Az „exchange rate risk management” magyar megfelelőjének, az árfolyamkockázat-kezelésnek nincs egységesen kiforrott írásmódja, a tárgyban a szóalkotás jogát az gyakorolja, aki éppen használja. Hol itt-ott egybe, hol külön-külön, hol kötőjellel, hol meg egybe-kötőjellel írja, aki éppen használja a kifejezést – és ez sokat elárul a tevékenység kezeléséről általában is.
Az „árfolyamkockázat-kezelés”, mint három szóból álló, többszörösen összetett szó írásánál a fókusz az árfolyamkockázaton van, e két tag szoros kapcsolatuk miatt egybeírandó, a kezelés szót pedig, mert mindkét tagra vonatkozik, a pontos jelentés érdekében kötőjellel javasolt hozzáilleszteni. Az így képzett, új jelentéssel bíró szó már méltón kifejezi a súlyát a vállalati pénzügyek ezen sokrétű területének, és feledteti, hogy ez a vállalati treasuryfunkció igazságtalanul elhanyagolt tárgyköre, mivel a devizás cégek legnagyobb része minimális szinten sem szabályozza a területet.
„Minden az, aminek látszik” – mondaná Poirot, vagyis a vállalati árfolyamkockázat-kezelés kiforratlan írásmódjából az következik, hogy a vállalati devizakockázat-kezelés még a gazdasági rezsimváltás után 30 év elteltével, sőt, a mögöttünk álló devizapiaci viharok ellenére sem vert mély és szerteágazó gyökeret sem a magyar nyelvben, sem a vállalati működésben.
A vállalati árfolyamkockázat-kezelés nem szerencsejáték
A cégekre jellemző hozzáállás az árfolyamkockázat-kezelés témához tömören összefoglalható:
- A devizaárfolyamok mozgása kiszámíthatatlan.
- Az árfolyamkockázat-kezelés egy szerencsejáték-típusú tevékenység.
- A vállalat éves devizaeredménye megjósolhatatlan, a pénzügyesek szakmai hatáskörén kívül esik, az egyik évben ennyi, a másik évben annyi – nem is érdemes ennél mélyebben foglalkozni a kérdéssel.
Mindezekkel szemben a treasuryszakemberek véleménye az, hogy mindhárom állítás téves.
Szerintük
- tevékenységüknek van hatása az árfolyameredményre, és
- a lehetőségeket mérlegelő vállalati kockázatkezelés egyáltalán nem azonos a sikert csak a nyereséggel mérő, sokszor jelentős szellemi kapacitást igénylő hazardőrködéssel.
Már a kétféle foglalatosság kiindulási helyzete is teljesen más! Az árfolyamkockázat-kezelési munkánál a kapu őrzése a feladat, a kiváló eredmény a döntetlen, itt győzelemmel felér a cég alaptevékenységét támogató, kitűnően megszervezett védelem. Ellenben a devizapiaci szerencsejátéknál folyamatos a nyomás, mint a csatár vállán a góllövés terhe, hogy árfolyamnyereséget kell termelni, ami, lássuk be, a legnagyobbaknak sem mindig sikerül.
A devizapiaci balesetek forrása általában ennek a két tevékenységnek az összekavarodásából ered. Vegyük észre a fundamentális különbséget a kétféle munka között, és szabályozzuk a vállalati területet.
Miért téves mindhárom állítás?
Egyrészt lehetetlen időről időre eltalálni, miként alakulnak majd az árfolyamok. Vállalati szinten energiapazarlás sok időt fordítani a „hol lesz az árfolyam egy év múlva” típusú elemzésekre. Vállalati szinten a kérdés az, hogy az euró-forint árfolyama az előttünk álló 3-6-9-12 hónapban milyen sávban, milyen eséllyel mozog majd. Ezek az árfolyamsávok a vonatkozó valószínűségekkel együtt az éves statisztikai volatilitás alapján dinamikusan előrejelezhetők.
Másrészt az az állítás sem állja meg a helyét, hogy a vállalati árfolyamkockázat-kezelés egy szerencsejáték-típusú, kaszinóba illő tevékenység lenne. Ellenkezőleg, a pénzügyeseknek van hatásuk az árfolyameredmény alakulására. Nem az nevezhető inkább szerencsejátéknak, ha egy cég egyáltalán nem vesz tudomást a devizakockázatáról, és az „ahogy esik, úgy puffan elv” alapján semmit nem tesz? Az is problémás, amikor a pénzügy a tévesen azonosított devizakitettséget kezeli (több devizás cég, devizahitelek esetében), vagy ha a „spekulációs véna” és a pénzügyi partnerek támogatása a túlzott mértékű, többéves pozíciók vállalásába kergeti a céget.
Harmadrészt pedig hamis az az állítás is, hogy a vállalat éves devizaeredménye előrejelezhetetlen lenne. Az előrejelzés megoldható, mivel az euró-forint volatilitás alapján meghatározható a jövőbeli árfolyamsáv, amelynek alapján leképezhetők a különböző árfolyamváltozatok, és ha ehhez vesszük a cég devizaforgalmát, akkor modellezhetővé válik a cég jövőben várható devizaeredménye. Ezt az eljárást érdemes a vállalkozás árfolyamkockázat-kezelési szabályzatában cégre optimalizálva gondosan, pontosan leírni.
