Ismét vonzó piac lehet Irán a magyar cégeknek

Iránba érkezvén az első helyi élmény még a repülőgépen éri az embert: a nők leszállás előtt gondosan eltakarják fedetlen testrészeiket, csak az arcuk és kézfejük marad szabadon. Az iszlám előírása a külföldiekre is vonatkozik, és bár először fura érzés látni az általában feketébe burkolózó asszonyok tömegét, Irán sok tekintetben engedékenyebb a gyengébb nemmel szemben, mint arab szomszédai. Néhány viselkedési normát be kell ugyan tartani, például kezet fogni nem szabad velük, a nők fontos állásokat töltenek be Iránban, és autót is sokan vezetnek közülük.
A repülőtéri pénzváltás bürokratikus lassúsága már jelzi, hogy nem piacgazdaságba csöppentünk, de legalább már a tőzsdeinél-feketepiacinál alig rosszabb árfolyamot kaphat hivatalosan a turista, ami rendkívül olcsóvá teszi az ott-tartózkodást. A még létező kettős árfolyamrendszert egyébként a közeljövőben tervezi egységesíteni a jegybank, ami része a gazdaság óvatos reformjának.
Sajátos világ tárul az utazó elé a repülőtérről a városba tartva is. Az ipart és foglalkoztatást támogató importtilalom miatt a gépkocsik túlnyomó részét a helyi gyártású Paykan teszi ki, ami még a forradalom előtti angol Hillman Hunter iráni változata. Kisebb arányban gyártanak még koreai Kiát és Daewoot, a francia Peugeot és Renault régebbi típusait, sőt a japán Mazdának is van itt üzeme, az autópark összképe azonban olyan, mintha legalább 20 évet visszamentünk volna az időben. A helyi gyártásnak az elavult technológián túl sajnos az a hátránya is megvan, hogy ezek az autók rendkívül szennyezik a környezetet, amit a néha már elviselhetetlen teheráni szmog is bizonyít. Az iráni kormány most azt fontolgatja, hogy 30 ezer külföldi autó behozatalának engedélyezésével nagyobb hatékonyságra kényszeríti az évi 250 ezer gépkocsit előállító helyi gyárakat.
Teherán utcáit járva szembetűnő a sok építkezés, ami a szárnyait bontogató magánszektor számára az egyik legjobb befektetési forma. Az iszlám forradalom gazdasági téren igen központosított rendszert hozott létre, s az állami szektor még mindig a bruttó hazai termék 80 százalékát teszi ki. Mivel az iszlám bankrendszer sajátosságai miatt a pénzügyi befektetéseknek igen korlátozott szerepe van, a 63 milliós iráni lakosság pedig gyorsan nő (a lakosság több mint fele 25 év alatti), az építőipari beruházások jó megtérülést hoznak.
Turisztikai szempontból Irán még messze nem használta ki lehetőségeit, amelyeket természeti adottságai és több ezer éves történelme kínál. Turisták többnyire szervezetten érkeznek ide, főleg Nyugat-Európából, de elvétve amerikaival is össze lehet futni. A külföldi látogatónak fel kell készülnie arra, hogy az iszlám előírásai -- például a szigorú alkoholtilalom -- rá is vonatkoznak, és az esti, éjszakai Teherán eléggé korlátozott lehetőségeket kínál az időtöltésre. Mindezt azonban bőven kárpótolja az áruk és szolgáltatások olcsósága, az iráni emberek vendégszeretete, segítőkészsége, a számtalan látnivaló és a perzsa konyhaművészet remekművei. Bár a legfontosabb kifejezéseket, számokat érdemes megtanulni farszi nyelven, az angollal jól el lehet boldogulni, és a legtöbb helyen az utcanevek is olvashatók angolul.
