Sok a statisztikai bizonytalanság

Az elemzők számára ma még csak az Egyesült Államok kínál igazán megbízható kutatási terepet, megfelelő statisztikák szinte csak itt állnak rendelkezésre. A tengerentúlon az utóbbi években 2,5 százalékra emelkedett a termelékenység növekedésének éves rátája, az 1973 és 1995 közötti időszakot jellemző, stabilnak mondható évi 1,5 százalékos ütemről.
Ez a megugrás három csatornán keresztül köthető a számítógépekhez és az információtechnológiákhoz. Az első az it-szektorban megnövekedett termelékenység hozzájárulása a gazdaság átlagos termelékenységéhez, melynek következtében a számítástechnikai felszerelések ára is csökkent. A második út a tőkeintenzitás növelése -- a számítógépek árának mérséklődése egyre fokozta az ezekbe eszközölt beruházásokat, növelve a tőke-munka arányt és ezzel a munkaerő termelékenységét. A harmadik csatornát a hatások továbbgyűrűzése jelenti, például a beruházások másolása. A világhálóra csatlakozni tudó eszközök hozadéka például folyamatosan nő, ahogy egyre több fogyasztó és üzleti partner csatlakozik az internetre.
Az új technológiák hatásának mérését számos statisztikai probléma nehezíti. Az információs szektor termelési és beruházási adatait a legtöbb országban még nem közlik rendszeresen -- ez alól az Egyesült Államok az egyik kivétel. Emellett a hivatalos értékeket országonként változó metodológiával nyerik. A két észak-amerikai állam és Japán gyakorlatában például figyelembe veszik az ágazat árváltozásainál a minőségi fejlődést is, míg Német- és Olaszországban nem végzik el ezt a kiigazítást, alulbecsülve ezzel az ágazat kibocsátását. A gyors technikai fejlődés az eszközök hasznos élettartamának és értékcsökkenésének meghatározását is bizonytalanná teszi. Ráadásul az új technológiának éppen a szolgáltatási szektorra van a legnagyobb hatása, ahol a legnehezebben mérhető a kibocsátás és a termelékenység.
A bizonytalanságok ellenére több tanulmány is úgy találta, hogy az Egyesült Államok trenden felüli 1 százalékpontos termelékenységnövekedéséből 0,5-0,75 százalékponttal részesedhet az információtechnológia. Kérdéses azonban, hogy ez az ütem fenntartható-e. Az egyik fenyegetés az Egyesült Államok gazdasági növekedésének lassulása, a monetáris szűkítés ugyanis a beruházások visszafogásán keresztül fékezi a tőkeintenzitás növekedését. A másik lehetőség, hogy csupán ciklikus jelenségről van szó.
Lehetséges az is, hogy a termelékenységnek nem a növekedési üteme, hanem a szintje változik meg -- a különbségtétel nehéz, és a gyakorlati hatások között rövid távon csekély az eltérés. Közép- vagy hosszú távon azonban a termelékenység növekedésének üteme visszaesik a trendvonalra. A folyamatosan magasabb növekedési ütemhez ugyanis folytonos innovációra lenne szükség.
Az Egyesült Államokon kívül nem ennyire egyértelműek az eredmények, sőt a hatások sem igazán látványosak. Erre magyarázatot nyújthat az a feltevés, hogy hosszabb idő szükséges az új technológia hatékony használatának elsajátításához. Ez indokolná azt is, miért nem jelentkeztek ezek a hatások a tengerentúlon a kilencvenes évek előtt.
Az új gazdasággal kapcsolatos bizonytalanságért nagy árat fizethetnek a gazdaságok. Hasonlóak ugyanis a költségek, ha a monetáris politika tévesen hisz a fokozódó ütemű termelékenységnövekedésben -- és laza kamatpolitikával inflációt gerjeszt, amit később korrigálnia kell --, mint ha nem ismeri fel az ütemnövekedést, és indokolatlanul szigorú monetáris szűkítéssel fogja vissza a gazdaságot.