Verheugen szavai szerint legalábbis aligha értelmezhető másként az, hogy a csúcs reményét fejezte ki a tárgyalások 2002-es befejezése és az újonnan csatlakozóknak a 2004-es európai parlamenti választásokon való részvétele iránt. Ezzel úgymond világosan behatárolták, hogy valamikor 2002 és 2004 tavasza között várják az első újabb tagországok bekapcsolódását az EU életébe.
A második fontos üzenetnek Brüsszelben többnyire annak kilátásba helyezését tekintették, hogy belátható időn -- néhány hónapon -- belül úgymond "automatikusan" kirajzolódik az a mezőny, amely az első bővítési körben logikus módon számíthat felvételre. Verheugen ezzel a megjegyzésével azon találgatásoknak és politikai lobbizásoknak kívánt elébe menni, amelyek mindenáron már most egyfajta tagfelvételi listát és melléjük rendelt időbeli menetrendet szeretnének kiprovokálni az uniós félből.
Valójában, ha betartják azt az elvet, hogy minden jelölt országgal érdeme szerint tárgyalnak és érvényesítik a differenciálási elvet, akkor egy ilyen lista önmagától is mindinkább láthatóvá válik -- mutatott rá az Európai Bizottság bővítési felelőse. Márpedig a legutóbbi hivatalos bővítési dokumentumok mind megerősítették az említett elveket.
Verheugen egyúttal kilátásba helyezte, hogy a brüsszeli testület kifejezetten tartózkodik majd bármilyen politikai természetű ajánlástól vagy állásfoglalástól, és tevékenysége kizárólag arra fog szorítkozni, hogy tárgyszerű jelentést tegyen az egyes jelölt országok tényleges felkészültségéről. Ami, ha tényleg így lesz, érdemi alap lehet a különbségtételre, illetve minden korábbinál komolyabb ösztönzővé válhat a jelöltek számára, esetleges elmaradásaik behozására -- mutatnak rá Brüsszelben.
Mindehhez kapcsolódva tért ki Verheugen az utóbb legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltott harmadik témakörre, nevezetesen, hogy legyen-e, lehessen-e "minibővítés", avagy sem. A német biztos nem hagyott kétséget afelől, hogy személy szerint nem szimpatizál a "minibővítés" ötletével, mivel az igazából egy Lengyelország nélküli forgatókönyvet feltételez.
Az utóbbi azonban szerinte elhibázott, és nem csak azért, mert Lengyelország bekapcsolódása az EU-ban gazdasági, politikai és stratégiai értelemben egyaránt meghatározó jelentőséggel bír, hanem mert nem támasztja alá semmi ennek elkerülhetetlenségét. Lengyelországnak úgymond nincsenek az átlagot meghaladó elmaradásai, csupán az azt meghaladó méretei, amelyek az egyes nehézségeket és kihívásokat fajsúlyosabb színben tüntetik fel.
Maguk a lengyelek semmivel sem végeznek rosszabb munkát, mint a többi élenjáró tagjelölt -- derült ki Verheugen szavaiból. Mindehhez azonban azt is hozzátette, hogy ma még persze ugyanúgy nem is garantálható az "első körös" lengyel tagság bekövetkezte, miként ez nem "ígérhető" be egyetlen másik jelölt esetében sem.
Mint kiderült, a bővítési biztos hallgatósága utóbb "fogékonyságtól" függően is figyelt fel üzenetének valamelyik részére. A lengyel sajtó például -- az utóbbi megjegyzés alapján -- ismét meghúzta a vészharangot, hogy Verheugen "továbbra sem zárja ki" a Lengyelország nélküli bővítés lehetőségét. Mások viszont már-már bizottsági elkötelezettséget éreztek ki a német biztos szavaiból a lengyeleket mindenképpen magában foglaló forgatókönyv mellett.
Brüsszeli diplomaták ugyanakkor emlékeztetnek arra is, mint minden "verheugeni beszéddel", ezzel is a legnagyobb baj, hogy nem lehet igazán tudni: mekkora a gyakorlati fedezete az elmondottaknak. A differenciálás elvének az érvényre juttatása, az "automatikusan kirajzolódó lista" tényleges megragadása és érdeme szerinti kezelése ugyanúgy a tagországok napi szándékán-elhatározásán múlik, mint a 2002-es és 2004-es dátumokkal kapcsolatos "csúcsremények" komolyan vétele. Minderre az Európai Bizottságnak már testületileg sincs sok befolyása, önmagában a bővítési biztos óhaja pedig végképp behatárolt.