Haladék kikeletig
Most, télidőben, nem. Majd a tavasszal. Vagy a nyáron. Akkor már barátságosan süt a nap. Talán addigra valami megoldás is akad, hogy mégsem kell elhagyni az otthonát. Talán egy újabb átmeneti intézkedés?
Félreértés ne essék! Fontos, sürgető, elengedhetetlen lépés volt a tegnapi kormányzati döntés. Mert az árverezési moratórium életeket menthet meg. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Nem kerül a fagyos utcára, aki odakerülne, s esélyt kap arra, hogy a következő hetekben esetleg fordítson a sorsán.
Válságos, kemény időket élünk. De hitelt virágzó gazdasági helyzetben sem adnak garanciák nélkül. A kölcsönt pedig törleszteni kell. Súlyos árat fizet, nemegyszer a jövőt veszítheti el az, aki ennek nem tud eleget tenni. Ám ha nem pusztán rajta múlik?
Tagadhatatlan a támogató szándék, és se szeri, se száma a segítő intézkedéseknek. Már-már hihetetlennek tűnik, hogy ezzel a lépések mégsem adnak biztos, egyértelmű támaszt a bajbajutottaknak. Hogy is adhatnának, ha bár gyorsak, esetenként átgondolatlanok, kidolgozatlanok s így nem igazán érnek célt.
Ott van például az önkormányzati elővásárlási jog, amely sokat jelenthetne, ha az önkormányzatoknak lenne pénzük, és nem vonakodnának az ingatlantulajdonosi és -fenntartási terhektől. Talán a régóta szorgalmazott, de meg nem született teljes körű adóslista vagy a magáncsőd bevezetése is sokak, nemcsak az adósok, hanem a hitelezők gondján is enyhített volna.
Indokolt, hogy a jogalkotó keresi azokat az eszközöket, amelyekkel az adósok jogbiztonságát növelni lehet. De kapkodás nélkül. Tartós és hatékony megoldások nyilván csak az érdekeltekkel együttműködve, az adós és a hitelező oldalán felmerülő folyamatok elemzésével születhetnek.
