Gyártót keres a fejlesztő

A digitális fotográfia tömeges elterjedésének egyik gátja, hogy a fogyasztók idegenkednek a csak monitoron nézhető képektől, a színesben nyomtatott verziók minősége pedig elmarad a megszokottól. A Digital Foto Labor Kft. ezért a nemzetközi kutatás-fejlesztési trendeknek megfelelően olyan eljárást dolgozott ki, melynek végterméke a megszokott fotópapír. Basa János fotóművész és Gyenis Ákos elektromérnök a nagy cégeknél nagyságrendekkel olcsóbb megoldást talált a problémára, melynek első elismeréseként az idén elnyerte az innovációs nagydíjat.
Mivel az eljárás lényege az olcsó digitális forma, a jövő fényképkészítésének első lépése a digitalizálás. A megrendelő már eleve hozhatja digitális formában a nyersanyagot, például ha már van digitális fényképezőgépe, vagy szkennelni kell azt. Készülhet a kép a Digital Foto Laborban is, itt egy speciális saját fejlesztésű fényképezőgépet használnak. Ebben nincs film, az annak helyén keletkező képet egy szkenner azonnal digitalizálja a digitális fényképezőgépeknél sokkal jobb minőségben. A bitekké átalakított fotókat ezután a számítógépben egy saját fejlesztésű szoftverrel tetszés szerint lehet alakítani.
Az eljárás legfontosabb elemeként ezután a levilágítás következik. Ehhez a társaság szintén saját berendezést fejlesztett ki, valójában ebben rejlik a legnagyobb üzleti lehetőség. A levilágított fotópapírt már csak elő kell hívni a hagyományos módon, és kész az analóggal gyakorlatilag megegyező minőségű fénykép. A fotópapírra történő előhívás vegyi művelet. A papír rétegeiben a fénysugár okozta kémiai elváltozások hozzák létre a képpontokat, ezért minősége nagyságrendekkel jobb, mint a színes nyomtatók által sokszorosan megfestett papíré.
Mivel a képek számítógéppel könnyen szerkeszthetők, melléjük vagy rájuk szöveg is írható, a végeredmény pedig fotóminőségű marad. Ezt eddig csak nyomdai eljárásokkal lehetett elérni. A mostani megoldással viszont teljesen mindegy, hány darabra szól a megrendelés, akár egyetlen darab kép előhívása is gazdaságos. Ezzel komoly versenyt lehet támasztani a csak nagy tételben dolgozó nyomdáknak.
Ráadásul a hagyományos képelőhívásnál is sokkal olcsóbb az új eljárás. Ha a megfelelő berendezéseket a fotós megvette, onnan az előhívás már automatikus és gyors. Nincs szükség emberi munkaerőre, míg az analóg hívásnál a laboráns munkája elengedhetetlen. Ezen kívül egy analóg képet kétszer ugyanúgy előhívni szinte lehetetlen, míg digitális feldolgozásnál ez gombnyomásra működik.
A folyamat kulcsának számító levilágítóberendezés nem más, mint egy az MTA SZTAKI-tól vett s átalakított gép. Hasonló termékkel már több fotópiaci óriáscég rendelkezik, de míg ezek ára 20 millió forint felett van, a magyar megoldás már 11 millióért megvehető. Ahogy Basa János mondja, Magyarországon 20-30 darabot lehetne belőle értékesíteni, így igazi sikert inkább nemzetközi piacokon arathatna. Két évvel ezelőtt a Kodak felkínálta a lehetőséget, hogy márkaneve alatt forgalmazzák a készüléket úgy, hogy a technológiát a magyar félnél hagyják. Az amerikai óriáscég feltételül szabott állandó 40 napos szállítási határidejét azonban a társaság tőke hiányában nem tudta vállalni, a szükséges, körülbelül 150 millió forintos hitelt pedig eddig nem sikerült felvennie.
A cég most megpróbálja a technológiát licencbe adni egy olyan partnernek, amely a gyártást át tudja vállalni. Ezenkívül élénken érdeklődik a levilágítóberendezés után az egyik vezető német előhívógép-gyártó is. Ez a levilágító- és az előhívó gép egybeépítésének lehetőségét vizsgálná.
A fotóművész szerint a magyar piaci szereplőknek sürgősen váltaniuk kell a digitális képfeldolgozás irányába. Hasonló berendezéseket ugyanis bárki képes venni, és azután a képelőhívás költsége gyakorlatilag egyenlő lesz az olcsón beszerezhető fotópapír árával. Ez sokkal kisebb, mint a ma használatos analóg eljárás költsége, a nyugat-európai folyamatok már ma mutatják, hogy ez a módszer a lakossági piacon hosszú távon életképtelen lesz.