Digitális adó a jogdíjra

A jogdíj-kötelezettség nemcsak a munkahelyi vagy profi berendezésekre, hanem a családi eszközökre is vonatkozni fog. Kiterjed a játékkonzolokra, a digitális televíziók és videomagnók dekódereinek memóriájára is. Hasonló sors vár az analóg adathordozókra, amelyeknek szerzőijogdíj-kötelessé tételéről már decemberben megállapodtak az állam bábáskodásával az elektronikai ipar, a szakszervezetek, a művészeti szövetségek és a fogyasztói érdekvédelem képviselői.
A "digitális adó" egyik élharcosa Catherine Tasca kulturális miniszter, aki szerint az új híradás-technikai technológiák megjelenése példátlan kihívás elé állította a szerzői jogok tulajdonosait, ezért a jogszabálynak ki kell terjednie minden digitális adathordozóra, beleértve a hagyományos kereskedelemnek versenyt támasztó, az internetről letölthető programokat is.
Egyelőre még nem tudni, pontosan mennyi lesz a "digitális adó" mértéke, de becslések szerint összesen 2 milliárd frankot hozhat, aminek 50 százaléka az alkotókat illetné meg. A becslés egyik alapja az, hogy az üres CD-ROM-ok eladásából 900 millió adófrank folyik be. Ugyancsak becslések szerint tavaly mintegy 200 millió darab digitális adathordozót forgalmaztak az országban, amivel párhuzamosan fokozatosan csökkent az analóg adathordozók kereskedelmi forgalma -- nem mellékesen mintegy 320 millió franknyi áfától fosztva meg a költségvetést.
Az elektronikai ipar képviselői az alkotmánybírósághoz fordultak a kormány legújabb adóterve miatt, elsősorban azért, hogy a várható adóhányad ne legyen "mértéktelenül" magas.