Latin-Amerikát és különösen Dél-Amerikát évek óta válság sújtja. Mégis a külföldi tőke – mind a közvetlen beruházások, mind a pénzügyi befektetések formájában – továbbra is áramlik a régióba. Ilyen helyzetben korábban erre nem volt példa.[caption id="" align="alignleft" width="600"]
Kép:MW[/caption]
A múltban a tőkeáramlás megakadása vagy hirtelen leállása lényeges jellemzője volt a válságoknak Latin-Amerikában és másutt is a fejlődő világban. Az 1980-as évek latin-amerikai adósságválsága nyolc évre leállította a tőkeáramlásokat. Az 1997 közepén kitört ázsiai pénzügyi válság és annak a feltörekvő országokra történő kiterjedése hat szűk esztendőt okozott a tőkeáramlások terén. Az 1930-as évek nagy gazdasági világválságát pedig néhány évtizeden át tartó finanszírozási stop követte.
Ez a minta azonban, most úgy tűnik, megváltozott. A Lehman Brothers amerikai befektetési bank 2008-as bedőlése után a tőkeáramlások csupán mintegy egy évre szakadtak meg. A kezdeti sokk kiterjedtsége ellenére valójában a tőkeáramlások és a kockázati marzsok szintje 2009-re normalizálódott, amikor a kötvényfinanszírozás Latin-Amerikában ismét elkezdett erősödni, és a mértéke hamar elérte a 2008 előtti átlagszintek háromszorosát.
Az azóta kialakult sokkok még kisebb hatással voltak a tőkeáramlásokra. Az amerikai Fed 2013-ban elkezdte kivezetni a kötvényvásárlási programját, és 2014 közepén a nyersanyagárak összeomlottak. 2015 végén és 2016 elején a kínai fejlemények rázták meg a piacokat. Az utóbbi időszakban pedig Donald Trump amerikai elnökké választását, illetve a Fed kétszeri történt kamatemelését lehet kiemelni ebből a szempontból.
Mégis az ezen sokkok által kiváltott leghosszabb kötvényfinanszírozási leállás – amely 2015 második felében volt – csupán hat hónapig tartott. A nyersanyagárak 2014-es összeomlása a latin-amerikai kockázati felárak növekedését okozta, de csak 1,5 százalékponttal, ami mintegy egyharmada volt a Lehman Brothers bukása által kiváltott sokk okozta mértéknek.
Még figyelemreméltóbb, hogy a Fed mostani két kamatemelésének nem volt érzékelhető hatása a kockázati felárakra és a tőkeáramlásra, bár Latin-Amerikában is emelkedtek a kamatok. Trump megválasztása kevesebb mint egy százalékponttal növelte a latin-amerikai kockázati felárakat, és ez a hatás az év végére el is tűnt.
Továbbá Venezuela kivételével az összes latin-amerikai ország megőrizte hozzáférését a külső magánfinanszírozáshoz. Brazília még a tavalyi politikai válság tetőpontján is hozzáfért a tőkepiacokhoz. Tavaly áprilisban Argentína Latin-Amerika történetének legnagyobb kötvénykibocsátását bonyolította le, miután megállapodott a korábbi adósságátütemezési megállapodásának megmaradt hitelezőivel, és így megszűnt az ország pária jellegű piaci státusza. Ecuador is lebonyolított néhány kötvénykibocsátást. 2017 első negyedében a latin-amerikai kötvénykibocsátás volumene éves szinten 53 százalékkal nőtt, és ez alacsonyabb költségek mellett történt.
Sőt még Mexikót sem érték kedvezőtlen hatások a külső finanszírozás terén, pedig az ország Trump protekcionista retorikájának egyik fő célpontja. Trump győzelme ugyan kiváltotta a mexikói peso leértékelődését, azonban az árfolyam hamar normalizálódott, és visszatért az amerikai elnökválasztás előtti szintre.
Ez azt jelenti, hogy vége azoknak az időknek, amikor a külső finanszírozás hirtelen leállását és a tőkeáramlások hirtelen visszafordulását tapasztaljuk?
Nem teljesen. Latin-Amerikának a finanszírozási leállások elkerülésében mostanában tapasztalható sikerei két tényezőnek tudhatók be. Az első egy regionális tényező: a latin-amerikai országok adósságrátája erőteljesen csökkent 2003 és 2008 között. Ezen időszak nyersanyagpiaci boomja, illetve a devizatartalékok azt kísérő jelentős növekedése révén a régió külső adóssága a GDP 30 százalékáról kevesebb mint 6 százalékára csökkent.
A második tényező egy globális faktor. A fejlett gazdaságok pénzügyi válság óta érvényesülő alacsony kamatai csökkentették a fejlett piacok vonzerejét a befektetők számára, akik a feltörekvő gazdaságokban magasabb hozamokat remélnek. Az említett tényezők fennállásától függ, hogy Latin-Amerika képes lesz-e továbbra is elkerülni a tőkeáramlások hirtelen leállását a bekövetkező új sokkok esetén.
Jelenleg a régió adósságrátája emelkedik, de csak mérsékelt szinten. Átlagban még jóval alatta van annak a szintnek, amely a 2000-es évek elején volt jellemző. A kiigazító intézkedések segítettek, bár ez a növekedés jelentős lassulását, sőt recessziót okozott. Hasonlóképpen elmondható, hogy bár a fejlett országok kamatai tovább fognak emelkedni, amíg végül normalizálódnak, ez a folyamat azonban lassan zajlik, még az USA-ban is. Latin-Amerika mostani azon képessége, hogy el tudja kerülni a külső finanszírozás hirtelen leállását, jó hírnek számít, és úgy tűnik, hogy ez a helyzet tartósan fennmarad. Ez a régió kormányzatai számára bizonyos mértékű fellélegzést biztosít, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen kiigazító intézkedéseket alkalmazniuk, illetve képessé teheti a gazdaságaikat arra, hogy részt vegyenek a világgazdaság jelenleg zajló fellendülésében.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
