Magyarország a látványos béremelkedések időszakát éli. A jelenség nem kifejezetten új keletű, hiszen már korábban is érkeztek hírek jelentősebb, gyakran két számjegyű vállalati fizetésemelésekről. Ezek a hírek tavaly év vége felé megszaporodtak, az idei évet pedig 15 százalékos hazai minimálbér-emeléssel és a garantált bérminimum 25 százalékos emelésével indítja az ország – ráadásul a minimálbér-emelésnek lesz folytatása jövőre is. Mindezek a folyamatok sokakban felkeltik az érdeklődést, hogyan áll a magyar bérszínvonal nemzetközi összehasonlításban, és milyen bérfelzárkózási pálya rajzolódik ki a következő évekre.
A cikk első fele a minimálbér kérdéskörével foglalkozik, az európai minimálbérhelyzetről ad áttekintést, valamint arról, hogy a minimálbér intézményének milyen elméleti alátámasztottsága van, és az elvek miképpen valósulnak meg a gyakorlatban. Ez azért fontos, mert segít a találgatásban a hazai minimálbér jövőbeli alakulásával kapcsolatban. Az írás második fele az általános bérfelzárkózásról szól, arról, hogy milyen feltételek mellett és mikorra valósulhat meg minden magyar munkavállaló álma: hogy hazánkban is osztrák béreket fizessenek a munkáltatók.
Nálunk alacsony a minimálbér
Az EU 28 tagállamából 22-ben létezik az általános minimálbér itthon is ismert és alkalmazott intézménye. Ez a 22 ország három nagy csoportba sorolható a minimálbér szintje alapján: alacsony, közepes és magas minimálbért fizető országokra. Alacsony, 500 euró (155 ezer forint) alatti a minimálbér összege a „szegényházban”, vagyis szinte az összes olyan tagországban, amely 2004 óta csatlakozott. Málta és Szlovénia kivétel, ezek az országok Portugáliával, Görögországgal és Spanyolországgal együtt alkotják a közepes nagyságú (500–1000 euró közötti) minimálbért fizetők csoportját. A gazdag országokban a minimálbér is magas (1300 euró fölötti), ide tartozik többek között Hollandia, Németország, Franciaország és Írország is.
A minimálbér Bulgáriában a legalacsonyabb (235 euró), Luxemburgban pedig a legmagasabb (1999 euró) – a különbség 8,5-szeres. Magyarország a 22 ország közül a 17. helyen áll. Egy kicsit kedvezőbb a kép, ha a minimálbér vásárlóértékét nézzük: ezen a listán Magyarország a 14., a két szélső érték (Bulgária és Luxemburg) közötti szorzószám pedig már „csak” 3,5-szeres.
A fejlettségi szintnek megfelelő
A minimálbér az átlagbérnek jellemzően 30-50 százalékát teszi ki (Magyarországon ez 40 százalék körüli); és óriási a szórás abban a tekintetben, hogy mekkora a minimálbért keresők aránya az összes munkavállaló között (Szlovéniában majdnem 20 százalék az arány, de Csehországban 2 százalék alatti, Magyarországon 5 százalék körüli). A fenti statisztika alapján Magyarországon a minimálbér nagyjából „a helyén van”, vagyis az ország fejlettségének megfelelő a mértéke.
A minimálbér közgazdasági megítélése ellentmondásos (vajon milyen közgazdasági jelenségé nem az?), létjogosultságát inkább szociális megfontolásokkal szokás alátámasztani. Az egyik leggyakrabban hangoztatott érv a minimálbér mellett az, hogy minden dolgozónak biztosítani lehessen a megélhetéshez szükséges fizetést – a létminimumot. Ez a gyakorlatban azonban legtöbbször nem valósul meg, tehát nem csak Magyarországon van ez így.
A minimálbér összegének meghatározása az érdekegyeztető mechanizmusokban részt vevő csoportok hatalmi konfliktusának a kimenetele – ennek során a szociális és a közgazdasági szempontok alárendelődnek a politikai-hatalmi viszonyoknak. Ha pedig ez így van, akkor a minimálbér-emeléseket meghatározóan a – szavazatmaximalizáló – politikai szempontok vezérlik. Tévedés ne essék, nem hungarikumról van itt szó: számos külföldi empirikus kutatásnak az eredménye ez a megállapítás. A politikai racionalitás logikájából adódóan nagyobb minimálbér-emelésre inkább a választások előtt kerülhet sor, mert akkor remélhető tőle a legnagyobb politikai haszon. Tehát – hacsak valami extra esemény nem történik Magyarországon – a 2017–2018-as emelést követően a következő nagyobb minimálbér-emelés 2021–2022-ben valósulhat meg.
Folytatódhat a bérfelzárkózás
Ez persze nem jelenti azt, hogy a hazai bérfelzárkózás folyamata 2017–2018-at követően feltétlenül elakadna. Az általános bérszínvonal ugyanis az adott gazdaság fejlettségének a tükörképe. Mikroszinten a vállalati költséggazdálkodással kapcsolatos döntések körébe tartozik a bérgazdálkodás, amelyet ágazatonként, földrajzi területenként, vállalatonként egészen különféle meghatározottságok alakítanak. Így például vannak olyan vállalatok Magyarországon, amelyeknél 20 százalékot meghaladó a béremelés, és vannak olyanok is, ahol egyáltalán nem lesz fizetésemelés 2017-ben. Makrogazdasági szinten, az adatokat aggregálva azonban letisztultabb képet kapunk: minél magasabb egy főre jutó hozzáadott értéket állítanak elő egy adott országban, annál magasabb a bérszínvonal. A magasabb bérhez a több és hatékonyabb munka vezet el.
Hogyan teljesít Magyarország? Az EU-csatlakozás óta eltelt időben a gazdasági növekedés a visegrádi országok közül Magyarországon volt a legalacsonyabb – nem lehet csodálkozni azon, hogy itt volt a legkisebb a bérszínvonal emelkedése is. A V4-ekhez képest 10-20 százalékkal alacsonyabb itthon a bérszínvonal, de az előttünk álló három évben a várhatóan gyors (a V4-ek átlaga fölötti) gazdasági növekedés miatt a bérfelzárkózás előrehaladhat.
Az osztrák bérek azonban még igen messze vannak. Abban a hipotetikus esetben, ha a hazai GDP-növekedési ráta tartósan 3 százalék fölött maradna, és ennek csak a felével nőne az osztrák gazdaság, akkor 20-25 év múlva beérhetnénk Ausztriát mind gazdasági fejlettségben, mind pedig bérszínvonalban. Ha a mögöttünk álló időszakból indulunk ki, akkor azonban reálisabb egy-két évtizedet hozzáadni a felzárkózáshoz szükséges időhöz.
