Fordulat a lengyel--orosz gázháborúban

Ezt valószínűsíti az a más forrásokból származó értesülés is, hogy a lengyel "gázbárót", az orosz--lengyel gázüzletben közvetítő Gudzowatyt az oroszok kihagyták szállítási terveikből, legalábbis 2001 első negyedévére. Ezen -- és egyes vélemények szerint talán a Gazprommal történt előzetes tanácslozáson is -- felbátorodva a Lengyel Olajbányászati és Gázipari Állami Vállalat (PGNiG) január végén döntő lépést tett a tranzitgázvezeték tulajdonviszonyainak a lengyel kormány által követelt rendezése felé, az 1993-ban létrejött eredeti lengyel--orosz kormányközi szerződésben rögzített állapot helyreállítása. Visszavonta a megbízatást Kazimierz Adamczyktól, a jamali vezeték lengyel szakaszát birtokló EuRoPol Gaz cég elnökétől, aki Gudzowaty több vállalkozásában részt vesz, és akinek ezt követő leváltására várhatóan a Gazprom is áldását adja. Ezzel egyidejűleg következne az EuRoPol Gazból a nagy részben magántőkés Gas Trading kiebrudalása, amelynek 36 százaléka szintén a Gudzowaty tulajdonában levő Bartimpex cégé. A Gas Trading 4 százalékos tulajdonrésze fele-fele arányban visszakerülne a PGNiG-hez és a Gazpromhoz, az 1993-as szerződésnek megfelelően 50-50-re növelve jelenlegi 48 százalékos részesedésüket.
A tulajdoni struktúra azonban csak egy kis részlete a gázprobléma egészének. Még a jamali vezeték lengyel szakasza mentén engedély nélkül -- mert mint utólag kiderült, nemcsak a vezeték technológiai ellátására, hanem feltehetően orosz--nyugati távközlési kapcsolat létesítése céljából is -- lefektetett nagy áteresztőképességű fényszálas kábel használata is megoldatlan. Gudzowaty itt is résen volt, a Polityka hetilap szerint a távközlési minisztérium tisztviselőinél jóval korábban megérezte az ebben rejlő üzleti lehetőséget, és 38 százalékkal belépett a PolGaz Telekom cégbe, amely a fénykábelt üzemelteti. Illetve üzemeltetné, ha egy január 1-jétől hatályos törvénymódosítás nem kötné ezt a lengyel távközlési szabályozó hivatal (URT) engedélyéhez -- amit az megtagadott a PolGaz Telekomtól.
Aminek a megoldása végképp bizonytalan: Lengyelország orosz gázfüggősége. Az évente felhasznált 12 milliárd köbméter gázból hétmilliárd orosz import. Az ellátás teljes biztonságához legalább három forrásra lenne szükség. Az egyiknek Norvégia látszik, de a norvég gázimportról még csak szándéknyilatkozatot írt alá a norvég és a lengyel miniszterelnök. A vezeték építéséről a végleges szerződést a PGNiG külföldi partnereinek is alá kellett volna írniuk még 2000 végéig, de ez késlekedik. Más beszerzési forrás hiányában pedig az egyetlen nagy szállító úgy zsarolhatja Lengyelországot, ahogy akarja: kemény feltételeket és árakat szab -- a Gazeta Wyborcza szerint Lengyelország számára 2000-ben 30 százalékkal drágult az orosz gáz.

"Tárgyalni akarunk" -- írta Rem Vjahirjev, az orosz Gazprom elnöke Jerzy Buzek lengyel kormányfőnek szóló levelében, hangsúlyozva, hogy egyetlen Lengyelországban működő magáncégnek sincs felhatalmazása a Gazprom nevében nyilatkozni. Ebből a Rzeczpospolita arra következtet, hogy az orosz gáztranzitról folyó viták megoldása (vagyis a Nyugat-Európába vivő jamali gázvezeték lengyel szakaszának problémamentes használata) érdekében a Gazprom akár Aleksander Gudzowatyt, lengyel üzletfelét is hajlandó feláldozni. VG-háttér-->