Ahogy történelemórán megtanultuk, hogy milyen események voltak időszámításunk előtt és után, úgy kell beleszoknunk az új, Covid előtti és utáni időszámításba. A vírus több síkon is támad, hiszen nem csupán egészségügyi szempontból kell aggódnunk az életünk miatt, hanem a megélhetésünk is kérdésessé válhat. A korábban érzett egzisztenciális biztonság sokak számára már a múlté.
Felfoghatatlan, hogy egy láthatatlan vírus lerombolhat bármit, ami korábban stabilnak és öröknek tűnt. Minden, ami biztos és megszokott volt, most bizonytalanná és örökké változóvá vált.
Nem kérdés, hogy a cégvásárlás mindig is a legjobb befektetések közé tartozott. A hozamszintje messze az átlagos befektetések felett van, cash flow-t generál, profitot termel, ezzel közvetetten a cégérték is – mint a tulajdonosi része – növekszik. De vajon ezt is megváltoztatta a pandémia? Úgy tűnik, nem. Ezt a befektetni kívánók is hamar felfedezték, nem véletlen tehát, hogy igen magas jelenleg a cégértékesítési piac keresleti oldala, míg a kínálati oldalról ugyanez nem mondható el.
Természetesen ennek is megvan az oka. Aki el szeretné adni a cégét, most még kivár. A tavalyi céges eredmények sajnos sok esetben messze elmaradtak az elvárttól, ami nem kedvező tárgyalási alap.
Ráadásul, ha mégis sikerül értékesíteni a céget, nehéz megtalálni, hogy hova is érdemes befektetni az érte kapott összeget. Az ingatlanok négyzetméterárai az egekben, nehéz olyan biztos pontot találni, ami most is megéri, és ami még jövőre is meg fogja tartani az értékét.
Ugyanakkor ne csak az eladókban keressük a hibát. Bár természetes, hogy a befektetők a jobbnál is jobb üzlet akarják, ám a mostani, bizonytalan és nagyon is kiszolgáltatott helyzetben ez oda vezethet, hogy még csak szóba sem kerül a win-win opció. Sokszor félő, hogy felhasználják és kihasználják a másik fél esendőségét, a bizonytalanságot és azt, hogy sokaknak nincs idejük várakozni.
A hitelmoratórium lehetőséget teremtett némi időnyerésre, de nehéz megítélni, hogy az elszenvedett károk mennyire lesznek tartósak. Sokan reménykednek a talpra állásban, ami lelassítja a bedőlés előtti kényszerértékesítéseket.
Így az „aki időt nyer, életet nyer” elv alapján a kényszereladások megjelenése is kitolódik. Azok a cégek pedig, amelyek ebben a helyzetben is képesek voltak nem csupán fennmaradni, de még növekedni is, igazán értékessé váltak. Mind a tulajdonosaik, mind a befektetők szemében. Kérdés, hogy hajlandó-e a bizonytalanban is biztostól bárki is megválni.
Ám lesz olyan, aki egyáltalán nem lesz döntési helyzetben. Mivel a Covid után nem egyik pillanatról a másikra fogunk visszatalálni a korábbi üzletmenetbe, a nem tőkeerős tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalatoknak nem lesz rá idejük, hogy megvárják az újbóli biztonságos működés és növekedés bekövetkeztét.
Nekik lépniük kell. Aki ilyen helyzetbe került, sokkal jobban jár, ha a gyors eladás mellett dönt. Akinek pedig eladói oldalról van „értékes portékája”, és nem nyomja kényszer a vállát, az a befektetők versenyeztetése esetén soha nem látott cégértéket realizálhat. A piacon a sok pénz hatására a cégértékek emelkedni fognak.
Mindezek következményeként sajnos úgy tűnik, 2021 első fele nem a cégértékesítések számának növekedéséről fog szólni, az igazi áttörés csak a jövő évben várható. Akkor viszont a céget értékesítőknek, reméljük, már csak azt kell eldönteniük, hogy mit kezdenek a befektetőktől kapott igen jelentős összeggel és a rengeteg szabadidejükkel.
