Szerkezeti reformok kezdődnek

A kormányzó koalíció politikusai által lényegében tető alá hozott terv első lépésként kétéves határidőt szabna a japán bankok számára, a már meglévő kétes vagy behajthatatlan kinnlevőségeik leírására. Három éven belül pedig azokat a hiteleket is le kellene írni, amelyek a törvény elfogadása után válnak törleszthetetlenné. Az ebbe a kategóriába tartozó kinnlevőségek összege tavaly szeptemberben elérte a 32 ezer milliárd jent (252,7 milliárd dollár).
A második fontos rendelkezésként köteleznék a bankokat, hogy a birtokukban lévő részvényportfólió értékét a saját tőkéjük száz százalékára korlátozzák. Ezzel jelentősen csökkenthetnék az értékpapír-piaci kilengéseknek való kitettségüket, védhetnék saját tőkepozícióikat. A szabállyal annak is elejét lehetne venni, hogy a veszélybe került bankok hirtelen zúdítsanak hatalmas mennyiségű részvényt a piacokra. Az előírással siettetni lehetne a kereszttulajdonlások rendszerének felszámolását.
Japánban nagy hagyományai vannak annak, hogy bankok és ügyfeleik egymás részvényének megszerzésével betonozzák be kölcsönös üzleti érdekeltségüket. A bankok által birtokolt részvénytulajdonok teljes értékét 35-40 ezer milliárd jenre becsülik, ami a pénzintézetek nettó értékének mintegy 150 százalékát jelenti, szemben a többi fejlett országban szokásos 60 százalékkal. Az ilyen aktívák teljes értéke az egy évtizede tartó piaci leépülés során olvadt el, amit a könyvelési rendszerben úgy kívánnak tükröztetni, hogy az április elejétől kezdődött pénzügyi évben áttérnek az eszközök piaci értéken való nyilvántartására.
A behajthatatlan hitelek és a részvényportfóliók szanálása egy időben végrehajtva destabilizálhatná az egész japán pénzügyi rendszert. Ezért a kormány egy alap felállítását tervezi, amely átvenné az ilyen úton piacra jutó részvények jelentős hányadát. A kabinet egyes tagjai óvtak attól, hogy a kormány közpénzekkel vegyen részt az alap felállításában, a Reuters szerint azonban elkerülhetetlen az állam fő részvényesként való fellépése. Az alap további forrásaként szó esik a kormány által garantált értékpapírok, továbbá részvényre váltható kötvények kibocsátásáról. Felmerült ezen kívül a japán jegybank által közvetlenül folyósítandó, "speciális" kölcsönök igénybevételének szükségessége.