A tantermi oktatás védelmében

Szeptember elsején hagyományos módon indulhatott az új tanév a közoktatásban részt vevők számára. Hagyományos, de nem a megszokott módon. Hagyományos az iskolakezdés, hisz ismét az iskolák tantermeiben folyhat az oktatás, de a járványügyi készenlét idején számos, az eddigiektől eltérő szabály és eljárás betartása vált létfontosságúvá.

Mégis, a járvány első hullámának eseményei után lényeges eredmény a tantermi oktatás lehetősége, ami egyben szükségszerű is: egyebek között a lemorzsolódások csökkentése szempontjából, és mert a valódi ismeretek átadásához nélkülözhetetlen a pedagógusok szaktudása. Ők munkájuk elismeréseként 2020. júliusától 10 százalékos – ágazati szakmai bérpótlék formájában megjelenő – fizetésemelésben részesültek, és az intézményvezetők vezetői pótléka is emelkedett.

A 2019–2020-as tanév második féléve a szokásostól eltérő módon fejeződött be a nappali rendszerű oktatásban tanuló 720 ezer általános és 411 ezer középiskolás számára. A járványügyi veszélyhelyzet idején rendhagyó módon tartott érettségi vizsgaidőszak eredményeként 68 ezren kaptak érettségi bizonyítványt, és 23 ezren érettségi tanúsítványt. Különösen nehéz helyzetben volt az a 92 ezer első osztályos kisgyerek, akik az elmúlt tanévben sajátították el az írás-olvasás alapjait, és azok a hátrányos helyzetű tanulók, akik nem tudtak bekapcsolódni a digitális oktatásba.

A digitális jártasság pedig napjainkban kulcskérdéssé vált, amelynek a felnőtt lakosságra jellemző színvonalát méri – az IT-környezetben való problémamegoldó készség alapján – az OECD szervezésében elvégzett nagymintás nemzetközi összehasonlító kutatás, a PIAAC. A legutóbbi felmérés során az IT-készségekben a két legmagasabb szintet elérők aránya hazánkban 28,5 százalék volt, megközelítette az OECD-országok átlagát, az IT-készséggel nem rendelkezőké pedig 14,4 százalék, ami kedvezőbb az OECD-országokra jellemzőnél (16,3 százalék). A digitális jártasság megszerzését a közoktatás mindenki számára igyekszik biztosítani. A 2016-ban elfogadott Digitális oktatási stratégia fő célja, hogy az oktatásból kikerülők megfelelő digitális tudással rendelkezzenek. Ennek keretében – intézményi oldalról nézve – négy év alatt 12 százalékkal bővült a számítógépes eszközpark a köznevelésben, nőtt az internetelérés sávszélessége, a tanórákon a tanulók háromnegyede használt számítógépet, 77 százalékra nőtt az internetet oktatási célra használó tanárok aránya az általános és 70 százalékra a középiskolákban. A 2020 tavaszán hazánkba is begyűrűző járvány ebben az állapotában érte a magyar oktatási rendszert. A digitális oktatásra való átállással ezek a mutatók ugrottak meg hirtelen, egyik napról a másikra, közel száz százalékra.

A diákok oldaláról tekintve, hazánk gyermekes háztartásainak internet­el­lá­tottsága 2019-re 98 százalékra nőtt, ami egyenlő az uniós átlaggal, és a szomszédos uniós országok közül – Ausztria és Szlovénia értékével megegyezve – a legmagasabb. 2019-ben száz gyermekes háztartásra 184 PC vagy laptop és 181 okostelefon jutott. Bár évek óta nő a gyermekes háztartások számítógép- és okostelefon-ellátottsága, az adatok mögött jelentős társadalmi és területi különbségek vannak. A központi régiókban mintegy másfélszer annyi számítógép jut száz háztartásra, mint a legkedvezőtlenebb helyzetű Észak-Alföldön vagy Észak-Magyarországon, de jelentős különbségek vannak az egyes jövedelmi csoportok között is. A digitális oktatás idején nehéz helyzetben voltak azok a többgyermekes családok, amelyeknek nincs elegendő számítógépük ahhoz, hogy minden gyermek – az oktatás sajátosságánál fogva egy időben – hozzáférjen a digitális oktatás felületeihez. Ez elsősorban a három- és többgyermekes családokat érintette. A Klebelsberg Központ által fenntartott intézmények 750 ezer általános és középiskolás diákjának mintegy 5 százaléka viszont egyáltalán nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba, mert nem rendelkezett alkalmas eszközzel vagy internettel, több helyen pedig a családi háttér okozott problémát. Ezeket a tanulókat papíralapon érték el, így elméletileg ők sem maradtak ki az oktatásból.

Elmaradt viszont a tanárok szaktudására alapozott, minőségi didaktikával támogatott oktatás. Azoknak, akik korábban is nehezen feleltek meg a követelményeknek, és azok egy részének, akik ebben az időszakban csak alkalmanként vettek részt a feladatok teljesítésében, szinte biztos, hogy kihívás lesz a felzárkózás. Ezt pedig teljeskörűen csak a hagyományos oktatás képes biztosítani. Ennek hiányában ismét nőhet a korai iskolaelhagyóknak – az egyre javuló uniós átlagnál 2014 óta már magasabb – 12 százalékos aránya, növekedhetnek a társadalmi egyenlőtlenségek.

Az óvintézkedések betartása tehát nemcsak egészségünk védelme, a gazdaság lendületbe hozása, hanem a tantermi oktatás fenntartása érdekében is létfontosságú.