A jogi szabályozás és a big tech befektetések

A big tech befektetésekhez kapcsolódó legnagyobb kockázat ma már nem a fundamentális adatok alakulásából, hanem a jogszabályi környezetből ered. A szektor cégei több fronton is harcban állnak a jogszabályalkotókkal, de tény, hogy a GAFA- (vagy FAMAG-, vagy bármely egyéb, a piaci megfejtők által a Google – vagy az anyavállalata révén az Alphabet –, a Facebook, az Amazon, az Apple és a Microsoft közös megnevezésére használt betűszóval emlegetett) csoport tagjai idén átlagosan körülbelül 34 százalékkal teljesítették túl az MSCI AC World indexet. Ezeknek a vállalatoknak a cégértéke magasabb, mint némelyik nyugati ország tőzsdei indexében szereplő társaságok összkapitalizációja: például a Microsoft és az Apple együtt többet ér, mint a német DAX indexben szereplő cégek összesen.

Ezek a vállalatok alapvetően hatalmas, jól megszólítható, de a strukturális fejlődésüknek viszonylag korai szakaszában járó piacokat szolgálnak ki, például az e-kereskedelem, a digitális szórakoztatás vagy a felhőalapú szolgáltatások terén. Emellett olyan innovatív megoldásokat dolgoznak ki, illetve vásárolnak fel a szomszédos piacokon (a virtuális valóságtól a fizetési megoldásokon át az önvezető járművekig), amelyek a jövőbeli növekedés motorjai lehetnek. Eközben egyre nagyobbra nőnek, és komoly politikai, jogszabályi és etikai vitákat gerjesztenek.

A jogszabályi nyomás az utóbbi időben lavinaszerű lendületet vett, szinte naponta jelennek meg az egyes big tech cégek elleni jogi eljárásokról, a rájuk vonatkozó jogszabályok érvényességéről vagy a jogszabályalkotók ellenszenvéről szóló hírek, ám e vállalatok értékeltsége ennek ellenére egyre feljebb kúszik. Azonban az apránként befektetők és a nagyobb részvénycsomagot birtoklók sem hagyhatják figyelmen kívül ezeket a sötét fellegként gyülekező jogszabályi kérdőjeleket, mivel sosem lehet tudni, mikor válik kézzelfoghatóvá a hatásuk az adott cégekre.

Bár a jogszabályokra szokás a big tech részvényeket érintő negatív hatásként tekinteni, szakértőink szerint az aktív alapkezelőknek inkább üdvözölniük kellene az alapos hatósági felügyeletet, mivel pozitívan hat az interneten zajló versenyre − és hosszú távon a nagy technológiai vállalkozások fenntarthatóságára is.

A hatósági felügyeletnek négy olyan területe van, amelyek rendszeresen a sajtó- és a politikai figyelem középpontjába kerülnek: a versenyszabályok betartása, a felhasználók személyes adatainak védelme, a félretájékoztatás, valamint az adóelkerülés. (Az e területekhez kapcsolódó meghatározó folyamatokat is részletezi az írás vg.hu-n megjelent, hosszabb változata – a szerk.)

Vannak továbbá egyéb tényezők is, amelyek a jövőben egyre fontosabbá válnak az ezen a területen működő befektetők és vállalatok számára. Ezek – amelyeket szakértőink digitális etikának neveztek el – konkrétan négy pillérre összpontosítanak: a személyes adatok védelmére, az online jóllétre, a félretájékoztatásra és az online csalások kockázatára, és azt vizsgálják, hogy miként tekintenek ezekre a cégek. Ezen túlmenően nagyon fontos, hogy a humán elő­ítéletek ne szivárogjanak át a mesterségesintelligencia-algoritmusokba. A szilárd, általánosan elfogadott digitális etika és ennek ellenőrzése létfontosságú, ha biztosítani akarjuk, hogy a mesterséges intelligencia alapelemei a jövőben is összhangban álljanak a társadalmi szükségletekkel és elvárásokkal.

A big tech cégek számára a globális jogszabályi környezet átalakulása mostanában lép a második, erőteljesebb szakaszába. A befektetőknek nem árt tisztában lenniük a következőkkel:

Először, Margrethe Vestager, a Donald Trump által USA-gyűlölőnek nevezett dán politikus a big tech vállalatok elleni európai fellépés fő zászlóvivője. 2019 szeptemberében másodszor is mandátumhoz jutott az Európai Bizottság versenyjogokért felelős biztosaként, és kibővített hatáskörrel kezdhetett hozzá az EU digitális politikájának kialakításához.

