A Hospodárské Noviny szerint annál érdekesebb ez a lépés, mivel Szlovákiát éppen a meciari kormányzás alatt zárták ki az európai integrációs folyamatokból. Igaz, hogy -- mint Imrich Andrejcák HZDS-képviselő mondta a Národná Obrodának -- "ez inkább csak gesztus a kormánykoalíció felé, annak jelzése, hogy a HZDS nem zárkózik el a tárgyalástól és az együttműködéstől. A stratégián sok a kifogásolnivaló, de Szlovákiának most az az előnyösebb, ha az ellenzék jó szándékot mutat a NATO-orientáció kérdésében". Jozef Stank szlovák védelmi miniszter úgy fogalmazott, hogy a HZDS döntése "helyes jelzés Brüsszel felé".
A külföld érdeklődéssel várta a szlovák védelmi politikát (vagyis valójában külpolitikát) évekre előre megfogalmazó biztonságstratégiai deklarációt, amely fő kiindulópontként azt hangsúlyozza, hogy Szlovákiának létérdeke a teljes értékű tagság a NATO-ban és az EU-ban. A NATO képviselői azonban azt is elvárják, hogy a biztonsági stratégia ne változzon minden új választáskor, és hogy a szlovák lakosság többsége támogassa.
Éppen ez az egész kérdéskör leggyengébb pontja: a szlovák átlagemberek nem éreznek bizalmat a NATO iránt. Ha elvileg szükségét is látják annak, hogy Szlovákia tagja legyen valamilyen védelmi szövetségnek, a NATO-tagsággal járó egyes kötelezettségeket (például szlovák katonák részvételét idegen háborúkban) elleneznék. Eduard Chmelár, a Szolidáris Társadalomért szervezet elnöke arra emlékeztet, milyen visszatetszést váltottak ki Szlovákiában a két évvel ezelőtti koszovói események. "Koszovó után már nem lehet a szlovák lakosságot a jó szövetségről és a környező rossz világról szóló értelmetlenségekkel megetetni és demagóg oroszfóbiával megbénítani" -- véli Chmelár, aki szerint nehéz olyan stratégiában bízni, amelyben nincs is világosan definiálva az ellenség.