Az elmúlt időszak eseményei régóta nem látott gazdasági körülményeket teremtettek, ezek következtében pedig az energiaárak is jelentősen megemelkedtek. Mindaddig, amíg kedvező áron jutottunk hozzá az elektromos áramhoz és a gázhoz, sajnos sokunkat nem foglalkoztatott az, hogy ugyanazon ráfordított energiaegységgel nagyobb hatékonyságot is el lehetne érni. Tény, hogy ehhez beruházásokat kellett volna eszközölni, amire sokszor az volt az általános válasz, hogy nincs rá elegendő forrás.
Hasonló hazai és európai viszonyok
A magyar épületállomány jelentős százaléka energetikailag korszerűtlen, miközben a hazai energiafelhasználásnak számottevő részét pont ezeknek az ingatlanoknak a fenntartása, üzemeltetése teszi ki. A felmérések szerint egész Európának hasonló helyzettel kell szembenéznie. Egy a Colliers által 2021 végén készített kutatás szerint közel 7 ezermilliárd euróra lenne szükség ahhoz, hogy az európai épületeket megfeleltessük a mai ESG-fenntarthatósági követelményeknek. Ez azt jelenti, hogy a már meglévő ingatlanokat utólagosan kell korszerűsíteni a nettó nulla üvegházhatású gázkibocsátás eléréséhez. Ezt a beruházási mennyiséget a következő 25-28 évre kellene elosztani, amelynek az éves értéke már önmagában megközelítené a teljes európai beruházási tevékenység éves volumenét, ami hozzávetőlegesen 300 milliárd euró.
Visszatérve a hazai állapotokhoz és a jelenlegi energiaárakhoz, nem is kérdés, hogy fokozott figyelmet és jelentős erőforrásokat kell fordítanunk az épületek korszerűsítésére. Több kutatásnak is sikerült már számszerűsítenie az energiahatékonysági intézkedések sokrétű, pozitív hatásait.
Egy épület felújításának haszon-költség aránya 4 az 1-hez, ami arra utal, hogy nemcsak energetikai előnyök jelennek meg vele, hanem közvetetten csökkenhetnek az állam egészségügyi kiadásai és az energiatámogatási költségek, illetve új munkahelyeket is eredményez.
Ezek a pozitív hatások az egyén szintjén is megjelennek: az energiahatékonyságot növelő beruházásokkal nem csak az energiafogyasztás és -költségek csökkennek, de nő a komfortérzet, javul a beltéri levegőminőség, és a minőségi nyílászárók alkalmazásával az épületek kevésbé vannak kitéve a szélsőséges időjárási viszonyoknak.
Következő lépés a fenntartható finanszírozás
Ezen a ponton merül fel a kérdés, hogy ki fogja állni a jelentős, utólagos átalakítási költségeket: a befektetők, a tulajdonosok, a kormányzat vagy a társadalom egésze? A válasz egyszerű: ezt egymagában egy gazdasági szereplő sem tudja vállalni, mindenkinek ki kell vennie belőle a részét. A gazdaság motorjaként és finanszírozóként a bankszektor különösen fontos szerepet játszik a fenntarthatósági célok elérésében.
A bankok azon szereplői a gazdaságnak, amelyek előreláthatóan biztosítani fogják a szükséges források jelentős részét, illetve a szabályozó hatóságok is szigorú elvárásokat támasztanak ebben a szektorral szemben.
Banki oldalról jelenleg az elsődleges és legfontosabb cél egy olyan keretrendszert felépítése, amely lehetővé teszi újabbnál újabb zöldhiteltermékek megjelentetését a piacon – ezzel minél nagyobb arányban kivéve a részüket az épületek korszerűsítéséből, legyen szó új épületek megépítéséről vagy a meglévők felújításáról.
Az áttöréshez szükség van állami támogatásra
Ahhoz, hogy valódi sikereket érjünk el, célzott állami intézkedésekre is szükség van, illetve nélkülözhetetlen a lakosság általános szemléletváltása is. Ez utóbbira már számos példát láthattunk a kormányzattól és a magyar bankszektortól – ilyen volt például a Zöld Otthon Program kezdeményezés. Egyre népszerűbbek a fenntartható befektetések, és számos bank ajánl kedvezőbb feltételű hiteleket fenntarthatóságot javító fejlesztésekre.
A felmerülő beruházási igények folyamatossá váltak a kialakult gazdasági és energiapiaci környezetben, ehhez kiszámítható és stabil szabályozási keret szükséges, ahol egymással összehangolt és kombinálható, ösztönző és támogató rendszerek tudnak kialakulni, amelyek az állam, a lakosság és a bankok érdekeit egyaránt szolgálnák.
Az előttünk álló feladat ismert, most már a szándék is megvan az elvégzéséhez, és nincs mire várnunk, el kell kezdenünk foglalkozni a kérdéssel.