Mit és hogyan szabályoz egy árfolyamkockázat-kezelési szabályzat
Az árfolyamkockázat-kezelési szabályzat üzleti megfontolások alapján, cégspecifikusan készül, és többet érdemel annál, mint hogy a kockázatkezelési politika részeként néhány mondatban elintézzék. Alapos megfontolást követően egy szabályozott treasuryműködésre történő áttérés még azoknak a cégeknek is az előnyére válik, amelyek amúgy évek óta pozitív devizaeredményt produkálnak, hát még azoknak, amelyeknek ez nem mindig sikerül.
Egy kiegyensúlyozott szabályzat definiálja a cég devizakockázatát és a kockázatkezelés elveit.
Meghatározza, mely kockázat milyen mértékben tolerálható, vagy mely kockázat az, amely feltűnése pillanatában megszüntetendő. Összefoglalja a cég rendelkezésére álló, „természetes” kockázatkezelési eszközöket és ezen eszközök használati módját (meglepően sok van belőlük).
A szabályzat meghatározza a fedezeti pontot, másként fogalmazva az esetenként, akár dinamikusan változó benchmarkot, amelyhez képest a pénzügyi eredményesség mérendő. A cél az, hogy a kockázatkezelés jobban teljesítsen, mint az időszakonként, üzletáganként, beruházásonként változó benchmark.
A szabályzat meghatározza és összekapcsolja a devizaforgalom alaptábláit (tervezés, likviditás, nyitottpozíció-követés), és koordinálja a realizált és nem realizált eredményt, hogy a mérlegen kívüli tételek eredményváltozása is online kimutathatóvá váljon.
A szabályzatban mindemellett konkrétan meg kell fogalmazni a cég számára követendő devizastratégiát,
amely a nyitott devizakockázat-kezelésével kapcsolatos teendőket, technikákat foglalja össze. Kockázatkezelési alapstratégiákból minimum ötféle van. Kezdve a „likviditási igényhez igazodó, kizárólag devizaváltással történő kockázatkezeléstől” a „devizaforgalmat célárfolyamot definiáló határidős, opciós ügyletekkel történő kezelésen” keresztül a „komplex pénzügyi struktúrákkal, kockázatvállalással és az éveken átnyúló, vállalati szintű problémák megoldásával” történő kezelésig.
Higgyük el, valamelyiket a stratégiák közül akaratunk ellenére – spontán és koordinálatlanul – a devizapiacon biztosan megvalósítjuk, még akkor is, ha nincs tudomásunk róla. Fogadjuk el, előnyösebb, ha kézbe veszi a cég a problémát, és szabályozza.
A devizaváltásokat, a konverziós ügyletek kötésének technikáját és időzítését mindenképpen javasolt a szabályzat részévé tenni, még akkor is, ha a cég csak ezt az egyféle devizaügyletet köti. Az itt található „devizakonverziók hatékonyságát felmérő tesztnek” az értékelése iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy a cég mennyire váltja piaci árfolyamon a devizáit. Évi 5 millió euró devizaváltásnál a szabályzatban foglaltak pontos végrehajtása 5-10 millió forint bevételnövekedést is eredményezhet.
A szabályzat részletesen kitér a banki kapcsolattartás módjára is – ne feledjük, a bankok is alaposan szabályozzák az ügyféllel való kapcsolattartás mikéntjét. Kijelöli a stratégia megvalósítására használandó treasuryeszközök körét, ami által elkerülhetővé válik a nem reális pénzügyi termékek ad hoc használata. Kitér továbbá a treasurylimitek követésére, a maximálisan nyitható pozícióra, az ügyletek árazására, az ügyletek kötésének professzionális megvalósítására, akár a „pénzügyes” kollégák edukálásán keresztül.
A szabályzat véglegesíti a vezetőiriport-táblákat, amelyek áttekinthetővé teszik a területet, és megalapozottá teszik a döntéshozatalt. Felsorolja a kockázatkezeléssel szemben elszámolható költségek körét.
Nő az eredmény, javul a versenyképesség, kiszámíthatóbbá válik a működés
Egy devizás cég működésének átvilágítása alapján készített árfolyamkockázat-kezelési szabályzat (ÁKSZ) a veszteséget nagyságrendekkel csökkentheti, a kiszámíthatatlan devizamozgásokkal szemben védelmet nyújt, és az éves árbevételt a pénzügyi eredmény javulásán keresztül 1-2 százalékkal is növelheti. A szabályzat alapján megvalósított kockázatkezeléssel a devizaárfolyam-oldalról érkező veszélyek jelentős része elkerülhető, és a „csak időnként” beütő, 15 százalékos árfolyamkilengések sem érik felkészületlenül a céget.
Egyértelmű siker, ha a szabályozottság által megszűnik a kockázatkezelési tevékenység tervezetlen, improvizációs jellege, és elkészül egy megvalósításra alkalmas, a cég technikai és humánerőforrásaihoz illeszkedő szabályzat.
A stratégiát megvalósító szakembereket kijelölik, munkakörük ebbe az irányba bővül, munkaköri leírásaik elkészülnek. A feladatokat a munkatársak begyakorlottan végzik, a kisebb korrekciókra önállóan képesek. Az árfolyam-stratégiai döntéseket a megfelelő felső vezetői szinten a kijelölt ciklusonként meghozzák.
Az árfolyam-politika vállalati bevezetésének hozzáadott értéke, hogy nő az adózott eredmény, javul a versenyképesség, stratégiai szinten kiszámíthatóbbá válik az eredmény, oldódik a stressz, ami addig a váratlan árfolyam-ingadozásokból eredt. A pénzügyi terület komplexitása az árfolyamkezelés nehézségeinek megoldásával nő, a szervezet újabb lépést tesz a tevékenysége minden részletére kiterjedő professzionalizmus felé. A banki kapcsolatok pedig pozitív irányba mozdulnak el.
