Túl későn hatna az adócsökkentés

Lehetséges azonban, hogy ez az új érvelés nem lesz sikeres -- állítja Robert J. Samuelson a Financial Timesban. A közgazdászok nem lelkesednek a költségvetési politika konjunktúraszabályozásra való bevetéséért, elsősorban alkalmazásának nehézkessége és hatásának vontatottsága miatt. Sok közgazdász szerint most nincs is szó recesszióról, csak a készletek átmeneti korrekciójáról és a tarthatatlanná vált fellendülés utóhatásáról. Ezért, mire az adótörvények hatnának, a lassulásnak vége is lesz, amit a monetáris politika lazítása a kamatcsökkentésekkel már eddig is gyorsan elősegített.
Bush azzal érvel, hogy a fiskális politikának több pénzt kell hagynia a fogyasztóknál és a befektetőknél -- a fogyasztás 68, az üzleti beruházás 14 százaléka a GDP-nek --, hogy a gazdaság visszanyerje lendületét. A korábbi becslések arra számítottak, hogy 2001-től 2011-ig 5600 milliárd dollár lesz a költségvetési többlet. Ez egészséges gazdaság feltevésén alapul. Nos, az elnök most épp az adókulcsok csökkentésével akarja megmenteni a többletet. A konzervatívok szerint épp a legmagasabb jövedelmi sávok adókulcsának csökkentése ösztönzi a munkát és a befektetéseket.
Ez azonban nem feltétlenül igaz Bush tervére. Az örökösödési adó eltörlése vagy a jótékonysági kiadások adókedvezménye alig érinti a gazdaságot. Más adómérséklések úgy elhúzódnak, hogy hatásuk néhány évig még nem érvényesülhet a magánkiadásoknál. Bush visszamenőleges adócsökkentésről is beszélt, de nem fejtette ki, mire gondolt.
Nagyobb probléma a jövedelemelosztó hatás. Az adófizetők leggazdagabb 10 százaléka -- körülbelül évi 100 ezer dollár jövedelem felett -- fizeti a szövetségi jövedelemadók 66 százalékát és az összes szövetségi személyi adó (beleértve a bér- és a speciális fogyasztási adókat) 50 százalékát. A leggazdagabb 1 százalékuk -- általában 300 ezer dollár felett -- fizeti a jövedelemadó 34 és az összes adó 19 százalékát. Az adócsökkentés jobban elérné célját, ha a közepes és kis jövedelműeket venné célba. Az ilyen háztartások eladósodása súlyosabb, és többet költenének el az adójuk csökkentéséből. Ezzel szemben a gazdagokról feltehető, hogy viszonylag többet takarítanak meg.
Bernie Sanders vermonti független honatya minden amerikainak 300 dollár adóengedményt vagy -- ha nem adóköteles -- adományt adna. Egy négytagú család 1200 dollárhoz jutna, akár 50 ezer, akár 500 ezer a jövedelme. Nem világos, hogy ez jobban ösztönözné-e a gazdaságot, mint Bush javaslata. Az elmélet empirikus kutatásokkal sem "érti" eléggé, hogy mihez fognának az emberek a jövedelemtöbblettel. Bushnak és gazdasági kíséretének hamarosan hasonló problémákkal kell szembenéznie. Miután ösztönzőként dobták be javaslatukat, meg kell győzniük az amerikaiakat, hogy az megvalósítja, amit ígértek. Ha ez nem megy, a kongresszustól valami mást kapnak vissza, mint amit beterjesztettek.