Vannak-e gazdasági ciklusok

A gazdasági ciklus, a nemzeti jövedelem rendszeres ingadozása jól ismert jelenség, de 1950 után egyre kevésbé figyelhető meg -- írja Malcolm Crawford, az Economist Intelligence Unit (EIU) munkatársa. Rámutat azonban, hogy Alan Greenspan, a Fed elnöke továbbra is aggódik a ciklikus visszaesés lehetősége miatt. A konjunktúraelmélet több fontos huszadik századi művelőjének az ingadozások okaira vonatkozó -- többnyire a megelőző gazdasági események vagy a sokk természetétől függő -- feltevését ismertetve a cikk szerzője arra hívja fel a figyelmet, hogy ha a ciklus állandóan ismétlődő mozgás lenne, a fogyasztók és a vállalatok reakciója fenntartaná, nem pedig kirobbantaná, majd elhalni engedné azt.



A hetvenes évektől kezdve a gazdaságok fokozott ingadozásokat mutattak. A közgazdászok az olajembargóra következő ársokkot és az inflációt, továbbá a gazdaságpolitikai hibákat okolták. Az ingadozásokat azonban a fogyasztók, a vállalatok és a kormányok kihasználják, vagy igyekeznek elkerülni káros hatásukat. A nagy sokk ciklusok sorozatát indítja el, ezek egyre gyengülnek, és tartós, nagy ingadozás a termelésben aligha következik be újabb sokkok nélkül -- véli Crawford.



A tanulmány a szinuszgörbe ingadozásaihoz hasonlítja a második világháború előtti időszaknak és két, a háború utáni periódusnak a növekedési trend hatásától megtisztított, negyedéves GDP-adatait. A statisztika az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a brit adat nélküli Európai Unió idősorait tartalmazza. A negyedéves adat azért fontos, mert az éves adatok eltakarnák az egyik évről a másikra áthúzódó válságot. A tényleges növekedési trend is elhomályosítaná az ingadozásokat. A szinuszgörbe pedig az igazán periodikus ingamozgás mintája. Ezért a tényleges, csak a trendtől megtisztított negyedéves adatok simulása a szinuszgörbéhez megmutatja a növekedés periodicitását. Minél jobban illeszkednek az adatok a szinuszgörbére, annál nagyobb a ciklikusságot mérő statisztikai jellemző. Utóbbi mérőszám kettőnél kisebb értéke azt mutatja, hogy nincs kapcsolat a két görbe között.



Az Amerikai Egyesült Államokban a két világégés között nem volt gyors a növekedés, évente egy százalékot alig ért el. Ez éppen fele a Nagy-Britanniában tapasztaltnak. Ráadásul a bővülés stabil sem volt, a 20-as évek gyors növekedését depresszió követte a 30-as években. Az adatok nem illenek a 4 és 5 év közötti tartamú ciklusokhoz, amelyre a korábbi irodalom gyakran hivatkozik, de jól megfelelnek a körülbelül 11 esztendős (46 negyedéves) ciklusoknak. A második világháború után két szakaszt kell az olajválság miatt megkülönböztetni. A növekedési ráta a 70-es évektől 4-ről 3 százalékra csökken, és míg az első szakaszban nem volt ciklikusság, a második körülbelül 10 éves ciklusoknak felel meg. Lehet ezért, hogy korai most a ciklus haláláról beszélni a termelékenység növekedésére hivatkozva.



Nagy-Britanniából csak 1952 óta van megfelelő adat. Az évi növekedés irányzata 1972-ig 2,9 százalékos volt, a ciklus 4,2 évig tartott, de az ingadozás mértéke alig fele volt az amerikainak. A második szakasz öt és fél esztendős ciklus feltevéséhez illik leginkább, de az ezt kétségbe vonó 1980-as hosszú fellendülés nélkül 9 éves is elképzelhető.



A kontinentális EU-ban a háború után eleinte gyorsabb volt a növekedés az angolszász országokénál, de később a britekhez hasonló ütemre lassult. Ingatagsága azonban kisebbnek bizonyult, vagy az egyes országok adatai kiegyenlítik egymást. A periodicitás az első szakaszban 6 év körüli, a másodikban több mint 10 éves ciklusokat mutat. A legújabb tanulmányok elutasítják a rendszerspecifikus ciklus gondolatát, és az ingadozásokat fiskális, monetáris, valamint keresleti és kínálati sokkoknak tulajdonítják.





Növekedés és ciklusok



Átlagos növekedés (százalék) Ciklus hossza (év) Ciklikusság.
Egyesült Államok 1947--72 4,1 6,1 1,73. 1973--99 2,9 10,5 7,61.
Nagy-Britannia 1952--72 2,9 4,2 3,00. 1973--99 2,1 5,4 3,53.
Kontinentális EU 1960--72 4,9 6,3 5,76. 1973--99 2,2 10,5 13,40.



Forrás: EIU

Külső sokkok nélkül "végtelen" lehet a fejlődés A harmincas évek nagy gazdasági válságai sok nagy közgazdászt indítottak arra, hogy tanulmányozza a gazdasági növekedésben tapasztalt fennakadásokat. Általános volt a vélemény, hogy a kapitalizmus természetével együtt jár a ciklikusság, de az okokról megoszlottak a vélemények. A második világháború után a növekedés megtorpanásai egyértelműen külső sokkokhoz kötődtek, az olajárak politikai jellegű hirtelen emelkedéséhez, ezért az öngerjesztett ciklusok létét is kétségbe vonták. vg-összefoglaló-->