Háború, infláció, bankcsőd, árfolyamesés – nagyon rövid idő alatt kellett olyan fogalmakkal megbarátkoznunk, amelyek külön-külön is heves fejfájást okozhatnak a befektetőknek, köztük a legmódosabbaknak is, akik idehaza a privátbanki ügyfélkörbe tartoznak. Bár ebben a szegmensben a konzervatív számít jellemző megközelítésnek, köztük is vannak bátrabbak, akik akár egy jól időzített beszállásra is felhasználhatták ezt a csapkodós periódust: a hazai és a világ tőzsdéin voltak és vannak is olyan mélyrepülések, amelyek erre módot adtak. Az orosz offenzíva kezdete után két hétig nagy zuhanásokat láthattunk, mindenki azt latolgatta, hová fajulhat a helyzet. Aki élt az árfolyamok átmeneti megingásával, az utóbb örömmel konstatálhatta, milyen hamar visszakapaszkodtunk a háború kirobbanása előtti szintekre, ami tökéletesen illusztrálja a tőkepiacok „szociális érzékenységét”. Február vég óta dermesztővé vált a volatilitás: azok a részvénypiacok, amelyek korábban heteken át alig-alig mozdultak, most napon belül képesek 5 százalékokat esni vagy emelkedni.

A magyarországi privátbanki ügyfélkörnek – bár kivételek természetesen akadnak – elég csekély a kitettsége a feltörekvő piacokon. Az oroszországi befektetések sem jellemzők, főleg azóta, hogy az elemzők lényegesen kevésbé tartják sikersztorinak az orosz gazdaságot, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt. Azok, akiknek pedig voltak a portfóliójukban orosz kötvények, nyolc éve, a Krím annektálása után megváltak tőlük. Ha pedig idáig őrizték is őket, a február végi orosz támadást megelőző hetek egyre riasztóbb hírei miatt szabadultak meg tőlük.

A fejlett tőkepiacokon ugyanakkor voltak nagyobb kitettségek, köztük a nyugat-európai tőzsdéken, amelyeket a háborús hírek erősen megrángattak. A röpke két hét alatt elvonuló viharfelhők azonban még a legidegesebb befektetőket sem ejtették kétségbe: ők is kivárták ezt a pár napot anélkül, hogy realizálták volna a veszteséget, amit feltehetően utóbb sem bántak meg. Sokkal nagyobb riadalmat okozott a forint árfolyama az ügyfelek körében: a kézzelfoghatóvá vált 400 forintos szint még a cseh korona és a lengyel zloty hasonló vesszőfutását szem előtt tartva is sokkszerűen hatott. Nagyon kevesen tudták az előnyükre fordítani ezt a helyzetet, például határidős ügyletekkel, különösen azután, hogy idő sem volt kiheverni a végelszámolás felé masírozó Sberbank gyors és visszafordíthatatlan lejtmenete okozta pánikot. Az utóbbinál ráadásul a vagyonvesztés miatti félelmeket sem sikerült minden esetben feloldani. Mint minden pánikhelyzetben, most is akadtak olyanok, akik azonnal a biztonságot választották. Ha menekülésről van szó, továbbra is az arany áll a legelőkelőbb helyen – és nem csupán háborús körülmények között.

Fotó: Shutterstock

Amióta a végéhez ért a dezinfláció korszaka úgy négy évvel ezelőtt, és egyre több makroelemzésben idézték meg a felpörgő inflációt rémét, két klasszikus instrumentum népszerűsége is megindult a fölfelé: az egyik az ingatlan, a másik az arany. Az utóbbi hagyományos menekülőeszköz, a keresletre a világjárvány csak rátett néhány lapáttal. Aztán jött az orosz–ukrán háború, és hirtelen mindenki aranyat akart. Ennek a nemesfémnek az értékállósága gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen: bár van, hogy kevésbé kedvelik és keresik a befektetők, mert, mondjuk, éppen mindenki a részvénypiacokat favorizálja, de nem igazán jellemző rá a volatilitás. Ezért aztán talán még annál is nagyobb stabilizáló erőt tulajdonítunk neki, mint amekkorával valójában bír.

Bár van lehetőség kézzelfogható nemesfém vásárlására is, kifinomultabb befektetési stratégiának számít tőzsdén kereskedett befektetési alapok (ETF-ek) jegyeit venni. Az ok egészen prózai: a fizikai aranyfedezetű ETF-ek pontosabban adják vissza az arany árfolyammozgását, mint a sima alapok. Lényeges szempont az is, hogy az ETF-ekért euróval vagy dollárral fizetünk, hogy kiküszöböljük a hivatalos magyar fizetőeszköz árfolyam-ingadozásait.

Ugyanebből a megfontolásból javasoljuk az ügyfeleknek, hogy a kezelt vagyonuk kétharmadát devizában tartsák. Ez jellemzően eurót és dollárt jelent, hiszen a tengerentúli és nyugat-európai tőkepiacokon így lehet a leginkább otthonosan, konverzió és egyéni adminisztratív nehézségek nélkül mozogni. És ha már devizaarányok: a privátbanki ügyfelek konzervativizmusa abban is tetten érhető, hogy a forintban denominált megtakarításaik zöme állampapír. Ezek arányától jóval lemaradva képviseltetik magukat a kezelt vagyonokban a hazai blue chipek, és csak elvétve találunk egyéb magyar részvényeket.

A magyar privátbanki ügyfelek döntő többsége eddig is igyekezett elkerülni a kimagasló hozamot ígérő, de vállalhatatlan kockázatokat hordozó befektetéseket. Ebben a konzervatív gondolkodásmódban válik egyre hangsúlyosabbá az utóbbi években a fenntarthatóság, az ESG-szempontok mérlegelése. Olyannyira egyébként, hogy a mostani helyzetbe már az a dilemma is belefér, mennyire tekinthető erkölcsösnek és elfogadhatónak anyagi előnyökre szert tenni például egy háborús szituációban. Miközben tehát a tőkepiacok napok alatt „hozzászoknak” ahhoz, hogy egy hagyományos eszközökkel vívott háború zajlik Európában, egyéni szinten az ukrajnai konfliktus hozzájárulhat az emberi és természeti értékek iránti tisztelet erősítéséhez, az ESG-szemlélet elterjedéséhez.