John King még nem tudta, hogy ez lesz a szerencsenapja, amikor felriadt szokásos reggeli ébresztőjére. A texasi Rockdale városka hetvenes éveiben járó polgármestere 2013 óra tölti be tisztségét, ám legnagyobb bánatára az alig 5600 lelket számláló település szebb napokat is látott már. Rockdale az Alcoa 1952-es érkezésével gyors profilváltáson esett át: a csendes kisváros elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott, ám a gigaberuházás nyomán gyorsan megduplázta lakosainak számát, és valódi mintapéldánya lett az iparvárosoknak. A kohászati birodalom a 2008-as válság során profilátrendezésbe kezdett, így történhetett meg, hogy 2014-ben bezárta legnagyobb belföldi egységét, a napi 750 tonna nyers alumíniumot előállító rockdale-i üzemét, ami eddigre több száz helyi lakosnak biztosította a megélhetést. 2017-ben további 450 munkahely szűnt meg, amikor az Alcoa példáját követte a kohót kezdetektől árammal ellátó Sandow Power Planet nevű szénerőmű. King polgármester ingerküszöbét ezek után talán már el sem érte, amikor a tavasszal az embertelen hideg miatt a texasi gázválság az egekbe verte az árakat, és megbénította nemcsak Lance Armstrong szülőföldjét, de a szomszédos észak-mexikói államokat is.
A polgármester az alkonyatban egy hitevesztett kisvárosban autózott hazafelé, de tudta, hogy ez a nap sorsfordító volt. Az elmúlt órákban ugyanis a városházán kínai bitcoinbányászok adták egymásnak a kilincset. Ugyanaz a lépés adta vissza Rockdale jövőjét, amely néhány héttel korábban millióktól vette el a reményt egy gazdagabb élethez: Kína őrült támadása a kriptovilág ellen. A világ második legnagyobb gazdasága néhány hónapja különböző kriptopiaci szabályzásokkal vagy korábbi irányelvek ismételt bejelentésével borzolja a kedélyeket, ezek közül az egyik és talán a legerősebb a bitcoint és egyéb kriptókat bányászó vállalkozók kiűzése az országból. Ennek nyomán azonnal meg is indult a bitcoinbányászok migrációs hulláma. Az új terület a szomszédos Kazahsztántól Kanadán át az Egyesült Államokig ér. Ezeken a helyeken a kínai bányászok rögtön ingatlanberuházóvá is válnak, hiszen első körben új szálláshelyet kell találniuk gigantikus méretű adatközpontjaiknak, hogy a lehető leggyorsabban távol kerüljenek Kínától, amely eddig a kriptobányászok több mint felének adott otthont.
A Xive nevű, bányászkapacitások telepítésével és értékesítésével foglalkozó startup alapítója szerint egy őrült, felfelé ívelő piac látható most. Elsődleges tevékenységük, hogy a Kínában csalódott bányászoknak segítsenek kapacitásaik Kazahsztánba költöztetésében. A fiatal alapító elmondása szerint a kereslet most messze felülmúlja a kínálatot. Éppen csak belefogtak egy új bányászfarm kialakításába, de már az első kapavágáskor értékesítették a teljes kapacitást. Emellett meglátása szerint az is nehezíti a helyzetet, hogy Kazahsztánban gyakorlatilag minden fellelhető kilowatt áram foglalt.
A kedvezőtlen szabályozás mellett az energiaárak is mozgatják a piaci átrendeződést, hiszen ez a friss szektor mára éves szinten 110 terawattóra áramot zabál fel, ami nagyjából megegyezik Svédország vagy Malajzia egész éves energiaszükségletével.
Texas kifejezetten kedvelt célpont, hiszen az energiapiaca olyan szinten liberalizált, hogy a fogyasztók gyakorlatilag valós időben váltogathatják a szolgáltatókat. Ipari felhasználóként akár saját szolgáltatói mixet is összeállíthatunk, így teljes ráhatásunk van arra, hogy energiafelhasználásunkat milyen arányban fedezzük megújuló forrásokból. Átlagosan egyébként a teljes fogyasztás mintegy fele gázerőművekből származik (a hidraulikus repesztéses technológiával kitermelt gáz nem mellékesen Texas egyik fő exportcikke Mexikó felé), 20 százalék szélerőművekből, a maradék 30 százalék pedig egyéb megújulókból, illetve kisebb arányban szénerőművekből.