Megugró olajbevételek
Az üzemanyagkút mellett elhaladva rögtön látszik, hogy kőolajtermelő országba érkeztünk: egy liter benzin körülbelül 15 forintba kerül, ami a mintegy 60 ezer forintnak megfelelő átlagfizetést figyelembe véve megmagyarázza a hatalmas gépkocsiáradatot, a gyakori dugókat. (Az enyhén szólva sajátos közlekedési szokások okait viszont valószínűleg másban kell keresni.) Irán exportbevételének 70 százalékát a kőolajból szerzi, s az idén márciusban záródó pénzügyi év különösen jó volt: 23 milliárd dollár folyt be a fekete aranyból. Az egyoldalú amerikai embargó miatt a fő kiviteli piac Ázsia és Nyugat-Európa. Irán emellett a világ harmadik legnagyobb földgázkészletével rendelkezik, és épp most állapodott meg Indiával egy földgázvezeték építésében.
Az olajár megugrása miatt az iráni folyó fizetési mérleg többlete az elmúlt pénzügyi évben elérte a GDP 17 százalékát. December végére Irán külföldi adóssága nyolcmilliárd dollárra csökkent, ami kevesebb mint fele az öt évvel korábbi szintnek. Eközben a devizakészletek megugrottak, elemzők pedig a szuverén hitelminősítés közeli javítására számítanak. A külföldi exportőröknek jó hír, hogy a hirtelen jött bevételeket növekvő mértékben kívánja importra fordítani az iráni vezetés, és lazítani akarja a behozatali kötöttségeket is.
A kiemelkedő tavalyi év persze nem feledtetheti a gazdaság súlyos örökségét. Már az iszlám forradalom idején is jelentős nagyságú tőke és szakemberállomány hagyta el az országot, amit tovább súlyosbított az Irakkal folytatott sokéves háború. A 90-es években a nyomott olajár is tetézte a bajokat. Máig nyomasztó problémát jelent a magas munkanélküliség, különösen a fiatalok körében.
Óvatos reformok
Ilyen körülmények között került hatalomra 1997-ben Mohammed Hatami államfő, aki óvatos piaci reformokat és politikai-külpolitikai nyitást tűzött zászlajára. Terveiből eddig korántsem tudott mindent megvalósítani, hiszen a parlamentben ugyan többségben vannak az általa vezetett reformisták, a konzervatív erők igen jelentős szerepet töltenek be az iráni társadalomban, például a kormánytól független igazságszolgáltatásban, amely sorra tartóztatja le a másként gondolkodókat. Hatami egyelőre nem jelentette be, hogy újrajelölteti-e magát a júniusban esedékes elnökválasztásokon, megfigyelők azonban biztosra veszik ezt, mint ahogyan győzelmét is.
Bárhogy is alakuljon az elnökválasztás eredménye, az iráni gazdaság fejlesztését alapvetően meghatározza a tavaly márciusban kezdődő harmadik ötéves terv. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy erősíteni akarják a magánszektor súlyát a gazdaságban. Erre utal az is, hogy miközben évi 800 ezer új munkahely megteremtését irányozzák elő, az állami szektorban nem kívánnak új állami vállalatokat létrehozni, sőt a terv még a privatizációt is szorgalmazza.
A fejlesztésben az eddiginél jóval nagyobb szerepet szánnak a külföldi tőkének. Bár a tavaly elfogadott kerettörvény az első nagy lépés a befektetési környezet javítására, a külföldi beruházók még számos olyan könnyítésre várnak, amihez az alkotmány módosítása is szükséges lenne, ez azonban igen kényes kérdés. Jelenleg Európából Francia- és Olaszország fektette be a legtöbb pénzt Iránban, míg Ázsiából Kína és Malajzia, főleg az olajszektorban.
Az iráni ötéves tervnek fontos vonása még a diverzifikálási szándék. Ez egyrészt megmutatkozik abban, hogy a kivitelt a szénhidrogének mellett más területeken is erősítenék, jelenleg a szőnyeg és a pisztácia jelentős exporttermék még. Más részről igyekeznek több lábra állítani importjukat is, hogy elkerüljék a függő helyzetek kialakulását.
