BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Zavagyil Zoltán

Számíts a legjobbra, készülj a legrosszabbra!

A világgazdaság növekedési üteme 2019-ben már csökkenő tendenciát mutatott, aztán 2020-ban jött a Covid, ami nemcsak egyértelműsítette a gazdasági válság tényét, de még az emberek életét is közvetlenül fenyegette. És innentől kezdve elindult a lavina…
2022.06.22., szerda 19:03

A Covid–19-pandémia alatt sokan úgy gondolták, hogy majd csak túl leszünk ezen valahogy, és utána minden visszaáll az eredeti kerékvágásba, mennek tovább az élet és az üzlet dolgai, mint korábban. Nem így lett.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor ennek a válságnak már 2018-ban be kellett volna következnie. Ha másért nem, hát a tízévenként bekövetkező gazdasági válságok önbeteljesítő jóslataként. Az 1998-as orosz és a 2008-as pénzügyi válság után a gazdasági recesszió előszele már a 2018-as év második felében érződött. De akkor a jegybankok pénznyomtatása még elodázta a bajt. A világ országai, gazdaságai nem szerettek volna egy újabb 2008-as válságot, összefogtak és egyöntetű pénzpolitikával a víz felett tartották a süllyedő hajót. 

Gondoljunk csak bele:

a világgazdaság növekedési üteme 2019-ben már csökkenő tendenciát mutatott, aztán 2020-ban jött a Covid, ami nemcsak egyértelműsítette a gazdasági válság tényét, de még az emberek életét is közvetlenül fenyegette.

És innentől kezdve elindult a lavina. A megváltozott fogyasztói szokásoknak köszönhetően csiphiány lépett fel, ami első körben az autóiparban éreztette hatását. Termelési- és ellátásilánc-problémák keletkeztek, az energia- és az alapanyagárak növekedése pedig felpörgette az inflációt.  

Most már nyilvánvaló: a járvány nem egy zökkenő volt, hanem egy szakadék kezdete. Elképesztően rövid idő alatt vált egy sor régi hit eretnekséggé. Ami három-négy éve még megkérdőjelezhetetlen igazság volt, ma már értelmezhetetlen. A gazdasági, üzleti tankönyvek kis túlzással mehetnek a múzeumba, mint egy letűnt kor emlékei. A világgazdasági folyamatok kitörtek a józan ész keretei közül és valami olyan őrült kanyarokat írnak le, amiket nem tudunk előre kiszámítani. De mégis tenni kell valamit, ha legalább az orrunkat a víz felett szeretnénk tartani.

Businessman,Facing,A,Storm
Fotó: Shutterstock

Az orosz–ukrán konfliktus szintén nem okozója, csupán a robbanásszerű felgyorsítója és jelentős elmélyítője ennek az évek óta lappangó válságnak.

Válságok eddig is voltak. De azokból mindig volt kiút, mert az irány, a játékszabályok és a célok nem változtak. Maximum az időt kellett kivárni. Sőt a válságok a legjobbaknak egyenesen esélyeket jelentettek a lomhábbakkal szemben. De biztosak lehettünk benne, hogy visszazökkennek majd a dolgok a régi kerékvágásba.

Most alapvetően más a helyzet. Elveszett az irány, elveszett az út.

Maga a „fejlődés”, ami a legfontosabb fogalom volt ezer éven át, hirtelen értelmetlenné vált, mert a fejlődés csak valami cél felé értelmezhető. Nagy általánosságban, csak úgy valamerre nincs fejlődés. Bizonytalanság és kiszámíthatatlanság: társadalmi és gazdasági szinten ez jellemző most a világra. Sőt! Európa haladás címszó alatt elindulni látszik vissza a középkorba. Mi történik???

Ebben a kaotikus helyzetben biztonsági játékossá kell válni egy időre (nem tudni, mennyi ez az idő). Piacot megtartani, erősíteni, a költségeket minimalizálni, a dolgozókat megfogni. De mindeközben éberen figyelni kell az eseményeket körülöttünk, ha váratlan lehetőség adódik, akkor arra lehet, érdemes lecsapni. Mert váratlan dolgok lesznek „dögivel”. De nem csak váratlanok. Lesznek olyanok is, amik egészen biztosan be fognak következni.

Bár most még tovább tolta a kormány az élelmiszerár-, az üzemanyagárstop és a hitelmoratórium lejártának határidejét, de ezeket nem lehet a végtelenségig fenntartani. Amikor ezek feloldásra kerülnek, akkor kezdődik el majd itthon az igazi krízis. 

Továbbá: hol áll meg az infláció? Mekkora lesz az energiahiány? Ha lesz energia, nem csak „mennyibe”, „mibe” fog kerülni nekünk? A körvonalazódó élelmiszerválságnak milyen hatásai lesznek? És egy sor kérdést még fel sem merek tenni.

Egy komoly cégvezető számára nem marad más lehetőség, mint a stabilizáció, amíg ki nem tisztulnak valamennyire a dolgok.

Persze könnyű ezt leírni. A stabilizáció sem olyan egyszerű ilyenkor. A legtöbb folyamat nem, vagy nem úgy működik, mint ahogy megtanultuk. A cégvezetőknek most nem a rutinjukra, hanem a megérzéseikre kell inkább hagyatkozniuk. Amire most szükség van, a jó megfigyelőképesség, rögtönözések, villámgyors döntések, kreativitás…

Háború ide vagy oda – ugyan hipotetikus feltételezés –, de talán a válság 2018-as bekövetkeztével lassan már „kezdenénk kijönni a gödörből”.

Ehelyett még csak most megyünk bele igazán. A negatív gazdasági hatásokat most még tompítja az állami árszabályozási rendszer (e nélkül már valószínűleg pánik tört volna ki). De mi lesz, ha vége lesz? A feloldás, annak negatív gazdasági hatásán felül még egy olyan pszichés sokkot, pánikot is okozhat, amelynek a jövőbeni hatásai ma még kiszámíthatatlanok. Egy dolog azonban biztos. Igazán most fizetjük meg  a 2018-ban kezdődő válság mesterséges megakadályozásának „tanulópénzét”.

Sokan abba a hitben ringatják magukat, hogy a háború befejeztével majd egy csapásra megoldódik minden. Korántsem hiszem. A probléma gyökerei annál sokkal mélyebbre nyúlnak. Ki tudja, mi jön még? Hogy is van a mondás!? Számíts a legjobbra, és készülj a legrosszabbra!

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.