További érdekesség, hogy ipari felhasználóként tetszőleges kapacitást vásárolhatunk előre, amelyet aztán – mint egy virtuális erőmű – valós időben el is adhatunk a hálózat irányába.
Így lehetséges, hogy ha a piaci árak az egekbe szöknek, a kriptobányászfarmok egyik pillanatról a másikra leállíthatják a működésüket, és nyereséggel értékesíthetik a lekötött kilowattokat, új bevételi forrást teremtve ezzel maguknak.
A fenti modell három fontos pozitívumot is hordoz magában: a texasi áramár az amerikai átlag negyede körül mozog, a kriptobányászok akár száz százalékban megújuló energiából fedezhetik a szükségletüket, a hálózatot pedig megóvja a túlterheléstől, ha a bányászok az olcsón vett áramot drágábban értékesítik a csúcsidőszakokban.
Ami a kriptoüzlet és a texasi áramellátási hálózat jövőjét illeti, sok minden múlik az államigazgatás és a frissen érkezett vállalkozók diskurzusán és rugalmasságán.
Egy, a Texasi Egyetem által készített tanulmány szerint az új jelenség akár csökkentheti is az állam karbonlábnyomát, de ehhez az kell, hogy a bányászok ne ész nélkül üzemeltessék az adatközpontjaikat, ehelyett építsék üzletüket a megújuló forrásokra, a csúcsidőszakokban pedig vegyenek vissza a termelésből. Ez közös érdek, hiszen a drasztikusan növekvő energiaigényt látva csak így maradhat épen Texas öregedőfélben lévő hálózata.
John King feje most egészen más miatt fáj, mint azon a reggelen: Rockdale csillaga újra olyan fényesen ragyog, hogy a város villamosenergia-hálózata képtelen lépést tartani a szükségletekkel, egyszerűen nem tudják olyan ütemben növelni a kínálatot, ahogyan arra szükség lenne. A polgármester derűsen nyugtázza a kihívást, úgy véli, a kialakult helyzet miatt senki sem hibás, erre a forgatókönyvre senki sem számított. Azt mondja, az elmúlt néhány hét történéseinek csak nyertesei vannak, és hogy mindent megtegyen városáért, a hetvenes éveinek derekán újra iskolapadba ült, és elvégzett egy blokklánckurzust az MIT-n. John King hetven évvel az Alcoa érkezése és a város átalakulása után újabb korszakba vezeti Rockdale-t: reményvesztett iparvárosból jó eséllyel a régió technológiai központjává nőheti ki magát.
A bitcoinbányászatról röviden
A egy pénzügyi, számítástechnikai, kriptográfiai és játékelméleti elemekből összeálló ökoszisztéma, véges számú fizetőeszközzel, vagyis bitcoinnal. A blokklánc-technológián alapuló rendszer egy nyilvános főkönyvben tart számon minden létező bitcoin-tranzakciót. Az új tranzakciók akkor mennek végbe, ha felkerültek a blokkláncra, és ezzel együtt a főkönyvbe. Itt jönnek a képbe a bányászok.
A blokkjainak négy fontos eleme van: egy időbélyeg, a rögzítendő tranzakciók, a blokklánc utolsó blokkjának azonosító kódja és egy, az új blokkot jelölő ismeretlen azonosító kód.
Az első három elem bármelyik felhasználó számára elérhető, a negyedik elem adja a bányászat alapját. Ahhoz, hogy létrejöjjön egy új blokk, és jóváírják a tranzakcióit, meg kell találni ezt a 64 karakterből álló kódot. A bányászok komplex matematikai műveleteken keresztül minden lehetséges variációt végigpróbálnak, amíg egyikük megtalálja a megfelelőt. Ezzel tudják létrehozni a blokkot, rögzíteni a blokklánchoz és hitelesíteni a blokkban tárolt tranzakciókat.
Ez a tevékenység elengedhetetlen a bitcoin peer-to-peer (központi szereplő nélküli, felhasználók közötti) rendszerének fenntartásához, ezért minden egyes hozzáadott blokkért új bitcoint kapnak a bányászok a fennmaradó, véges bitcoinállományból – ezt a folyamatot hívjuk bitcoinbányászatnak.