Másodszor, az Egyesült Államokban kétpárti konszenzus van abban, hogy az internetes szabályozás elavult, és nem ad elég hatáskört az USA igazságügy-minisztériumának és a Szövetségi Kommunikációs Bizottságnak a tech cégek megfelelő ellenőrzéséhez. A demokratikus elnökjelölt, Joe Biden még e nagy cégek feldarabolását is szükségesnek nevezte. A big tech cégek vezetői 2020. július 27-én kongresszusi meghallgatáson vettek részt, amelyen választ kellett adniuk a kétpárti antitrösztbizottság által feltett kérdésekre.

Harmadszor, az Egyesült Királyság és Ausztrália jogszabályalkotói ágazati szintű szabályozásért kiáltanak, ahhoz hasonlót szeretnének, amilyen a pénzügyi ágazat vonatkozásában a pénzügyi világválság után jött létre. Az általános vélemény szerint e két ország jogszabályalkotói mérsékelebb hangot ütnek meg, mint a tehetetlen USA-beli és a túlságosan is kritikus EU-s társaik.

A szektorban tevékenykedő vállalatok nagy vonalakban tudomásul vették a jogi környezet változását. Mivel globális cégekről van szó, amelyek a jogszabályalkotók által felfoghatónál vagy a rendelkezésükre álló eszközökkel követhetőnél sokkal gyorsabb ütemben képesek megújulni, ezért egyre inkább az önszabályozás megvalósítására törekszenek. Igyekeznek elérni, hogy termékeik megfeleljenek majd a jövőben megszülető új törvényeknek. Újonnan létrehozott szabályalkotási és ellenőrzési részlegeik élére némely esetben egyenesen volt államfőket állítanak, jó példa erre az Egyesült Királyság miniszterelnök-helyettesének, Nick Cleggnek a Facebook globális ügyekért és kommunikációért felelős alelnöki kinevezése.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a befektetés a big tech körében nem olyan sima ügy, amilyennek elsőre látszik, és a jogszabályi kockázatok súlyosabbak, mint a fundamentális rizikófaktorok. A vázolt folyamat még így is pozitív fejlemény lehetne az aktív befektetők számára, mivel teret hagyna az innovációnak, csakhogy idővel felcserélődhetnek a nyertesek és a vesztesek. Ezért ezen a területen a hosszú távú befektetések sikerének az a kulcsa, ha folyamatosan figyelemmel kísérjük, hogyan állnak hozzá a vállalatok a fenntarthatósági kérdésekhez – kiváltképp a digitális etikához. A jól átgondolt szabályok a befektetők szövetségesei lehetnek, mivel egyértelműbb működési körülményeket teremthetnek a vállalatok számára. Emellett csökkenthetik annak a veszélyét, hogy egy-egy kisebb incidens vagy PR-baleset fontos politikai kérdéssé fajuljon, aminek súlyos következményei lehetnek az érintett vállalatra, a tech szektor egészére és a részvényértékeltségekre is.

A túlbuzgó vagy nem kellően átgondolt jogszabályok is kockázatosak a tech cégek, sőt minden olyan vállalkozás számára, amelyik valamilyen okból a politika reflektorfényébe kerül (elég csak a pénzügyi vállalatoknak a 2008-as pénzügyi világválság utáni helyzetét említenünk). De az innovációt nem lehet elnyomni.

Még ha legrosszabb lehetőségként feltételezzük is, hogy a jogszabályok elfojtják a jelenlegi nyerteseknél zajló innovációt, ennek valószínűleg az lenne a vége, hogy a cégeknél dolgozó legkreatívabb munkatársak kilépnének, és új cégeket alapítanának, hogy megvalósíthassák kreatív ambícióikat. A tech cégek új generációja lépne színre, az aktív befektetők pedig megtalálnák őket, és profitálni tudnának belőlük. Eközben a passzív befektetők vélhetően továbbra is ragaszkodnának az ágazat korábbi (innováció és növekedés előtti) vezető vállalatainak részvényeihez. Ha pedig a legnagyobbakat antitrösztre vonatkozó indokokkal feldarabolnák, kiderülne, hogy a részek értékének összege sok esetben jóval nagyobb, mint a korábbi egészé. Ekkor is létrejönne egy egész sor befektetésre érdemes új vállalat, amelyeknek a részvényei a kibocsátási árfolyamuk négy-tízszeresét is elérhetnék. Ebben az esetben is igaz, hogy az aktív befektetőknek sokkal nagyobb esélyük van a legjobb ilyen lehetőségek korai felismerésére és a belőlük való profitálásra.

A cikk hosszabb változata a vg.hu-n olvasható.