A nemzetközi elemzések szerint a megújuló energiák használatának terjedése megállíthatatlan folyamat. Azok az országok, amelyek gyorsabban lépnek előre, jókora versenyelőnyre tehetnek szert. Az energiafogyasztás szerkezete nyilván sok mindentől függ. Befolyásolja a gazdasági szerkezet, azon belül az erősen energiaigényes és fosszilis energiát használó ágazatok, illetve vállalatok aránya. Hatással van rá az összeszerelő és nem megújuló energiát használó tevékenységek aránya is, mivel az ilyen munkáknak nagy a közlekedési igényük: hiszen behozzák az alapanyagot és a részegységeket, és elszállítják a késztermékeket. Ezzel a közlekedésen keresztül növelik a gazdaság energiaintenzitását. Befolyásolja az energiahasználatot az is, hogy mennyire korszerűek az épületek, az irodák, a lakóházak. De fontos tényező a mindenkori gazdaságpolitika is a tekintetben, hogy mennyire ösztönzi és támogatja a használatára való áttérést. A megújuló energiára való átállás fontosságát a fosszilis energia ára és annak inflációnövelő hatása is indokolja.
Az Eurostat 2023. január 27-én jelentetett meg több energiahasználattal kapcsolatos adatot. A 2021. évi villamosenergia-termeléssel és -használattal kapcsolatban az a jó hír, hogy a megújuló forrásokból történő áramtermelés csaknem 5 százalékkal nőtt. Igaz, a gazdasági teljesítmény bővült, és emiatt a fogyasztás is nőtt, így a fogyasztáson belül a megújulók aránya csupán 0,1 százalékponttal, 37,4-ről 37,5 százalékra javult. Uniós szinten a leggyorsabban a napenergia-használat aránya emelkedett, de a legnagyobb arányt a szélenergia képviseli. Az országok között Ausztria, Svédország és Dánia vezet, ahol az áramfogyasztás 76,2, 75,7, illetve 62,6 százaléka származik megújuló forrásból. A sorrend végén Máltát és Magyarországot találjuk csupán 9,7 és 13,7 százalékkal. Meglepő azonban a nagyon alacsony luxemburgi érték is: 14,2 százalék. A V4-ek adatait az ábrán láthatjuk.
A V4-ek között nincsenek jelentős eltérések. A legjobb arányt Szlovákiában látjuk, viszont 2020-ról 2021-re a legnagyobb javulás Magyarországon következett be. A 27 tagországból 2021-re csak 14-ben volt javulás, 13 országban a megújuló energiából származó áramfogyasztás aránya csökkent. Nézzük meg, hogy hogyan alakultak az adatok a két „nagyfogyasztó”, a közlekedés és a fűtés-hűtés esetén!
A közlekedésben használt energiából a megújulókból származó arány az EU-ban 2020-ról 2021-re 1,16 százalékponttal csökkent.
Javuló arányt csak négy országban, Dániában, Horvátországban, Litvániában és Finnországban látunk. A V4-ek adatait az alábbi ábra tartalmazza.
A V4-ek adatai között ez esetben sincsenek számottevő különbségek. A közlekedésben felhasznált energiából a megújuló forrásból származó arány Szlovákiában kissé magasabb, és a legkisebb arányú csökkenés is Szlovákiában tapasztalható. Legnagyobb arányú romlás – 5,41 százalékpontnyi – viszont nálunk következett be. De erősen csökkent a nem megújuló források aránya Németországban (2 százalékpont), Írországban (5,9 százalékpont), Hollandiában (3,64 százalékpont) és Luxemburgban is (4,62 százalékpont). A legmagasabb megújuló energiából származó energiafelhasználási arány Svédországban (30,4 százalék) és Finnországban (20,5) van.
Valószínűsíthető, hogy az általános áramfogyasztáshoz hasonlóan a közlekedésben is a gazdaság Covid utáni fellendülése okozta a gyors fogyasztásnövekedést, amelyet nem tudott elég gyorsan követni a megújuló energiából származó fogyasztás emelkedése.
Nézzük még meg, hogy hogyan alakult a fűtés-hűtés energiafogyasztásán belül a megújulók aránya! Ezen a területen nagyon nagyok az országok közötti különbségek. Az EU-átlagérték 22,89 százalék. A legnagyobb arányt Izlandon (97,3 százalék), Svédországban (68,6 százalék) és Észtországban (61,3 százalék) találjuk, ami valószínűleg nagy részben a természeti adottságoknak köszönhető. A legalacsonyabb érték Írországban (5,2 százalék) és Hollandiában (7,7 százalék) van. A V4-es adatokat a következő ábra tartalmazza.
A V4-ek között Csehországban találjuk a legnagyobb megújulóenergia-használati arányt. 2020-ról 2021-re kiemelkedő változás egyik országban sem következett be.
Végül, ha az összes megújuló forrásból származó energiahasználati arányt vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a szerény, 21,8 százaléknyi EU-s átlag mellett, amely 2020-ról 2021-re még csökkent is, jókorák az országok közötti eltérések. A legnagyobb, 85,8 százalékos izlandi és 62,6 százalékos svéd érték mellett látjuk a 11,7 százalékos luxemburgi és a 12,5 százalékos írországi adatot. A közlekedés, valamint a fűtés-hűtés területén a megújulóenergia-használat aránya szintén csökkent (10,3-ről 9,1 százalékra, illetve 22,98-ról 22,89 százalékra). Minimális javulás csak az elektromosenergia-fogyasztásban következett be (37,4-ről 37,5 százalékra).
Összességében az adatokból az következik, hogy – néhány ország kivételével – az EU nem áll túl jól a megújuló energiára való áttérésben, annak ellenére, hogy egyre nagyobb ívű célokat tűz ki ezzel kapcsolatban.
Ilyenek fogalmazódtak meg például az Európai zöldmegállapodás (European Green Deal) stratégiában, amely szerint 2050-re az EU-nak teljesen klímasemlegessé kellene válnia. A másik figyelemre érdemes tény, hogy az egyes országok közötti jelentős különbségek részben földrajzi adottságaikból következhetnek.
Az nyilvánvaló, hogy már a 2050-re kitűzött célok sem tűnnek könnyen elérhetőknek. Ennek ellenére az EU új célokat határozott meg, mégpedig 2030-ra. Eszerint nyolc év alatt, vagyis 2023-ról 2030-ra az energiafogyasztásban a megújulók arányának el kellene érnie minimum a 40 százalékot. Ez csaknem kétszerese, 183,5 százaléka a jelenlegi 21,8 százalékos értéknek. Ugyanilyen hosszú időszak alatt korábban, 2014–2021 között viszont csupán 30,5 százaléknyi javulást sikerült elérni. Ráadásul az iparban, a közlekedésben és a fűtés-hűtés területén még ambiciózusabb a cél: 45 százalék. A célokat az EU három forrásból látja elérhetőnek: energiamegtakarításból, a tiszta energiatermelés növeléséből és a megújulóenergia-beszerzési források bővítéséből. Azt nem részletezi az elemzés, hogyan lehet majd a közlekedési 9,1 és a fűtés-hűtési 22,89 százalékos arányt nyolc év alatt 45 százalékosra növelni.
Az iparról pedig nem is jelentek meg részletes adatok. Úgy tűnik, hogy az EU a tagállamok különbségeinek, lehetőségeinek részletes elemzését mellőzve tűzte ki az új célokat, amiről az embernek George Bernard Shaw gondolata jut eszébe: „Minden bonyolult problémának van egy egyszerű megoldása, ami biztosan nem jó.”
