Kevés tranzakció során keletkezik annyi adat és dokumentum, mint például egy jelzáloghitel esetén. Amíg megszületik egy hitelszerződés, gyakran több száz oldalnyi papírhalom jön ki a nyomtatóból: jövedelemigazolások, közüzemiszámla-másolatok, kalkulációk, kondíciós listák, hatósági jelentések és így tovább. Különböző formátumú űrlapok, szerződések és igazolások, egy részük valószínűleg már online, másik részük – például törvényi előírások miatt – még papíron, tollal aláírva. A pénzintézeteknek emiatt komoly idő- és energiaráfordítással jár, hogy valamilyen nagyobb horderejű döntéskor – például végtörlesztés, moratórium vagy éppen végrehajtás – meggyőződjenek az adott szerződéshez kapcsolódó dokumentáció hiánytalanságáról és pontosságáról, vagy gyorsan elérjék a legfontosabb adatokat.

Ez a szektor komoly és szigorú szabályozási környezetben működik, de persze nem csak a bankok járnak hasonló cipőben. Szinte minden vállalkozás küzd azzal a paradox jelenséggel, hogy miközben egyre több adat keletkezik, mégis egyre nehezebb hasznosítható információt kinyerni az adattengerből. Még úgy is, hogy ennek egyre nagyobb része digitális formában keletkezik. A digitális adatok tömege ugyanis nem jelenti automatikusan azt, hogy ez mind hasznos – vagy hasznosított – adat. Naponta 2,5 trillió bájt adat keletkezik, és ez a szám egyre csak nő – a ma létező összes adat 90 százaléka az elmúlt két évben keletkezett. 

Csakhogy ezek nagy része elszigetelt digitális rendszerekben, „silókban” van, ami csak egy fokkal jobb a papírnál. A legtöbb szervezet soha nem veti alá analízisnek az adatok 68 százalékát. Az utóbbi években további kihívásként merült fel, hogy az egyre szigorúbb adatvédelmi szabályozások, például a GDPR miatt a cégeknek szigorú belső hozzáférési szabályokat kellett rendelniük az adatbázisokhoz is. A járvány kitörése óta pedig a munkatársaknak gyakran otthonukból kell hozzáférniük az adatokhoz, nem pedig abból az épületből, ahol a dokumentumokat fizikailag tárolják.

Two opponents facing each other. Conflict. People talk face to face. The concept of rivalry. Abstract digital human head made from dots. 3d vector illustration for banner, poster, cover or brochure. mesterséges intelligencia, mi, robot
Fotó: Shutterstock

Mivel vállalatunk 70 évnyi tapasztalattal rendelkezik a papíralapú és a digitális dokumentumtárolás és -kezelés területén, kollégáim jól ismerik ezeket a kihívásokat. Gyakran tapasztaljuk, hogy a cégek, szervezetek – iparágtól, régiótól és mérettől függetlenül – számos különböző helyen és formátumban tárolt adattal rendelkeznek (a beszkennelt PDF-től a hangfelvételig), de ezek nehezen hozzáférhetők és rosszul kereshetők. Gyakran még az azonos formátumú tartalmak is elszigetelten léteznek egymástól, mivel különböző, nem átjárható informatikai rendszerekben dolgozták fel azokat. Csakhogy ez ma már nem szükségszerű. 

Az egyik megoldást a mesterséges intelligencia (MI) jelenti, amely képes arra, hogy mindezt a terhet levegye a munkatársak válláról. A gépi tanulásra épülő technológiákat egyre több területen hasznosítják az üzleti életben az ügyfelekkel való kapcsolattartástól, például chatbotoktól kezdve a rutin munkafolyamatok automatizációján keresztül a kereslet előrejelzéséig. Elmondható mindez a bankokra is: a pénzintézetek egyre több területen veszik hasznát a mesterséges intelligenciának a chatbotoktól a csalások felderítéséig. Az MI azonban ma már nemcsak ezeken a területeken, hanem a dokumentumok kezelésében is óriási segítséget jelenthet.

A vállalkozások számára ma már elérhetők olyan tartalomplatformok (content services platform), amelyek minden elképzelhető adatforrásból képesek információt beolvasni, legyen szó akár papíralapú űrlapok beszkennelt változatáról, akár hang- vagy videófájlokról. Természetesen előnyös, ha a platformot biztosító szolgáltató egyben a papíralapú adatok fizikai tárolására és digitalizációjára is képes megoldást nyújtani.

A tanuló algoritmus a beolvasott információkat képes automatikusan osztályozni, és ezen keresztül kontextusba helyezni, a vállalat igényeinek megfelelően strukturálni, és metaadatokkal ellátni. Az így kapott adatbázisban a felhasználók, a vállalat munkatársai egy egyszerűen használható, grafikus keresőfelületen bármit könnyedén megtalálnak, de különböző elemzéseket, kimutatásokat vagy ellenőrzéseket is elvégezhetnek.

Az MI mellett a felhő is olyan technológia, amely előrelépést jelent ezen a területen. Ha a tartalomplatform a felhőben működik, nem a helyi adatközpontokra kell támaszkodni a kiépítés és a használat során. Ennek köszönhetően minden munkatárs kényelmesen hozzáférhet a hasznos információk tárházához térbeli korlátok vagy bonyolultabb hálózatkiépítés nélkül. A vállalatnak pedig lehetősége nyílik adatvédelmi és biztonsági protokollokat is beállítani a rendszerben, hogy minden dokumentumhoz, adathoz, elemzéshez csak az illetékesek férjenek hozzá, így egyszerűbben érhető el a különböző adatvédelmi szabályozásoknak való megfelelés is. 

Mondani sem kell, ez a fajta biztonság a pénzintézetek esetében stratégiai fontosságú, ráadásul mindez a költségek csökkentését, vagy épp új bevételi források felderítését is lehetővé teszi azzal, hogy az adatok feldolgozása és elemzése során eddig nem ismert összefüggésekre derül fény. A bankszektor nem teheti meg, hogy nem él ezekkel a lehetőségekkel, és nem aknázza ki maximálisan a legújabb digitális technológiákat. Ha ők nem teszik meg, akkor a trónkövetelők – a gombamódra szaporodó fintech cégek – megteszik helyettük...