Előny a befogadónál
Egyre többször és többféle kontextusban esik szó az úgynevezett interperszonális készségekről. Ezek a soft skillek azok a személyes és szociális képességek, amelyek segítségével elboldogulunk a közösségeinkben. Így a munkahelyünkön is, ahol a puha készségek ahhoz segítenek minket hozzá, hogy a lehető legtöbbet tudjuk kihozni szakmai tudásunkból és ismereteinkből, tehát a hard skilljeinkből.
Az ezt felismerő munkaadók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a jelöltek soft skilljeire. Tesztelik, hogy mennyire jól és könnyen kommunikálnak, hogy állnak az empátiával és a kooperációval, milyen a problémamegoldó képességük. Erre a szülők azzal reagálnak, hogy egyre több energiát és pénzt ölnek abba, hogy gyerekeik szert tegyenek ezekre a készségekre. Az ok pedig az, hogy erre a hagyományos iskolarendszerben kevés a diákok esélye, amiből az is következik, hogy a fiatal felnőttek is – jellemzően nem pénztárcabarát – tréningekkel igyekeznek fejleszteni személyes és szociális képességeiket, ahelyett, hogy erre már középiskolás korukban sort kerítenének.
A gyerekek persze nem csupán speciális képzéseken tréningezhetik a soft skilljeiket, hanem például nemzetközi cserediákprogramok révén is.
Azt aligha kell ecsetelni, mennyit profitálhat egy magyar diák például abból, ha eltölt egy fél évet egy távol-keleti országban. Ez azonban nem minden helyzetben elérhető megoldás azzal szemben, ha egy család Magyarországon lát vendégül külföldi fiatalokat, ami az előzőhöz hasonló előnyöket tartogat.
Ennek a fajta befogadásnak a tapasztalatait vizsgálta egy friss, 76 ország háromezer befogadó családjára kiterjedő felmérés. Ebből az derül ki, hogy a külföldi diákokat vendégül látók a kulturális kölcsönhatást tartják a legértékesebbnek: a válaszadók 73 százaléka azt jelölte meg a befogadás fő előnyének, hogy ezzel a családjuk lehetőséget kap egy másik kultúrának és életmódnak a megismerésére és megtapasztalására. A második legfontosabb tényezőnek az bizonyult, hogy a befogadó család is meg tudja mutatni saját kultúráját a távolról érkezett diáknak (ezt a megkérdezettek 57 százaléka ítélte fontosnak). Szintén minden második válaszadó (56 százalék) vélte úgy, hogy az új gyerekkel kibővült, gazdagabb lett a család.
Még egyértelműbb előnyökre derült fény a befogadó testvéreknél, akik közösségi és érzelmi téren is rendkívül sokat fejlődnek a néhány hónap alatt. A legtöbb befogadó szülő (60 százalék) saját gyerekei kíváncsibbá és nyitottabbá válását emelte ki, de sokan számoltak be olyan puha készségek ugrásszerű fejlődéséről is, amilyen a kommunikáció (47 százalék), a felelősségvállalás (26 százalék) vagy az önbizalom (21 százalék).
Az pedig a befogadó családok minden generációjára érvényes, hogy a közösen eltöltött időszak eredményeképpen javult a családtagok alkalmazkodóképessége, empátiája, nyitottabbá és elfogadóbbakká váltak a sajátjuktól különböző kultúrák iránt. Sok esetben jelentkezik pozitív következményként a kapcsolat tartóssá válása, alakulnak ki hosszú távú barátságok, miután a befogadó család és a befogadott diák gyakran a program befejezése után is tartja a kapcsolatot. És akkor még nem is esett szó az olyan praktikus előnyökről, amilyen az a tény, hogy a külföldi diákkal folytatott mindennapi kommunikáció mekkora segítséget jelenthet a családtagoknak nyelvtudásuk fejlesztésében.
Nem csupán azzal tudunk tehát sokat javítani gyerekeink puha készségein, ha külföldi kalandokhoz segítjük őket hozzá, hanem azzal is, ha a saját otthonunkba „importáljuk” a világ egy távoli szegletének ifjú lakóját.
