Eljött a fusizás alkonya
A házilagos kivitelezésű építkezéseknél az építtető adja a saját, illetve családja munkaerejét segédmunkára -- mutatott rá Böröczffy István. A szakmunkát többnyire vállalkozási formában végzik, ám nagyrészt feketemunkában vagy fusiban, azaz nem fizetnek érte adót. A tisztességes kisiparos ahhoz, hogy életben maradjon, kénytelen lemenni arra az árszintre, amelyet a feketepiac diktál.
Egyszerű példát említett: egy fodrász félórai munkáért (hajvágás és -mosás) kér 1400 forintot, a rezsiórabére 2800 forint, ha folyamatosan dolgozik. Egy autószerelőnél az olajcsere megvan egy óra alatt, 2500--3000 forintért. Ugyanakkor az építőiparban nem lehet ma 1000-1200 forintnál magasabb rezsiórabért érvényesíteni. Ha egy építtető megbízást ad egy vállalkozónak háza megépítésére, természetesen arra próbálja a vállalkozót rávenni, hogy ne adjon számlát, ne kelljen kifizetni a 25 százalékos áfát.
Nyugat-Európában az a helyzet, ha valakinek a szomszédja, netán a legjobb barátja észreveszi a feketemunkát, rászól, hagyja abba azonnal, mert feljelenti. Emögött az van, hogy nem akar akár 10 pfenniggel több adót fizetni azért, mert a szomszédja feketemunkát végeztet. Természetesen a kinti helyzet azért is más, mert ott a lakás vagy ház költségének akár 80-90 százalékára is lehet hitelt felvenni, gyakran 25-35 évi törlesztésre, az alacsony inflációhoz igazodó kamatra, amelyhez nem kell támogatás. A munkavállaló jövedelme mind a törlesztésre, mind a lakás- vagy házértékhez igazódó helyi adó és a házértékhez igazodó biztosítási díj fizetésére kellő fedezetet ad. Angliában már azt is kitalálták, ha valaki befejezte tanulmányait, s úgy látják, hogy az illető megbízható, korrekt ember, így fogja az életét tovább vinni, azt mondják neki, itt van egy lakás, költözz be, majd négy-öt év múlva elkezded törleszteni, 55-60 éves korodig.
El kellene Magyarországon oda jutni, mint Németországban, hogy amikor egy ottani kőműves egy köbméter falat felrak, abból időarányosan tisztességgel meg tudjon legálisan élni -- mondta az alelnök. Ennek van egy másik oldala: aki egy magyar kőművesnek munkát ad, legyen annyi a jövedelme, hogy a legálisan végzett munkát ki tudja fizetni. A magyar állampolgár jövedelmében -- az Európai Unióban élőkhöz képest -- nincs benne a lakhatás költsége, de ha a jelenlegi házilagos, fusizós módszerrel megépíti otthonát, például a biztosítás díját mindjárt a forgalmi érték alapján vetik ki. Ráadásul a lakáshitelhez kapcsolódó kamatok is rendkívül magasak a nyugat-európai szinthez képest.
Amikor Augsburgban dolgoztam -- idézte fel emlékeit az ÉVOSZ alelnöke --, az amerikai katonák távoztával ott maradt a rengeteg laktanya üresen. Ezeket átalakították egy-, két-, háromszobás lakóházakká. Az ottani önkormányzat polgármestere úgy árulta a lakásokat, hogy költözz be, majd két-három év múlva elkezded az árát törleszteni.
Böröczffy szerint EU-tagságunk közeledtével már nem lehet sokáig cipelni az évtizedeken át magunkkal hurcolt, fusizással és feketemunkával tarkított házilagos kivitelezés terheit, amely egyenértékű volt az építkező munkaerejének kizsigerelésével. Sürgetővé vált, hogy a magyar (fiatal) állampolgárok emelt fővel adjanak megbízást építkezési vállalkozónak az otthonuk minőségi megépítésére, akár több évtizedig tartó, alacsony kamatozású hitel igénybevételével. A vállalkozó pedig az adókat a bevételből fizetni tudja, ahogy ez az Európai Unióban már évtizedek óta bevett gyakorlat. Ha ez megvalósul, akkor az EU-val harmonizáló törvényeink végrehajtására, betartásuk ellenőrzésére is nagyobb lehetőségünk lenne.