Magyar lehetőségek
Magyarország számára Irán az egyik legfontosabb piac volt a rendszerváltás előtt a fejlődő országok közül (lásd grafikonunkat). A hagyományosan jó kapcsolatoknak egyrészt az iráni fizetőképesség megromlása vetett véget a 90-es évek elején, másrészt az ott érdekelt magyar állami vállalatok eladása külföldi tulajdonosoknak. Az olajbevételek megugrása, valamint az utóbbi években lezajlódó nyitás azonban kétségtelenül új helyzetet teremtett. Többek között ezt felismerve készült el a Külügyminisztériumban az idén februárban az Öböl-stratégia, ami Magyarország számára az Európai Unió gyakorlatát veszi alapul. Ennek lényege, hogy a "konstruktív párbeszéd" megfelelő keretet biztosítson kereskedelmi érdekeink érvényesítéséhez.
Mivel Iránban a legfontosabb beszerzések, megrendelések állami szinten dőlnek el, különösen célszerűnek látszott, hogy Martonyi János külügyminiszter politikai látogatásával adjon lökést azoknak az üzleti tárgyalásoknak, amelyeket az őt elkísérő magyar vállalati vezetők folytatnak (lásd keretes interjúnkat). Ezt a célt szolgálta, hogy Martonyi iráni kollégája és Hatami államfő mellett felkereste a városi tömegközlekedésért is felelős belügy-, valamint az energiaügyi minisztert is. A külügyminiszteri találkozón egyébként váratlanul felmerült, hogy az iráni légitársaság közvetlen légi járatot indítana Budapest és Teherán között, amit a magyar fél üdvözölt, ugyanakkor ezzel kapcsolatban sürgette a kétoldalú légügyi egyezmény iráni ratifikálását.
A magas rangú magyar küldöttség útja konkrét üzleti eredményt is hozott, mégpedig a jövőbeni kapcsolatok szempontjából talán a legfontosabbat: az Eximbank 100 millió dolláros hitelkeret megnyitásáról parafált szerződést az iráni központi bankkal, valamint az ország hat legnagyobb kereskedelmi pénzintézetével. A megállapodás alapvető fontosságú a magyar kivitel felfuttatásához, hiszen -- mint Bánki Frigyes vezérigazgató rámutatott -- a projekt- és berendezésexport, a technológiatranszfer a térség országaiba ilyen hitel nélkül nem megy.
Mint mondta, a két évig tartó tárgyalások során különösen az iszlám jog okozott különleges helyzetet, például a garanciák vagy a választott bíróság terén, végül a német és olasz tapasztalatok hasznosításával sikerült áthidalni a problémákat. A hitelfeltételek végül is azt a maximális kedvezményt nyújtják, amit a nemzetközi kötelezettségek lehetővé tesznek, elfogadható minimális addicionális költségekkel. A hitelkeretre, amelyet iráni kérésre emeltek 50-ről 100 millió dollárra, az iráni gazdasági és pénzügyminisztérium vállalt garanciát, ami szuverén kockázatnak számít. Bánki szerint a megállapodás reálisan évi néhány tíz millió dollárral növelheti a magyar kivitelt.
A most parafált keret kihasználására szép számmal van jelentkező. Ilyen az Iránban már jól ismert Ikarus, a cég 1992--93-ban összesen 1300 darab buszt szállított le egy 130 millió dolláros üzlet eredményeként. Teherán utcáin most is gyakran lehet találkozni az akkor eladott magyar buszokkal.
Salacz Gergely kereskedelmi igazgató biztatónak nevezte a mostani tárgyalásokat, amelyek során környezetbarát Euro--2 és Euro--3 dízel-, valamint gázüzemű motorokkal felszerelt buszokat kínált partnereinek különböző méretekben. Akár több száz jármű megrendelésére is esély lehet, különösen az Ikarus csuklós buszaiból. (Ezek népszerűségét az is növeli, hogy az iráni hagyományok alapján könnyebben különülnek el a férfiak és a nők a busz első és hátsó felében.)
