével ezek teljesen természetes változások. Egyébként 2011-ben azért vállaltam az alelnöki pozíciót, mert a Xetra-rendszer bevezetését megelőzően meglehetősen feszült helyzet alakult ki az akkori osztrák tulajdonosok és a piaci szereplők között. Abban a helyzetben egyfajta egyensúlyozó szerepet töltöttem be, mindkét oldal támogatásával. Az alelnöki pozíció elvállalásakor kitűzött célom teljesült: hosszú évek után végre elindult a tulajdonosok és a szolgáltatók közötti párbeszéd, és sikeresen megtörtént a Xetra bevezetése is. A BÉT új vezetése előtt már új feladatok állnak, és hosszú idő után ismét bízhatunk abban, hogy a tőzsde stratégiáját, a tőkepiac fejlesztését a kormány is támogatja.
Mennyire ért egyet e stratégiával, mi az, amit másként csinálna, vannak ötletei, javaslatai?
– A tőzsde új vezetése – nagyon bölcsen – a piaci szereplők széles körét bevonva készítette az új stratégiát, melyben megjelennek a korábbi években kidolgozott piacfejlesztési elemek is. Ezeken Katona Zsolt korábbi vezérigazgatóval én is sokat dolgoztam. A BÉT új stratégiája meglehetősen szerteágazó, a legszélesebb körből merített, és minden lehetséges eszközt megpróbál felhasználni a piacfejlesztés érdekében. Nagy kihívás, hogyan lehet a prioritásokat meghatározni, melyeket minél gyorsabban át kell ültetni a gyakorlatba. Mindenekelőtt közvetlen támogatást kellene adni a tőzsdére igyekvő cégeknek ahhoz, hogy felkészüljenek a nyilvános megmérettetésre, ami egy legalább fél-, háromnegyed éves folyamat. Ugyancsak fontos lenne egy olyan állami alap létrehozása, amely közvetlenül fektetne be a tőzsdére lépő cégekbe. Ennek a maximális mértéke a kibocsátás során bevont forrás 25 százaléka, de legfeljebb 500 millió forint lehetne. Ez garancia lenne a bevezetésen gondolkodó cégeknek, hogy a kibocsátott új részvényeik egynegyede mindenképpen gazdára talál.
De nem rettentené el a befektetőket, hogy a hagyományosan nem jó tulajdonos állammal együtt kell beszállniuk?
– Szerintem kisebbségi pénzügyi befektetőként az állam igenis lehet jó tulajdonos. Erre jó példa a Molban vagy a Richterben meglévő állami részesedés. Ráadásul nem az új tőzsdei cég 25 százaléka lenne az államé, hanem csak az újonnan kibocsátott részvények egynegyede. Pozitívum lehet, ha a cég felett van állami tulajdonosi kontroll, stabilitást adhat, hogy az állam nem olyan befektető, mely egy-egy hirtelen piaci mozgás esetén elad, hanem három-öt évig biztosan megtartja részesedését. E konstrukció egy-kétmilliárdos befektetést jelenthet, emiatt inkább a kis- és középvállalkozások (kkv) számára lehet vonzó, az ő tőzsdére terelésük a BÉT ötéves stratégiájának egyik kiemelt célja.
S miért válassza egy kkv a tőzsdét, amikor egy sor egyéb forrásbevonási formát is igénybe vehet?
– Az állam által is támogatott kockázatitőke-programok valóban erős versenytársai a tőzsdének, miközben egyre több kockázati- és magántőkealap alakul. Ha megmarad az az utóbbi éveket jellemző módi, miszerint az uniós pénzekhez könnyen, kvázi ingyen hozzá lehet jutni, akkor nyilván kevésbé lesz vonzó a tőzsde, ahol kemény számonkérés és teljesítményelvárás van. Remélem azonban, hogy ez a helyzet megváltozik.
A tőzsdék igazi vonzerejét azért mégiscsak a nagyvállalatok adják. Hosszú évek óta csak négy blue chip van a BÉT-en. Mikor nőhet a számuk?
– Az a legkritikusabb a tőzsde stratégiájában, hogy sikerül-e az állami kapcsolatokon keresztül elérni azt, hogy a korábbihoz képest egészen más motivációjú döntéshozók behozzanak legalább részben meghatározó méretű, megfelelő eredményű, növekedési kilátású vállalatokat a BÉT-re. Egy-két komolyabb bevezetés nélkül ugyanis nem tud igazán sikeres lenni a tőzsde. Öt éven belül ahhoz mindenképpen meg kell jelennie több új blue chipnek is, hogy a piac elégedett lehessen.
