Aláírták a nizzai szerződést

A preambulummal, a csatolt jegyzőkönyvekkel, a kormányközi konferencián közösen elfogadott, illetve egyes tagállamok részéről egyoldalúan bejelentett (az EU által pedig csupán tudomásul vett) deklarációkkal együtt 172 oldalasra sikeredett nizzai szerződést a francia üdülővárosban látta el kézjegyével az ebből az alkalomból odautazott külügyminiszterek csapata Chirac francia elnök, Jospin kormányfő, a soros elnökséget képviselő Persson svéd miniszterelnök és Prodi európai bizottsági elnök jelenlétében.
A decemberi csúcs után is számos utólagos egyeztetést, illetve pontosítást igénylő szöveg végső változata első részében az uniós alapszerződések szövegén a nizzai dokumentum által végrehajtott módosításokat veszi sorra. Ezt követi az átmeneti rendelkezésekről szóló rész, majd a szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek sora. Utóbbiak közé kerültek az egyes uniós intézmények bővítés utáni létszámelosztását, illetve a szavazati súlyok majdani megoszlását taglaló (a csúcson az egyik legtöbb vitára okot adó) táblázatok is.
A bővítési jegyzőkönyv táblázatai -- számos alkalommal elhangzott magyar kérés ellenére -- megerősítik a nizzai alkuban elfogadott számokat az Európai Parlament (EP) helyeinek elosztása esetében is. Ezek szerint Magyarországnak az unió 20 EP-mandátumot szán akkor, amikor az EU-tagok száma eléri a 27-et, míg a hazánknál kisebb népességű Portugáliának 22-t. Csehország szintén 20 képviselőre számíthat, míg a hasonló népességű Belgium és Görögország 22-22-re. Mindezt annak dacára, hogy az EP-helyek elosztásának deklarált vezérelve a népességi arányok leképezése.
Magyarország többször jelezte, hogy a nizzai szerződés ezen kitételét a csatlakozási tárgyalások intézményi fejezetében előterjesztendő uniós álláspontnak tekinti, nem pedig végleges megoldásnak. A magyar álláspont ezzel szemben nyilván az lesz, hogy hazánknak ugyanannyi képviselő jár, mint az említett tagországoknak.
A nizzai szerződés legutolsó oldala hűen tükrözi a kidolgozása során előtérbe került gondolkodásmód egészét. Itt ugyanis Görögország, Spanyolország és Portugália deklarálja, hogy csak azzal a feltétellel fogadták el a minősített többségi döntéshozatali rendszerre való áttérést az egyhangúság elvéről a szegényebb térségek felzárkózását szolgáló uniós pénzforrások esetében 2007-től, hogy az EU soron következő költségvetési tervezési ciklusa ugyanolyan hosszú lesz, mint a jelenlegi, 2000-től 2006-ig tartó.