Részben versenytársa, részben partnere lehet az Ikarusnak Iránban a Rába Holding, amely tavalyi 20 milliós iráni exportjával jelenleg a magyar kivitel több mint felét adja. A Rába már a 70-es években vasúti pőrekocsikat szállított az iráni vasútnak, tavaly pedig ötéves technológiai transzferszerződést írt alá a VAM céggel, amelynek keretében eddig 5000 buszfutóművet szállítottak ki. Mint Farkas Ákos értékesítési igazgató elmondta, az idén a második fél évben várhatóan két újabb futóműtípus kiszállítása kezdődik meg. Már tesztelik két iráni buszépítőnél a Rába gázmotorjait, amelyek előnnyel indulnak például a MAN, az Iveco vagy a Renault hasonló termékeivel szemben. Farkas szerint, ha az Ikarus iráni megrendelést kap, célszerű lenne azokat a buszokat is Rába-főegységekkel gyártani. Ugyanakkor a Rába önállóan is indul a buszpiacon, így versenytársa is lehet az Ikarusnak. A tárgyalásokon például az iráni fél váratlanul felvetette, hogy a győri gyár esetleg 21-24 fős midibuszokat szállíthatna kisebb városokba évi 500 darabos mennyiségben.
A két járműipari cég mellett két energetikai társaság is képviseltette magát a teheráni látogatáson. Az egyik közülük a Transelektro, amely már szintén régóta jelen van az iráni piacon. Guba János ügyvezető igazgató beszámolt arról, hogy Irán öt év alatt 15 ezer megawatt erőművi kapacitást kíván kiépíteni. A legkonkrétabb eredmények a tabazi erőmű 2x300 megawattos széntüzelésű blokkjának megépítése terén várhatók, a tárgyalások a közeljövőben folytatódnak. Eddig magyaroknak komplett erőművi blokkot még nem adtak oda, mindig csak különböző alrészeknek a beszállítói lehettek, a magyar energetikai gépgyártás azonban már képes kulcsrakészen leszállítani az ilyen berendezéseket, kivéve a turbinákat -- húzta alá az igazgató.
A másik energetikai cég, az EGI a 80-as évek elejétől van jelen Iránban fő termékével, a Heller--Forgó-féle hűtőrendszerrel, amelynek felhasználása különösen előnyös a száraz éghajlatú közel-keleti országokban. Az eddig Iránban ilyen hűtőrendszerrel felszerelt 6000 megawattnyi erőművi kapacitásból 2600 megawattnyit szállított az EGI, a maradékot pedig az iráni fél az EGI-től kapott mérnökszolgálat segítségével valósította meg. Ez a 6000 megawattnyi kapacitás annyi vizet takarít meg, ami hárommillió ember vízfogyasztásával egyenértékű -- érzékeltette a rendszer előnyeit Balogh András üzletfejlesztési igazgató. Jelenleg 12 darab 320-330 megawattos erőművi blokkra írtak ki tendert, amelyből nyolcat szerelnek fel Heller--Forgó-féle hűtőrendszerrel. Az EGI képviselője ennek alapján 40--120 millió dollár közé tette az elnyerhető rendelésállományt, ami függ attól is, mekkora helyi hányadot vesznek igénybe a megvalósításnál.
A küldöttséggel tartott Teheránba az Agroinvest elnök-vezérigazgatója is. Dávid Imre emlékeztetett arra, hogy cége az elmúlt évtizedekben több száz referencialétesítményt valósított meg a Közel-Keleten, Iránban például vágóhidak kiépítésében vett részt. Mostani útja során tárgyalásokat folytatott az iráni mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium vezetőivel a vetőmagtermesztésről, a szakemberképzésről, a vírusmentes szaporítóanyag-előállításról, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztés lehetőségeiről. Konkrét szerződést az idei esztendő második felére, a jövő év elejére várt a vezérigazgató.
Tervek és remények tehát vannak bőven. Abban a résztvevők mindegyike egyetértett, hogy fontos piacról van szó, és az Eximbank hitelkerete, valamint a diplomácia erőfeszítései nagy segítséget jelentenek a sikeres üzletkötésekhez. Hogy pontosan mekkorát, az talán már a jövő évi statisztikák olvasásakor kiderül.