A második világháború utáni gazdaságfejlődés egyik legérdekesebb példája Japán. Vesztes, lerombolt országként a világháború utáni újjáépítés sebessége, a fanatikus társadalmi elköteleződés, a technológiai és termelés-szervezési újítások sorozata, valamint az évtizedekig tartó kedvező demográfia együttesen alapozta meg a gazdasági csoda évtizedeit. A kedvező időszakot az 1989–1991-es eszközáresés zárta, ami soha addig nem látott alkalmazkodást váltott ki, amit az országban elvesztett évtizedként emlegetnek. Japán közgazdasági értelemben több gazdasági tényezőt tekintve azóta sem heverte ki az eszközárbuborék kidurranását.
A munkaképes korú népesség számának alakulása meghatározta az ország gazdasági teljesítményét. Japán teljes népessége 1945 végén 72,2 millió fő volt. A munkaképes korúak (15–64 éves) száma a második világháború után jelentősen nőtt, az adatszolgáltatás 1968-as bevezetésekor 69,4 millió fő volt, ami az 1990-es évek közepén 87 millión tetőzött. Azóta jelentősen visszaesett, és 2022 decemberében 74 milliót tett ki. A munkaképesek számának ilyen drasztikus csökkenésének a munkaerőhiány miatt jelentős béremelkedést kellett volna kiváltania.
A nehézség mellett Japán termelékenysége kiugróan magas volt a fejlett országok között az utóbbi évtizedekben.
Igaza van annak, aki felhívja a figyelmet az ottani gazdaság tartósan alacsony GDP-növekedési rátájára. Azonban ennél is fontosabb, hogy ha a kibocsátás évi 1 százalékkal nő, miközben a munkaerő 1 százalékkal csökken, akkor az egy foglalkoztatottra jutó termelékenység 2 százalékkal bővül. A Japánban az utóbbi évtizedekben tapasztalt magas termelékenységbővülés a fejlett országok többségében csak álom marad. Ez szintén bérnövelő hatású tényező kellett volna legyen.
Az országot történelmileg alacsony munkanélküliségi ráta jellemzi. Ez 1990 után 6 százaléknál sosem emelkedett magasabbra, ráadásul rekordmagas foglalkoztatási ráta mellett. Ezek önmagukban magyarázatra szorulnak. Rekordalacsony nagy termelékenység, mégis elmaradt a bérek emelkedése. Ha az inflációs helyzetet is megvizsgáljuk, akkor a világ egyik leglaposabb Phillips-görbéjét kapjuk, tehát rekordalacsony munkanélküliség mellett sem növekedett a pénzromlás. Mindez a makrogazdasági törvényszerűségeket ismerők számára ellentmondásnak tűnik.
Ehhez a helyzetértékelésbe ad teljesen új perspektívát Charles Goodhart és Manoj Pradham A nagy demográfiai fordulat című könyve, ami 2023-ban magyar nyelven is megjelenik a Pabooks gondozásában. A szerzőpáros is elismeri, hogy a fenti demográfiai trendek mentén a béreknek növekedniük kellett volna, ehelyett nagyjából stagnáltak. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a japán munkaerő-csökkenés akkor következett be, amikor a világ többi része dúskált a munkaerőben a posztszocialista blokk és Kína globális gazdaságba kapcsolásával. Ezért a japán vállalatok a délkelet-ázsiai és a kínai termelés áthelyezésével profitáltak a globális munkaerő-kínálat növekedésből.
Miközben Japánban a hazai beruházások csökkentek, az FDI-kihelyezésen keresztül évről évre két számjegyű növekedést ért el a külföldi beruházás.
Így a japán vállalatok profitálhattak az olcsó külföldi munkaerőből és elkerülhették a nemzeti szintű munkaerőhiány béremelő hatását.
A helyzet azonban nem tarthat örökké. A március végi Financial Times véleménycikkében Kana Inagaki a japán bérdinamika változásáról írt. A feszes munkapiac és a szükséges keresletélénkítés miatt az ottani kormányzatok „abenomics”, majd további gazdaságélénkítő politikája mentén 10 éve javasolják a magánszektornak a fizetések emelését az éves márciusi bértárgyalásokon (shunto tárgyalások). A tartós dezinflációs környezet miatt azonban a vállalati szektor eddig nem emelte a jövedelmeket a kormányzati kérés szerint. Most azonban több jele van, hogy a vállalatok rákényszerülnek minderre.
A globális folyamatok lenyomata is látszik. A korábbi olcsó kínai, délkelet-ázsiai munkaerő költsége növekedett, így az olcsó alternatíva időszaka véget ért. Amennyiben a 2023-as bérdinamika ezt megerősíti, úgy Japánban több mint három évtized után a defláció helyett újra az infláció miatt lehet izgulni. Ez új időszámítás lenne az ottani gazdaságpolitikában.
