A tiszta, egészséges ivóvíz hatalmas érték. Ennek igazságát az a közel 800 millió embertársunk érzi leginkább, aki nem jut hozzá – de kérdezhetnénk azt a közel 2 milliárd embert is, akinek csatornázatlan a lakóhelye, vagy azokat a lányokat és asszonyokat, akik naponta összesen több százmillió órát töltenek a víz beszerzésével. A Water.org adatai szerint a globális GDP-t ez utóbbi munkaidő-kiesés több százmilliárd dollárral kurtítja meg, de vannak még szomorúbb számok is: az egészséges ivóvíz hiánya miatt világszerte kétpercenként meghal egy gyermek.

A szűkös vagy éppen hiányzó ivóvízellátással nem csupán a fejlődő világ legelmaradottabb országai szembesülnek. A dél-afrikai vízválság megmutatta, hogy hatalmas metropolisok is kiszolgáltatottá válhatnak.

Magyarország a szerencsésebb országok közé tartozik, bár a „kék arany” jelentőségére nálunk is egyre többen hívják fel a figyelmet, köztük Áder János köztársasági elnök. A Velencei-tó kiszáradó medréről megjelent képek is sokakban tudatosították, hogy a vízprobléma nem távoli kontinensek jelensége, hanem korunk egyik legégetőbb, globális problémája.

A tiszta, egészséges ivóvíz hatalmas érték. Nem csoda, hogy az ivóvízhez köthető befektetések egyre népszerűbbek, a beruházások pedig korábban nem látott, iparágakon átnyúló, nemzetközi együttműködések keretében valósulnak meg.

Fotó: Shutterstock

Ilyen együttműködés például a svéd VA SYD társaság projektje.

A malmői székhelyű vízi közmű 5000 kilométernyi vezetékhálózatot működtet, amelyből 2000 kilométer áll az ivóvízellátás szolgálatában.

Mint a hasonló vállalatok többségénél, a vezetékekből elszivárgó víz aránya jelentős (akár két számjegyű) lehet, így a veszteség forrásainak, a különféle hibáknak, repedéseknek a feltárása kulcsfontosságú. A feladatot nehezíti, hogy a szivárgások nagy része nem a főcsatornákban, hanem a jóval kisebb kapacitású mellékcsatornákban lép fel, amelyekben jóval nehezebb detektálni a hibákat. A Siemensszel és a BuntPlanettel közösen kifejlesztett, mesterséges intelligencián alapuló SIWA LeakPlus pontosan ezt a feladatot oldja meg. A rendszer olyan jól „megtanulta” értelmezni az áramlási és nyomásadatokat, hogy azt is jelezni tudja, ha másodpercenként mindössze fél liter víz szivárog el a rendszerből – mindezt ráadásul úgy, hogy kevesebb mérőórára van szükség, mint korábban. A Svédországban is párját ritkító megoldás segítségével a cég mérnökei szerint 2030-ra nullára csökkenhet a veszteség.

A régebbi víziközmű-rendszerek esetében gyakori, hogy az esővíz és a háztartási szennyvíz elvezetésére ugyanaz a csatornahálózat szolgál. Komolyabb terhelés – hóolvadás vagy hirtelen felhőszakadás – esetén ez azzal a veszéllyel jár, hogy a kivezetéseken kényszerűen távozó víz erősen szennyezi a környezetet.

Fotó: Pesthy Márton / Veszprém Megyei Napló

A mintegy 55 000 kilométernyi szennyvízcsatornát működtető brit Yorkshire Water azt a célt tűzte ki, hogy 2020 és 2025 között a szennyező esetek számát a felére csökkenti.

A társaság több partnerrel együttműködve olyan, mesterséges intelligencián és a dolgok internetjén alapuló okosrendszert hozott létre, amely figyelembe veszi a mintegy 2000 szennyvízcsatorna-kivezetés egyedi jellemzőit is, például azt, hogy milyenek a terepviszonyok, vagy azt, hogy városi vagy falusi-e a környezet. A rendszer működik: 3-4-szer több problémát tár fel, mint elődje, miközben a „téves riasztások” száma a felére csökkent.

A mesterséges intelligencia nem varázslat. Elegendő, ha az adattudomány szakértői együttműködnek azokkal, akik valóban értik a problémát, és olyan mérnökökkel, akik képesek megalkotni a megfelelő szoftvert és hardvert. Ez a projekt a tankönyvi példája annak, hogyan kell minden szálnak összeérnie

– magyarázta az egyik résztvevő. Még sok ilyen példára, összefogásra lenne szükségünk világszerte, és az ivóvízprobléma is könnyebben megoldódhatna.