Lengyel egészségügyi reform

A lengyel kormány 1999-ben kezdett hozzá az egészségügy átalakításához, melynek során újdonságként jelentkezett a biztosítási elv bevezetése, a szolgáltató és a finanszírozó funkciók szétválasztása, valamint az alapellátás megerősítése. A reform első lépéseként 16 regionálisan szerveződő nonprofit egészségügyi alapot hoztak létre, a közszféra dolgozói számára pedig egy országos pénztárt. Az állampolgárok jövedelmük 7,5 százalékát az általuk szabadon választható, gyakorlatilag biztosítóként funkcionáló alapoknak kötelesek befizetni. Az egyes alapok felelőssége tagjaik számára az egészségügyi ellátás biztosítása, ennek érdekében saját jogon kötnek szerződést az orvosokkal, az állami vagy magánkórházakkal.



Az OECD-tanulmány készítői a decentralizációs törekvéseket bátorítva arra figyelmeztetnek, hogy mindez jól működő központi adatnyilvántartást és ellenőrzést igényel, ami pillanatnyilag még nem épült ki Lengyelországban. Másrészt a központilag begyűjtött járulékbevételek felosztásának jelenlegi logikája -. a kompenzációs pénzalap ellenére -. nem veszi kellőképpen figyelembe a pénztárak tagállományának eltérő demográfiai összetételéből fakadó kockázati különbségeket, ami hosszabb távon veszélybe sodorhatja a ma még területileg egységesnek tekinthető ellátási színvonalat.



A dokumentum kritizálja a regionális alapok versenyeztetésének gyakorlatát is. Kérdéses, hogy a nonprofit elven működő szervezetek milyen eszközökkel csábíthatják el a versenytárs pénztárak ügyfeleit, s a versengés mennyiben járul hozzá a betegellátás színvonalának javulásához. A legrosszabb esetben mindez oda vezethet, hogy a csekély egészségügyi kockázattal bíró járulékfizetők megszerzéséért indul harc, hiszen a biztosítási díjak differenciálatlansága okán ezen páciensek növelik a pénztárak pénzügyi mozgásterét.



A reform alapvető célkitűzései közé tartozott az alapellátás megerősítése. A körzeti vagy háziorvosi hálózat a betegellátás első lépcsőjeként működik, számos esetben átveheti a szakorvosi ellátás feladatait, csökkentve ezzel annak túlterheltségét és javítva az egész rendszer hatékonyságát. Sürgős teendő ezért a múltban kialakult torz struktúra megváltoztatása: jelenleg a lengyel orvosok csaknem 80 százaléka kórházban dolgozó szakorvos, az OECD-országokban ez az arány 54,2 százalék. Az átképzési programok befejeződéséig az átmeneti nehézségek áthidalására a tanulmány a brit példa alkalmazását javasolja, ahol a kiépülőfélben lévő alapellátási funkciók jelentős részét egy nővéri telefonszolgálat vette át, információt és eligazítást nyújtva a rászorulóknak.



Közép-Európában nem csak Magyarországon okoz problémát a hálapénzek ügye, becslések szerint az alulfizetett lengyel orvosok átlagosan hivatalos bérük 15 százalékának megfelelő összeget kapnak betegeiktől a jobb ellátás reményében, ezen felül számosan kénytelenek másodállást vállalni magánklinikákon. A hálapénz és más anomáliák orvoslásának egyetlen útja a finanszírozás javítása lehet -. ad tanácsot az OECD.

Közép-európai sajátosság a hálapénz Lassan halad az egészségügy átalakítása Lengyelországban, s a reform befejezéséig számos ponton finomítani kell majd a még csak kialakulófélben lévő szabályozást, különös tekintettel az önkormányzati elven, de piaci verseny közepette működő regionális pénztárak sajátos jogállására. Az átállás kezdetben jelentős költségei az elképzelések következetes megvalósítása esetén azonban hosszabb távon megtérülnek -. mutat rá a lengyel egészségügyi reformot értékelő OECD-tanulmány. VG-összefoglaló-->