Ezt a vasúti szolgáltatást már nem támogatja külön az állam, helyette az infrastruktúrát javítják
Lendületét veszíti tizenegy hazai vasúti árufuvarozó azon törekvése, hogy kilobbizza az öt év után idén utoljára élvezhető állami támogatás folytatását. Az eddig együtt kapott, évi 5,6 milliárd forinttal megtérülhettek az amiatti többletköltségeik, hogy az egyeskocsi-szolgáltatást plusz idő-, munka- és energiaköltség mellett nyújtják. E szolgáltatás során ugyanis a szerelvényeket az útjuk során többször meg kell bontaniuk és újra összeállítaniuk, hogy kiemeljék a már megérkezett, vagy beillesszék az új vagonokat.
A támogatás fenntartása melletti érveiket a Világgazdaság többször ismertette. Azt is, hogy – közlésük szerint – mintegy 700 hazai vállalkozás veszi igénybe az egyeskocsi-szolgáltatást. Vannak közöttük stratégiailag fontos, nagy megbízók is, a többséget azonban kisebb, költségérzékenyebb, ezért sérülékenyebb vállalkozások alkotják. Még sincs sínen, sőt, lekerült a terítékről a támogatás folytatása, alapvetően két okból:
- Az Építési és Közlekedési Minisztérium nem a felsorolt okok miatt keletkezett többletköltségek, hanem a teljes vasúti árufuvarozás versenyképessége oldaláról közelíti meg a kérdést.
- A szaktárca értékelése szerint a támogatás nem a veszteségességnek veszi elejét, hanem egyes társaságok jövedelmezőségét javítja.
Ez kiviláglik az illetékesek korábbi közléseiből, de a Világgazdaságnak frissen küldött válaszból is.
A szaktárca nem enged
Eszerint meg kell változtatni az egyeskocsi-támogatás rendszerét. Az állam előtt ugyanis két lehetőség áll: vagy néhány cég jövedelmezőségét segíti, vagy azt az infrastruktúrát fejleszti, amelyet valamennyi árufuvarozó társaság igénybe vesz. Az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) célja, hogy a fejlesztések hasznából mindenki részesüljön, ne csak néhány cég. Vagyis az államnak elsősorban az infrastruktúra fejlesztését kell figyelembe vennie, ezzel tudja leginkább támogatni a hazai vasúti árufuvarozást, egyben javítani a vasút versenyképességét.
Mit tehetnek az érintett vasútvállalatok?
Kétségtelen, hogy a támogatásról lemondani kényszerülő vasútvállalatok egyszerre igyekeznek majd megtartani az egyeskocsi-szolgáltatást igénybe vevő eddigi ügyfeleiket, megbízásaikat, és próbálják meg gazdaságosabbá tenni a tevékenységet. A következő tűnik a mozgásterüknek:
- Arra törekednek, hogy csökkentsék az egyeskocsi-szolgáltatás költségeit.
- Díjat emelnek ott, ahol úgy látják, hogy azt az ügyfél megfizeti.
- Egyben árversenyre is kényszerülnek az ügyfelekért.
- Lemondanak azon megbízásokról, amelyeket végképp nem éri meg teljesíteniük.
- Tudomásul veszik, hogy bizonyos olyan fuvarjaikat is elviszi a közút, amelyeket esetleg megtartanának.
Pedig – mint Hódosi Lajos, a Hungrail Magyar Vasúti Egyesület ügyvezetője a Világgazdaságnak nemrég kifejtette – az eddigi támogatás hatása éppen a folytatásnak köszönhetően érne be. Éppen az elmúlt négy év kiszámíthatóságának ismeretében kezdték el e szegmensbeli képességeiket erősíteni, például mozdonyt vásároltak, vasúti kocsikat szereztek be, illetve béreltek.
Előtérben az infrastruktúra javítása
A változásokra való felkészülés már megkezdődött. Szintén Hódosi Lajos számolt be róla, hogy a vasútvállalatok megkezdték a kereskedelmi tárgyalásokat a támogatás nélküli időszakra készülve. A Hungrail eközben megvizsgálja, hogy hogyan csökkenthetők a szegmens költségei, és javaslatokat fog tenni ezen elemek további csökkentésére, ha van rá mód. Segítene például az úgynevezett lassújelek felszámolása, kiemelten a vasúti egyeskocsi-forgalom által használt vonalakon, mert az ezek miatti fékezések és gyorsítások jelentős többletenergia-felhasználást okoznak. Ez akár milliárdos többletköltséggel is járhat. A Hungrail megvizsgálja majd azt is, miért magasak az iparvágányok működtetési költségei, továbbá más költség- és adminisztrációs intézkedésekre is javaslatot tesz rövid időn belül.
Zöldforrásból érkezett a pénz az egyeskocsi-szolgáltatásba
Az eddigi támogatás hatására sikerült a korábbinál több fuvart a közútról a vasútra terelni – erről korábban Kovács Imre, a legnagyobb hazai vasúti árufuvarozó, az osztrák kézben lévő Rail Cargo Hungaria (RCH) vezérigazgatója és igazgatósági elnöke egy hónapja beszélt a Trend FM-nek. (Az átterelés annyiban tartozik ide, hogy a támogatás az Energiaügyi Minisztérium által kezelt zöldforrásból származott, vagyis kapcsolódott a fuvarozás szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséhez. Útja az ÉKM-en keresztül, közvetlenül pedig a MÁV-tól vezetett a 2025-ben már tizenegyre nőtt számú vasúti árufuvarozókhoz.)
Kovács Imre: a jövőt nem akarjuk kidobni
A vasút 100 kilométeres távon belül versenyképtelen, de vannak vegyiáruk, amelyek nem is szállíthatók közúton. Az RCH első számú vezetője ismertette, hogyan készül a társaság a támogatás nélkül induló (és a legfrissebb állapot szerint úgy is folytatódó) jövő évre, hiszen „a jövőt nem akarjuk kidobni”. Eszerint
- adott megbízók (például erdőgazdaságok) küldeményét az eddigi számos helyszín helyett néhány állomásra koncentrálva próbálják meg felvenni, erről már egyeztetnek.
- Más optimalizálásról is tárgyalnak az ügyfelekkel, de ennek is mindnek áldozata van.
- Ahol az ügyfél egy szerény áremelést sem visel el, és az RCH-nak is kirívó extra költsége jelentkezne, a vasútvállalat visszalép a megbízástól.
- Az előbbi alapján az egyeskocsi-szolgáltatást az eddig országos lefedettség helyett csak egy kijelölt törzshálózaton kínálják.
Az utóbbiból következik, hogy kevesebb alkalmazottra lesz szükség, az RCH kisebb pályadíjat fizet a MÁV-nak, a zsugorodó egyeskocsi-szolgáltatáshoz pedig kisebb járműkarbantartási igény társul.
A közúti fuvarozók még várnak a sorukra
„Egyelőre nem tudok olyan tárgyalásokról, amelyek az egyeskocsi-fuvaroknak a vasútról a közútra való terelését céloznák” – válaszolt a Világgazdaságnak a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének főtitkára. Árvay Tivadar a magyarázatot abban látja, hogy a vasútvállalatok nagyon bíztak a támogatás folytatásában. Emellett – mint rámutatott – fontos, hogy egyrészt nem a támogatás megszűnéséről, hanem az átalakításáról van szó, továbbá még nem született meg az a jogszabály, amelyhez igazodni lehetne, kellene.
