Nem mellőzhető a szociális védőháló
A biztonsági hálótól az ugródeszkáig jelszóval több latin-amerikai országban indított kísérleti programról számol be a Világbank sajtóosztálya. A beszámoló szerint a világ népességének nem egész egynegyedét védi valamikor valamely közületi biztonsági háló. Kevesebb mint öt százalék számíthat saját megtakarítására vagy vagyonára társadalmi válságok, például gazdasági visszaesés, földrengés, polgárháború átvészelésére. A fejlődő országok több mint 80 százalékában fordult elő 1990 és 1997 között olyan esemény, amely miatt az egy főre jutó termelés legalább egy évben csökkent.
Míg a fejlett országokban a szociális védőprogramok egyre kifinomultabbak lesznek, sok fejlődő állam csak végső esetre szolgáló intézkedésnek tekinti a "biztonsági hálót". A Világbank felhívja a figyelmet, hogy a legutóbbi kelet-ázsiai válság megmutatta, mennyire sürgős a lakosság szegény és kiszolgáltatott részét gazdasági felfordulások és átalakulások idején védelmezni. Szükség van szociális hálóra még a válságok kitörése előtt. Ha már beüt a vész, a kormányok nehezen tudnak politikai támogatást, pénzt és szakértelmet találni a szociális szükségállapot által támasztott feladat megoldásához.
A "biztonsági háló" az ország életének megszokott része lesz a fejlődő országokban a globális gazdaságba való beilleszkedés során. A Világbank azonban úgy véli, hogy a szociális védelem fejlesztő szerepe többet követel meg a szegények és veszélyeztetettek alkalmi menedékénél: lehetővé kell tennie az emberek számára, hogy tartósabban megszabaduljanak a szegénységtől.
A globalizáció sok lehetőséget ad a fejlődő országoknak a felvirágzásra, de egyúttal nagyobb kockázatokkal is jár, ha nem hozzák meg a globális gazdaságból adódó alkalmak kihasználásához szükséges gazdasági, szociális és intézményi reformokat. A műszaki fejlődés gyorsítja a növekedés ütemét, de egyúttal növeli a szakadékot a gazdagok és a szegények körében az országokon belül és közöttük.
A nagyobb politikai nyitottság javítja a közügyek intézését a lakosság növekvő része számára. Ennek következtében a szegények felemelhetik hangjukat, segítséget kérve a rájuk háruló kockázatok elviseléséhez. Végül az AIDS-járvány is arra készteti a fejlesztés tervezőit, hogy átfogóbban gondolkodjanak a szociális védelemről.
A Világbank új szemlélete, amellyel a fejlődő országokat segíti a szegények támogatásában, elismeri, hogy számos veszély fenyegeti az egyéneket, a háztartásokat és a közösségeket. A szegények a lakosság többi részénél inkább ki vannak téve kockázatoknak, és kevés eszközük van ezek kivédéséhez. Ezért a szegények nagyon félnek a kockázatoktól, nem vállalkoznak kockázatos, de nagy hozammal járó tevékenységekre, például a piacra szánt új termékek bevezetésére, ami több bevételt ígér, de rossz termés vagy áringadozás is előfordulhat.
A bank a szociális gondoskodás fogalmát kiterjeszti "közületi beavatkozásokra az egyének, háztartások és közösségek kockázatkezelési módszereinek javítása és a kritikusan szegények támogatása céljából". A kockázatok kezelése azok forrásának és gazdasági jellegének felismerését jelenti.
Vannak nem hivatalos megoldások, például aktívák vétele és eladása, kölcsönzés, diverzifikált termelés és földhasználat, biztonságosabb termelési módszerek. A piaci megoldások közé tartoznak a bankok és biztosítótársaságok. Ezek nem nyújtanak kölcsönt fedezet nélkül. A közösségi megoldás viszonylag ritka a fejlődő világban. Ha az első két módszer nem elegendő, a kormánynak kell biztosításról gondoskodni munkanélküliség, öregség, üzemi baleset, özvegység és betegség esetére. Ha a kockázat elhárítására nincs mód, a hatásait kell enyhíteni.
