Stabilizálnának a valutaintervenciók
A korábbi várakozásoknál erősebb amerikai lassulásért a jelentés az információtechnológiai beruházások és a fogyasztói bizalom párhuzamos visszaesését jelölte meg. Ugyanakkor már mutatkoznak az első kedvező jelek is: a kereskedelmi mérleg javulni kezdett, a dollár kissé leértékelődött, és a Fed is agresszíven reagált a növekedési ütem drasztikus visszaesésére. A kockázatok ennek ellenére még mindig jelentősek.
Európában a gondok egyik oka, véli a jelentés, hogy az Európai Központi Bank (ECB) hitelességének megteremtése érdekében követte a korábi amerikai kamatemeléseket, kevésbé figyelve az európai gazdaság igényeire. Ha az ECB fordulatot hajtana végre politikájában, és a kontinens nagy gazdaságai is növekedésük exportfüggőségének irányába mozdulnának el, Európa építhetne a múlt év eredményeire. A cégek amerikai szintnél kisebb eladósodottsága és a részvénybefektetéseknek a megtakarításokon belüli kisebb aránya kedvező alkalmat teremt, hogy az európai gazdaság függetlenítse magát az amerikai fejleményektől.
A rendszerváltó országok elmúlt két évben tapasztalt dinamikus fejlődését segítő világgazdasági környezet azonban mindenképp a múlté. A még mindig energiaigényes gazdaságok export-versenyképességét negatívan érintették a magas olajárak. Bár ezt eddig ellensúlyozta a termelékenység növekedése, az ütem visszaesése és a nominálbérek indokolatlan emelése súlyos következményekkel járna a kivitelre. A növekedést ezért egyre inkább a belső tényezőknek kell segítenie. Ez annál is nehezebb, mivel a jegybankoknak közben az erősödő inflációs nyomást is le kell törnie, magas szinten stagnáló munkanélküliség közepette.
A nemzetközi pénzügyi rendszer reformjáról szólva a tanulmány a fejlődők nagyobb mozgástere mellett érvel. Engedni kell a folyamatos reformokat, és el kell kerülni, hogy az IMF feltételrendszerének megfelelő szabályozás megvalósítása túl nagy terheket rójon ezekre az államokra, vélik a szerzők.
A szerzők szakítanak azzal a megközelítéssel, mely a fix árfolyamtól a valuta lebegtetéséig terjedő skálán elhelyezkedő árfolyamrendszerek előnyeit és hátrányait vizsgálja az egyes fejlődő országok szempontjából. A jelentés megkérdőjelezi, hogy kijelölhető az ideális árfolyamrezsim a legnagyobb valuták jelentős árfolyam-ingadozása és a nemzetközi tőkeáramlás szeszélyessége közepette. Megállapítása szerint bármely rendszerben van esélye a válságnak, a problémára világméretekben kellene megoldást találni.
Ehhez az egyik lépést a három legjelentősebb tartalékvaluta egymáshoz viszonyított árfolyammozgását behatároló sávok meghatározása jelenthetné. Ez egyúttal azt vonná maga után, hogy a legnagyobb gazdasági hatalmak, az Egyesült Államok, az euróövezet és Japán elköteleznék magukat az árfolyam védelmében eszközölt piaci intervenciók és makrogazdasági intézkedések mellett. A jelentés utal a regionális együttműködésekre is, melyek kollektív védelmet nyújthatnának tagjaiknak instabilitás esetére. A szerzők hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy ezek alighanem csak valamely vezető gazdasági hatalom részvételével lennének működőképesek. Így az ASEAN regionális kezdeményezése jó irányba mutat, de biztosan hosszú és rögös út kezdete a monetáris integráció felé.
