Magyarország késésben van

A holland kormány az ország légszennyezési kvótájának kiváltása érdekében 31,5 millió dollárral társfinanszírozóként részt vesz öt -- román, lengyel és cseh -- környezetvédelmi beruházásban. Ezzel Hollandia a világ első országa, mely az 1997-es kiotói jegyzőkönyvben nevesített együttes végrehajtás keretében teljesíti a légszennyezés csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalását.
A holland kormány megbízottja 1999-ben Magyarországot is megkereste annak érdekében, hogy üvegházhatású gázkibocsátási kvóta vásárlásáról tárgyaljon, ám -- mint a Világgazdaság megtudta -- nem talált kedvező fogadtatásra.
Ennek magyarázata nyilván a környezetvédelmi tárca körüli botrányokban, miniszterváltásokban, illetve a szakembergárda többszörös cserélődésében keresendő. A közelmúltban újra jelentkeztek a hollandok, és megkezdődött a tárgyalások előkészítése. Ugyanakkor más fejlett országok is érdeklődtek nálunk ez ügyben.
Ma azonban még mindig nem tudjuk kellő biztonsággal, hogy egyáltalán mennyivel lesz kevesebb a szén-dioxid-kibocsátásunk a kiotói vállaláshoz képest. Magyarország a jegyzőkönyv szerint arra kötelezte el magát, hogy az 1985--1987-es átlagos szinthez képest a 2008--2012 közötti időszakra 6 százalékkal csökkenti a üvegházhatású gázok kibocsátását (ezeket szén-dioxidra számítják át). Ha ennél nagyobb mértékű megtakarítást érünk el, akkor kerülhet sor az értékesítésre. A kibocsátáscsökkentés nagyságára azonban már ma is lehetne következtetni, sőt arról már nagy valószínűséggel lehetne képünk, ha megszülettek volna az ehhez szükséges számszerű értékelések, és sor került volna a képviselendő álláspont kialakítására.
A kiotói jegyzőkönyvhöz egyébként -- a megállapodásban részt vevő országok többségéhez, így az EU-hoz hasonlóan -- mi sem csatlakoztunk. (Régiónkból egyedül Románia ratifikálta azt.)
Pepó Pál exminiszter a helsinki környezetvédelmi csúcstalálkozón vállalta, hogy 2002-ig csatlakozunk a kiotói megállapodáshoz, s még 1999-ben kidolgozzuk az európai uniós klímavédelmi stratégiához igazodó magyar koncepciót. Ez nem történt meg. Lapunknak tavaly januárban a környezetvédelmi tárca úgy nyilatkozott, hogy rövidesen kormány elé kerül a klímavédelmi stratégia, amelyben számba veszik a feladatokat, és megbecsülik az üvegházhatású gázok csökkentésének várható költségeit és hasznát. Kormányhatározat született ugyan, amely azt mondta ki, hogy elő kell készíteni a jegyzőkönyvhöz csatlakozást, ám ennek végrehajtását a minisztercserék akadályozták.
Jelenleg is folyik azoknak a szakmai tanulmányoknak a készítése, amelyek felmérik a helyzetet és a várható kibocsátást, valamint tételesen elemzik a csökkentéshez szükséges költségeket, illetve a megtakarítás értékesítésétől várható hozamot. Mindez szükséges a kiotói jegyzőkönyv jövőre vállalt ratifikálásához.
Ugyanakkor a csatlakozást segítő nemzeti agrár-környezetvédelmi program a mai napig nem indult be -- holott a kormány 1999-ben elfogadta azt --, az agrártárca ugyanis erre a célra egyetlen fillért sem áldozott.
Az energiatakarékossági program működik, de a közlekedés jelentős környezetvédelmi elmaradásainak csökkentéséről nem lehet tudni. Némi reményre jogosít, hogy a közlekedési infrastruktúra fejlesztését beemelték a Széchenyi-tervbe, de a környezetvédelmi részletek nem ismertek, őszre ígérik a korábbi kormány által elkészített közlekedési koncepció átdolgozását.
Az Európai Unió átlagosan 8 százalékos csökkentést vállal a ''90-es szinthez képest. Továbbra is szorgalmazza a kiotói jegyzőkönyv hatálybalépését, a 2002-es csatlakozást, annak ellenére, hogy az USA a közelmúltban visszahátrált a ratifikációtól. Ezzel veszélybe sodorhatja az egész megállapodást.
Az egyezmény "fura" passzusára figyelmeztetett ennek kapcsán Faragó Tibor, a Környezetvédelmi Minisztérium munkatársa, aki részt vett Kiotóban a tárgyalásokon is. A 25. cikk azt mondja ki ugyanis, hogy a jegyzőkönyv akkor lép életbe, ha a 38 fejlettebb országot tartalmazó csoportból azok csatlakoznak, amelyek az 1990-es évi összes szén-dioxid-kibocsátásuk legalább 55 százalékát adják. Azaz kérdéses a hatálybalépés, ha az USA, amely 7 százalékos csökkentést vállalt, eláll a ratifikálástól, hiszen az összkibocsátás 25 százaléka itt keletkezik. Az USA-ra a hatékony termelés jellemző ugyan, de egyúttal kiemelkedően nagy az egy főre jutó energiafelhasználás.
Az egyezmény furcsaságai közé tartozik, hogy az Orosz Föderáció és Ukrajna csak szinten tartást vállalt, holott náluk már az elmúlt évtizedben lényegesen csökkent a szén-dioxid-kibocsátás.
Nagy kérdés a fejlődő világ hozzáállása. Ezen országok összkibocsátása a becslések szerint két-három évtized múlva meghaladja a fejlettekét, ám nem vállalták a szabályozást. Szerintük számukra akkor aktuális e probléma felvetése, ha már arra a jóléti szintre jutnak, mint a fejlett gazdaságok. Addig pedig tőlük szeretnék ingyen megkapni a hatékony és környezetbarát ipari teljesítményt biztosító technológiákat. Kínában különösen nagy és gyorsan növekszik a szén-dioxid-kibocsátás, mivel nagyrészt szénalapú energiatermelés folyik.