Nem véletlen, hogy az illetékes ITM (az Innovációs és Technológiai Minisztérium) a honlapján a közelmúltban közreadott egy mintaként használható jótállási jegyet az érintett vállalkozásoknak, segítségképpen. A minta alkalmazása nem kötelező, de iránymutatásul szolgál:
felvonultatja az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó 151/2003. (IX.22.) kormányrendelet által elvárt tartalmi elemeket, fogyasztói tájékoztatásokat, sőt, hasznossági szempontokat figyelembe véve még ajánlott elemeket is tartalmaz.
Ajánlott feltüntetni például a jótállási jegy sorszámát, vagy a szervizek, javítószolgálatok elérhetőségét, ha vannak ilyenek.
Visszatérve pedig a kötelező tartalmi elemekre, a minta megfogalmazza a fogyasztóknak adandó tájékoztatásokat is, kitér az eladási árak függvényében „sávosan” alakuló egy-két-három év jótállási határidőre, a jótállási jogokra, a három napon belüli meghibásodás, a 15 napon túli javíthatóság, a javíthatatlanság, a háromszori meghibásodás vagy a helyszínen történő javítás esetköreire. Bár a gyártói jótállások fennállásával semennyire nem számol a minta, tény, hogy segíthet a cégeknek, hogy a kormányrendelet előírásait a hétköznapi életben alkalmazni tudják, és a hatósági ellenőrzéseken a mostani statisztikáknál – amelyek szerint 50 százalék feletti a kifogásolási arány – jobb eredménnyel szerepeljenek. Sokan ugyanis semmilyen jótállási jegyet nem alkalmaznak, pedig évek óta fogyasztóvédelmi hatósági fókuszpont a minőségi kifogások intézési rendjének és a kötelező jótállás szabályainak, például a jótállási jegyek tartalmának az ellenőrzése, az online és a klasszikus bolti vásárláskor egyaránt.
A közreadott jótállásijegy-minta tehát támasza lehet a cégeknek, még akkor is, ha a hazai kötelező jótállás területén e jogszabályon kívül még további két hazai jogszabály is figyelmet érdemel.
Terméktől és vásárlói körtől függően a képet árnyalhatja például az építőipari vállalkozások többsége által is ismert másik jogszabály, nevezetesen a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI.5.) kormányrendelet. Ennek alapján egyes termékek – mint például a fürdőkádak és zuhanytálcák, sőt a csapok, csaptelepek – ezen kormányrendelet 3. számú mellékletében történő felsorolásuk miatt öt év kötelező jótállással „futnak” és építhetők, szerelhetők be az újonnan épített lakásokba, miközben ugyanezen termékek a 151/2003-as kormányrendelet mellékletében is szerepelnek, de legfeljebb három év kötelező jótállási határidővel.
A hivatkozott két jogszabály metszetébe eső ugyanazon termékre – tehát például egy csapra, kádra – eltérő hosszúságú kötelező jótállási idő vonatkozhat aszerint, hogy azt kinek értékesíti a vállalkozás – nevezetesen vállalkozásnak vagy fogyasztónak –, és a kötelező jótállás időtartama attól is függ, hogy az adott terméket hova, új építésű vagy nem új építésű lakásba építik be.
Amennyiben pedig nem dologszolgáltatásról van szó, hanem olyan, a 249/2004. (VIII.27.) kormányrendelet mellékletében felsorolt javító-karbantartó szolgáltatást – például lakáskarbantartást, vagy személygépkocsik, órák, gyógyászai segédeszközök, hangszerek, telefonok, barkács és kerti szerszámok javítását – értékesít a vállalkozás a fogyasztónak, amelynek az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja meghaladja a húszezer forintot, úgy a jótállási jegy tartalmának kialakítására ez a harmadikként hivatkozott kormányrendelet lesz irányadó, és a kötelező jótállás határideje sem sávosan fog alakulni, hanem hat hónapban áll meg, akármilyen drága volt is a szolgáltatás. Összességében mindenképp körültekintés javasolt:
a kötelező jótállás előírásainak történő megfelelés első lépése nem az ITM által közreadott jótállásijegy-mintának az automatikus átvétele, alkalmazása, hanem az adott vállalkozás adott termékei kapcsán alkalmazandó jogszabály megtalálása, beazonosítása.
