Nagy-Britannia a 2020. január 31-i Brexit után azonnal bejelentette, hogy az EU helyett Ázsiában fog új befektetési és piaci lehetőségeket keresni. Ennek egyik konkrét lépése volt, amikor 2021. február 1-jén bejelentette belépési szándékát Ázsia egyik legnagyobb szabadkereskedelmi társulásába, az Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerség szabadkereskedelmi csoportba (CPTPP: Comprehensive and Progressive Agreement for Transpacific Partnership). A CPTPP-megállapodást 2018. március 8-án 11 ország – Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Szingapúr, Vietnám, Peru, Malajzia, Chile és Brunei – írta alá. A megállapodás 2018. december 30-án hatályba is lépett a tizenegyből tíz országban, ugyanis Bruneiben addigra még nem történt meg a ratifikáció.
A CPTPP jelentős gazdasági, piaci és pénzügyi erőt képvisel. Tagországainak lakossága 500 millió, és az együttes gazdaság a világ GDP-jének 12 százalékát teszi ki. A megállapodás célja a vámok teljes eltörlése, a beruházások előtti korlátok lebontása az innováció felpörgetése, a szabadalmak kölcsönös tiszteletben tartása mellett. Mindez jelentősen támogatja az országok egyébként is növekvő gazdaságainak további bővülését.
Nagy-Britannia belépésével új piaci lehetőségek nyílnak nemcsak a britek, hanem a CPTPP-tagállamok számára is. A brit cégek befektetési lehetőségekhez jutnak, de a mostani tagállamok is hozzáférnek a 67 milliós brit piachoz, a brit közbeszerzési lehetőségekhez, és szorosabb kapcsolatot tudnak kiépíteni a brit gazdasággal, amely a világ hatodik legnagyobb gazdasága. Az is komoly lehetőség, hogy Nagy-Britanniában kilencven világszínvonalú egyetem van, és közülük négy a világ tíz legjobb egyeteme között található. Nagy-Britannia belépésével az együttes a világ teljes GDP-jének 12 százalékáról a 15 százalékára fog nőni. A szabadkereskedelmi megállapodás pedig nyit Európa felé, és az európai orientáció növelheti globális gazdasági szerepét. Úgy tűnik tehát, hogy win-win, vagyis „ezzel az üggyel mindenki nyer” helyzetről van szó.
Meg kell azonban említenünk, hogy Nagy-Britanniának talán nem is a gazdasági kapcsolatok a legfontosabbak, hiszen a mostani tagországok csaknem mindegyikével van már most is valamilyen szabadkereskedelmi megállapodása. Nagy jelentőségű a geopolitikai szerepvállalás is. A CPTPP-nek nem tagja egyetlen igazi gazdasági nagyhatalom sem. Nagy-Britannia és Japán szeretné az USA-t rávenni a belépésre. Közben 2021 szeptemberében beadta jelentkezését Kína, majd rögtön utána Tajvan is. Nagy-Britannia, Japán és persze Ausztrália nyilván megtesz mindent, hogy Kína ne lehessen a megállapodás tagja. Ugyanakkor többségében lehetnek azok a tagállamok, amelyek szívesen vennék Kína tagságát és az ezzel megnyíló gazdasági és piaci lehetőségeket. Érdekes ezért, hogy hogyan alakulnak majd a belső erőviszonyok, és Nagy-Britannia után, amely tizenkettedikként az első nem alapító tag, mely országokat fogad majd be a közösség.
Kína ellen a legnagyobb ellenérv, hogy az állami vállalatokon keresztül erőteljesen támogatja a nemzeti gazdaság erősödését. Azonban a jelenlegi válságban pontosan ugyanezt teszi csaknem minden ország. A legjobb példa erre az Egyesült Államok, amely nemcsak erőteljesen támogatja az amerikai cégeket, de igyekszik is kiszorítani piacáról más országok, például Kína cégeit. A brit beruházási miniszter, Dominic Johnson pedig – Kínára utalva – kijelentette: azt akarjuk, hogy minden ország tartsa be a kereskedelmi, vám- és kvótaszabályokat, és az elvárt módon működtesse a közbeszerzési rendszerét. Valószínűleg nem véletlen, hogy az egyik brit szakértő szerint Nagy-Britannia csatlakozása a CPTPP-hez sokkal inkább a politikáról, mint a gazdaságról szól. (Forrás: a Nikkei Asia honlap különböző jelentései.)
