Piaci elvek az adósságkezelésben

A kormányzati adósság kezelésében a fejlett országokban egyre inkább erősítik a piaci elvet. Ennek eredményeként -- bár a statisztika a japán rendszer sajátosságai miatt nem ezt tükrözi -- a nem piaci adósságok dollárértékben gyakorlatilag változatlanok maradtak az OECD-ben, a növekedésért a kormányoknak a piacon felvett hitelei a felelősek. A piaci kölcsönökön belül pedig lassan, de kitartóan emelkedett a kötvények jelentősége a pénzpiaci eszközök -- főként kincstárjegyek -- rovására. Míg az Egyesült Államok kormánya a kivételes konjunktúrának hála 34-ről 27 százalékra mérsékelte részesedését az OECD adósságállományából, a japán központi költségvetés 26-ról 33 százalékra tornászta fel részarányát a sorozatos keresletélénkítő programoknak köszönhetően. Bár az EU államait takarékosságra szorították a maastrichti rendelkezések, összességében mégis egy ponttal, 34 százalékra növekedett az uniós kormányok adósságainak aránya a szervezetben.
Az OECD által vizsgált időszak végén, 1999-ben még Görög- és Olaszország, valamint Belgium alkották a szervezet -- a bruttó hazai termékhez viszonyítva -- legeladósodottabb trióját, azóta az akkor még negyedik Japán is átlépte a GDP 100 százalékos határát, és "lekörözte" európai riválisait. Szintén a GDP-hez képest Luxemburg, Csehország és Ausztrália kormányainak vállát nyomja a legkisebb adósságteher.
Lengyelországban és Magyarországon a legjelentősebb a nem piaci hitelek súlya a központi költségvetés tartozásain belül, de mindkét államban folyamatosan csökken ezek jelentősége. Magyarországon döntően a jegybank korábbi kölcsönei a központi költségvetés részére számítanak ebbe a kategóriába. Az összes nem piaci adósság 13,5 milliárd dollárt tett ki 1999 végén, míg a piaci tartozás 13,7 milliárd volt. Ez utóbbiból az államkötvények 76,2 százalékkal részesedtek, ami alig marad el a 79,9 százalékos akkori OECD-átlagtól.
Az Európai Unió tagállamaiban is vettek fel a kormányzatok nem piaci kölcsönöket. Európában a nem piaci hitelek felhalmozásának egyik módszere volt a maastrichti szabályok életbelépése előtt felvett jegybanki kölcsön.
Az OECD összeállításában kifejezetten csak a központi költségvetés adósságait szerepelteti. A társadalombiztosítási rendszer és az önkormányzatok figyelmen kívül hagyása miatt az adatok tehát nem a teljes államadósságot tükrözik. A szerzők a mutatókat nem a maastrichti kritériumok alapján kalkulálták.