A kórházak adósságállományának rendezése 2010 óta megszokott dolog év végén. Idén is 55 milliárd forinttal toldották meg az intézmények büdzséjét. Nem kellene ezt beépíteni a finanszírozási rendszerbe?
Igen nagy utat tettünk meg 2010 óta, a korábbi kormányok több mint 130 milliárdos adóssággal terhelték meg a kórházakat, nemhogy fejlesztésekről nem lehetett álmodni, a napi működés is veszélyben volt. Mára stabilizálódott a helyzet, de persze még van mit javítani. Azzal egyetértek, hogy ezt bele kell kalkulálni a jelenlegi kórházi struktúrába, a cél mindenképpen az, hogy a pénz év közben kiszámítható módon kerüljön a kórházakhoz. Ugyanakkor egy garanciaszabályt is ki kell dolgozni, amely azt szavatolja, hogy év végén nem jelentkezhet olyan hiány, amelyet gondos gazdálkodással kivédhetnek az intézmények. Már tavaly is úgy került sor a működési támogatásra, hogy abban célzott feladatok voltak meghatározva – például a hatékonyságot javító és egészségpolitikai célokat megvalósító fejlesztések –, és eszerint hívhatták le a kórházak a pénzek egy részét. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) elképzelése is az, hogy legyenek ösztönző elemek, amelyek hatékonyabb gazdálkodásra sarkallják az intézményeket. A kifizetetlen számlák teljesítése jogos elvárás a beszállítók részéről. A jövőre nézve a stabilitás azért is kifizetődő lesz, mert az eszközbeszállítóknak már nem kell belekalkulálniuk az árakba a későn fizetést, és ez alacsonyabb árakat tehet lehetővé – erre nemzetközi példák vannak.
Nincs olyan területe a hazai egészségügynek, amelyhez ne lehetne hozzányúlni. A sürgősségi betegellátás a legfontosabb problémás egység?
Bizony, bőven van mit tenni, 2010 előtt végtelenül kivéreztették az egészségügyi rendszert és leamortizálták a kórházakat. A felismerés, hogy ami nem működik jól, azt át kell alakítani, jó ideje megvan. Most mindenki megmozdult az egészségügyben – a róla gondolkodók, a lakosság, a dolgozók, a gazdasági és a jogi oldal is –, és a mostaninál jobb megoldásokat keres. Ezért lépni kell, hogy nagyobb hatékonysággal tudjunk dolgozni. Ám a változás által okozott veszteséget, amely minden változásmenedzsment központi kérdése, minimalizálni kell. Biztosítani kell, hogy legalább olyan jól működjön a rendszer a változások alatt, mint a változások előtt. A sürgősségi betegellátás javítását szolgáló szakmai koncepciót már elfogadta a kormány, következik a végrehajtás.
A köz- és a magánellátás szétválasztásával kapcsolatban milyen elképzeléseik vannak?
Egészségpolitikai szempontból fontos, hogy értsük és lássuk, milyen a kapcsolat a köz- és a magánellátás között. Melyek azok a területek, amelyek nagyon fontosak és egymást támogatják, és melyek azok, amelyek azért nőttek ki, mert vagy szabályozatlan volt a terület, vagy egy megélhetési együttműködés jött létre, amelynek a jogszabályi környezete nincs kialakítva? Hangsúlyozom, hogy az állami intézményekben végzett szolgáltatások szigorú minőségbiztosításon mennek keresztül. Mi ellenezzük a fizetős egészségügyi ellátás beemelését a közegészségügybe. A fizetős egészségügyi szolgáltatásoknak a magánkórházakban van a helyük. Az pedig nem fenntartható, hogy állami finanszírozású intézményekben, állami pénzből vásárolt eszközökkel és állami alkalmazásban álló dolgozókkal tartsanak fenn magánpraxisokat. Az egészségügyre fordított minden egyes forintot a közegészségügy és a betegellátás színvonalának emelésére szánjuk. Világosan szeretnénk látni, hogy egy ilyen szerződéses viszonyban ki mit vár el a másiktól, és milyen arányban van az, amikor egy magánszolgáltató használja az állami ellátórendszer infrastruktúráját, épületét, miközben elad egy szolgáltatást. Ezeket a szerződéseket felül kell vizsgálni, meg kell nézni, mi módon képviselik az állam érdekeit. A választás lehetősége azonban mindenkinek adott: aki szeretne valamilyen szolgáltatást vásárolni, megteheti, de bízhat abban is, hogy jó szolgáltatást kap az állami rendszerben is.
