A kutatók körében a globális felmelegedés következményeivel és okaival kapcsolatban meglévő konszenzus ellenére a fenyegető klímaválság figyelmeztetései továbbra is süket fülekre találnak a politikusoknál.
Ennek oka, ahogy a klímavédelmi aktivisták egyre inkább állítják, a kapitalizmus, vagy még pontosabban a neoliberális ideológia, amely az elmúlt legalább negyven évben dominálta a Nyugat gazdaságpolitikáját.
Ahogy a Green New Deal (az amerikai demokraták programterve, amely tíz év alatt emissziómentessé tenné az energiaszektort – a szerk.) körüli viták fellángolnak, döntő fontosságú, hogy a közvélemény megértse, milyen szerepet játszik a neoliberalizmus az emisszió csökkentését, a fosszilis üzemanyagok kivezetését és a megújuló energiára alapuló technológiák bevezetését akadályozó politikában.
Washingtonban 1980 óta az az uralkodó nézet, hogy az államnak minimális szerepet kell játszania a gazdaságban. Az ezt az elgondolást követő politika – az állami beruházások forrásmegvonása vagy csökkentése, a gazdaság deregulációja, a demokrácia decentralizálása – megakadályozta az Egyesült Államok leválását a fosszilis üzemanyagokról.
Egyik nagy amerikai párt politikusai sem támogatták, nem bátorították a karbonmentes alternatív energiaforrásokba és infrastruktúrába történő állami beruházásokat.
Az a felfogás, hogy az állam csak akadályozni tudja a gazdasági dinamizmust, erőteljes szakítás a gazdaságpolitikát az 1940-es évektől az 1960-as évekig uraló keynesi nézettel. A keynesi gazdaságpolitika az állami beavatkozásokat szükségesnek tartja a koordinálási problémák – mint amilyen a klímaváltozás is – megoldásánál. A neoliberalizmus második pillére, a dereguláció is hozzájárult a klímaváltozáshoz. Amikor a politikusok az energiahatékonysági standardok és a fosszilis üzemanyagok kitermelését szabályozó előírások visszaszorítására törekednek, akkor előszeretettel mondják azt, hogy csupán a bürokráciát csökkentik. Gyakran azonban
ugyanezen politikusok a szénhidrogén-iparág kitartottjai.
Fotó: AFP
Sajnos, ahogy a klímaválság erősödött, úgy fokozódott a nyomás abban a tekintetben is, hogy deregulálják a fosszilis üzemanyagokat. Például most januárban prominens közgazdászok egy csoportja nyílt levelet adott ki, amelyben arra szólítottak fel, hogy mérsékelt karbonárak (adó) helyettesítsék a „körülményes szabályozásokat”. Nem szabad elfelejteni, hogy ugyanezek a szabályozások nagymértékben csökkentették az üvegházhatású gázok emisszióját például Kaliforniában.
A harmadik módja annak, hogy a neoliberalizmus aláássa a klímavédelmi lépéseket, abban áll, hogy a döntéshozatal áttevődött a szövetségi szintről állami és helyi szintre. A neoliberalizmus karbonárat ír elő a klímaválság megoldásaként, ugyanakkor elutasítja a központosítást, ami ahhoz szükséges, hogy ez az intézkedés lényegében működhessen.
Szinte semmi esélye annak, hogy az USA összes állama bevezeti a karbonárat. A fosszilisüzemanyag-ipar és lobbistái már régóta kijátsszák egymással szemben az egyes államokat – illetve a szakszervezeteket – azzal, hogy helyi munkahelyek teremtését ígérik a fosszilis üzemanyagok kitermelése terén.
Amíg a politikusokat a neoliberális ideológia kényszerzubbonya köti, addig nem lehet nagyobb előrelépést elérni a klímaváltozás kezelésében.
Szerencsére a Green New Deal a közvélemény széles körű támogatását élvezi, ami azt mutatja, hogy a választók nem osztják ezt az ideológiát.
A Green New Deal céljának eléréséhez, vagyis ahhoz, hogy az Egyesült Államok tíz éven belül karbonsemlegessé váljon, nemcsak az egész gazdaságra kiterjedő karbonárra és -osztalékra van szükség, hanem kiterjedt állami beruházásokra és átfogó szabályozásokra is. Ezen intézkedések együtt a második világháború óta nem látott módon mobilizálhatják Amerika szunnyadó termelékenységi kapacitásait. Ezek nélkül a klímaváltozás elleni küzdelem erőfeszítéseinek semmi esélyük nem lesz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.