"Régimódi" sokk az "új gazdaságban"

Ha a nyersolaj hordónkénti átlagára tavaszig 32, 2001 további részében pedig 27 dollár körül alakul, a világgazdaságot érő hatás nagyjából az Öböl-háború okozta sokk erejének felel meg, harmada az 1973--74-es, és csak negyede az 1979--80-as olajválság hatásának -- állítja a Gavyn Davies--Steven Strongin szerzőpáros. Az olajimportőr országok azonnali jövedelemvesztesége a cserearányok romlása miatt keletkezik. Ez az OECD-országok vonatkozásában 1998 és 2001 összevetése alapján csak a GDP 0,7 százalékát tenné ki. Az Egyesült Államok bruttó hazai termékének 0,6, az euróövezet 0,8, Japán kerek 1 százalékát veszítené. Nagy-Britannia és Kanada ugyanakkor a nyertesek között lennének, GDP-jük 0,4, illetve 1,5 százalékára rúgó többletjövedelemmel -- ismerteti a tanulmányt a Financial Times.



Rosszabbul járna a legtöbb feltörekvő gazdaság. Cseh-, Lengyel- és Magyarország egyaránt bruttó hazai terméke 1 százalékát veszítheti, Indiához, Tajvanhoz, Izraelhez vagy Törökországhoz hasonlóan. A Fülöp-szigetek vagy Thaiföld esetében a kiesett jövedelem a GDP 2-3 százaléka lehetne. Igaz, a helyzetnek akadnak haszonélvezői is, többek között Oroszország, Venezuela, Mexikó, Kolumbia, Nigéria, Indonézia és Malajzia.



A legkritikusabb időszakot éppen a következő hónapok jelentik. Miközben az olajfogyasztás történelmi rekordot dönt, a készletek minimálisra süllyedtek. Ráadásul nem zárható ki az olajár további, rövid távú emelkedése, a kínálat sokkszerű beszűkülése vagy a keresletnek a kemény téli időjárás következtében történő megugrása miatt.



Az ársokk hatása végeredményben a magánszektor -- és a monetáris hatóságok -- reakciójától függ. A piaci szereplők viselkedése a szerzők szerint azt a feltevést tükrözi, hogy a magas olajár ideiglenes jelenségnek bizonyul. Ezért még ha 40 dollárig is kúszna az átlagos olajár 2001-ben, az előre jelzett 3,5 százalékos növekedést csupán negyed százalékponttal csökkentené.



A hatás korlátozásához hozzájárulhat, hogy bizonyos tekintetben valóban csökkent a fejlett világ olajfüggősége a hetvenes évek óta. A GDP egységére jutó olajimport megfeleződött, és az inflációt is sikerül ellenőrzés alatt tartani. A kereslet rövid távú árrugalmassága is csökkent -- ma már a közlekedés fogyasztja el az olajmennyiség több mint kétharmadát, míg ez az arány harminc éve 45 százalék volt. A legfejlettebb államok átmenetileg akár 50 dolláros hordónkénti olajár mellett is komolyabb nehézség nélkül fizetnék az energiaszámlát, részben az olajexportőrök ezekben az országokban befektetett nyereségeinek köszönhetően.



A magánszektor ítélete azonban megváltozhat. Noha látszólag több probléma adódik az euróövezet gyenge valutája és ügyetlen központi bankja körül, a bizalom az Egyesült Államokban is megrendülhet. Miközben a tengerentúlon a magánszektor beruházásai az idén a GDP 18,5 százalékára emelkedtek az 1995-ös 15,5 százalékról, a megtakarításai 17,1 százalékról 13,4-re estek vissza, szintén a GDP arányában. Ez az átrendeződés a háztartások és a vállalatok közös, 1,6 százalékos finanszírozási többletét korábban soha nem látott, 5,1 százalékos deficitbe fordította.



A kérdés az, képes és akarja-e az Egyesült Államok gazdasága maga előtt görgetni ezt a hiányt. Ha az olajársokktól megingó piaci szereplők újra hinni kezdenek a recesszió lehetőségében, ha a nyereségek növekedési ütemének csökkenése eloszlatja az optimizmust, ha a befektetők nem bíznak többé a különösen magas hozamokat mutató húszéves időszak folytatódásában, vagy egyszerűen csak megtakarításaik kisebb hányadát akarják az Egyesült Államokban befektetni, annak az egész világgazdaságra kiható súlyos következményei lehetnek. Bár a magas olajár még nem feltétlenül jelent recessziót, az új típusú gazdaság sem sebezhetetlen a hagyományos sokkokkal szemben.

Létezik optimista szcenárió az emelkedő olajárak ellenére Mivel a magánszektor egyelőre ideiglenesnek tekinti az olajár-emelkedést, korlátozottak maradhatnak a sokk növekedésre gyakorolt hatásai -- érvel a Goldman Sachs két kutatója. A piaci bizalom megingása esetén azonban nem csak az olajimportőr feltörekvő országok sínylenék meg a válságot, hiába változtak meg az ipari országok gazdasági viszonyai a hetvenes évek óta. vg-összefoglaló-->