Fotó: Kallus György / VG
A Magyar Nemzeti Bank 22 pontos egészségügyi javaslatcsomagja mintha nagyobb teret adna a magánszolgáltatóknak, mint amekkorát az egészségpolitika…
Abban a jegybankkal egyformán gondolkodunk, hogy a lakosság várható élettartamát emelni kell, hiszen a számítások szerint plusz egy év a magyar gazdaságnak 4 százalékos GDP-növekedést hoz. Átlagosan egy évvel nőtt a születéskor várható élettartam 2010 és 2017 között, és csökkent az egyik népbetegség, a miokardiális infarktus halálozási aránya. Keressük, nézzük, vizsgáljuk, hogy más országok milyen biztosítási rendszert használnak, és Magyarországon melyik példa lenne megvalósítható. Jöjjenek-e az üzleti biztosítótársaságok, vagy legyen állami biztosító? Ezen még dolgozunk, és ehhez tisztán kell látnunk a köz- és a magánegészségügyi ellátókkal kapcsolatos kérdésekben.
Az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát (TVK) felülvizsgálatát is régóta kéri már a szakma. Ebben terveznek valami változást?
Én úgy nézek az egész TVK-ra és a hbcs-alapú (a fekvőbeteg-ellátás finanszírozásában használt, homogén betegségcsoportok szerinti betegosztályozási rendszer – a szerk.) finanszírozásra, mint egy olyan szerkezetre, amelyet két évtizede érintetlenül hagytak. Fontos megkeresni, hogy melyik az a finanszírozási rendszer, amely hatékony és integrált betegellátásra ösztönzi az intézményeket, és elősegíti azt a célt, hogy a beteg legyen a középpontban. Például a miokardiális infarktusok ellátásánál hiába mentesítették a TVK-korlátoktól az intézményeket, hiszen abban, hogy az infarktuson átesettek hány évet élnek még, sajnos nem vagyunk olyan jó helyen. Tehát a rendszerben még vannak kiigazításra szoruló területek.
Ahhoz, hogy a hazai egészségügy átalakuljon, a benne dolgozók aktív közreműködésére is szükség van. Mit látnak, tapasztalnak a humánerőforrás-krízisből?
Becslések szerint hamarosan egymillió alkalmazott fog hiányozni az európai egészségügyből, ez hatalmas szám. Példaként hadd említsem meg, hogy magyar viszonylatban a tüdőgyógyászszakma körülbelül 600 orvost számlál, ám a 17 milliós lakosú Hollandiában 200-250 fős tüdőgyógyászcsapat látja el a betegeket. Statisztikai adatok szerint Magyarországon a tüdőrákos megbetegedések aránya a daganatos betegségek közül 27 százalékon áll, Hollandiában sem sokkal jobb a helyzet a 24 százalékos arányszámmal. Ugyan az orvosok külföldi munkavállalását nem lehet teljesen megállítani, de sikerült lelassítani: míg hat évvel ezelőtt körülbelül 600-an kértek külföldi munkavégzéshez tanúsítványt, ma ez mintegy harmadára csökkent. Azt látjuk, hogy akik már eltöltöttek öt-tíz évet külföldön, kezdenek hazajönni, érdeklődnek az új kórház iránt is. Látják, hogy mind a munkakörülmények, mind az anyagi megbecsülés sokat javult Magyarországon.
Ha már említette az új kórházat, az Egészséges Budapest programnak mi lesz a következő lépése?
Budapest történetének legnagyobb kórházfejlesztési programja egy nagyon fontos állomáshoz ért: az új centrumkórházak tervpályázatainak a kihirdetése megtörtént. Ezt sokan várták, mert ez olyan mérföldkő, amely után lendületesebben lehet továbbmenni.
A teljes interjú a a Világgazdaság pénteki számában olvasható
