Tovább fogyhat Kis-Jugoszlávia

Egy podgoricai székhelyű közvélemény-kutató intézet friss felmérése szerint a montenegróiak 58 százaléka támogatja az elszakadást Szerbiától. A lakosok Djukanovics elnök megválasztása, 1997 óta ízlelgetik a függetlenséget. Mára gyakorlatilag önállósodott a külpolitika, és saját központi bank igazgatja a jugoszláv dinár helyett a német márkára alapozott monetáris rendszert. A harmadik kulcsterületet, a védelmet illetően a közelmúltban maga Filip Vujanovics miniszterelnök jelentette ki, hogy Montenegrónak saját hadseregre van szüksége, hogy ne szoruljon senkire "a hadseregparancsnokok kinevezésekor és a katonai költségvetés meghatározásakor". Az Economist Intelligence Unit elemzése szerint a közvélemény hosszú ideje tartó előkészítése után a köztársaság vezetőinek egyre nehezebb visszalépni az eredeti célokhoz képest.
Jelentős támogatásra számíthatnak azonban azok az erők is, melyek Szerbiával együtt képzelik el a jövőt. A Jugoszláviáért elnevezésű hárompárti koalíció tegnapi tüntetésén csaknem tízezer ember vett részt a fővárosban, Montenegró függetlenné válása ellen tüntetve -- adta hírül az MTI. Predrag Bulatovics, a Szocialista Néppárt elnöke nem is tartana népszavazást a függetlenségről.
Szerbiában természetesen nem nézik jó szemmel a függetlenedési törekvéseket, de augusztus óta a nagyobbik jugoszláv tagköztársaságban is érzékelhetően változott a hangulat. A Reuters által ismertetett friss közvélemény-kutatás szerint a nyári 6,5-ről 22,8 százalékra nőtt a szétválást pártoló szerbek aránya. A kifejezett ellenzőké közben 78-ról 57,5 százalékra csökkent. Talán a leglényegesebb mégis, hogy a válaszadók több mint egyharmada véli úgy, el kell fogadni a montenegróiak döntését.
Többet nyomhat azonban a latban az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Német-, Francia-, Olasz- és Oroszország alkotta csoport szava. A stabilitás felett őrködő nagyhatalmak a múlt héten szólították fel Djukanovics elnököt függetlenségi politikája feladására. A nyugati kormányok a gazdasági segítségnyújtás felfüggesztését is kilátásba helyezték a szétválás esetére, a montenegrói elnök azonban nem hiszi, hogy országát "megbüntetnék, mert tiszteli a demokráciát és elfogadja polgárai akaratát". A nagyhatalmak azonban erősen aggódnak amiatt, hogy Montenegró rossz példát mutathat Koszovó és Bosznia szeparatista mozgalmai számára is.
A kis köztársaságnak pedig szüksége volna a külföld támogatására. A másik reménybeli bevételi forrás az idegenforgalom. Az alig 14 ezer négyzetkilométer területű Montenegró 199 kilométer hosszú tengerpartot birtokol, mely -- ma még -- egész Jugoszlávia tengeri kijáratát jelenti. A partszakaszon 117 átlátszó vizű strand várná a látogatókat. A montenegrói kormány jelenleg is dolgozik azon a törvényjavaslaton, ami megkönnyítené a turisták belépését az országba. A szektor fellendítéséhez azonban nagyobb stabilitásra lenne szükség a térségben, és természetesen sok pénzre.
A kilencvenes évek balkáni káoszának egyik mellékhatása a megbízható statisztikák hiánya. Az életszínvonalat valamennyire jellemzi, hogy februárban az átlagfizetés 207 márka volt a montenegrói statisztikai intézet szerint. A kormányzat azonban úgy gondolja, csak jobb lehet Szerbia nélkül. Vasárnapi közlés szerint befejeződött a montenegrói külkereskedelmi és vámhivatal kialakítása, amit szimbolikusan az új egyenruhák átadása zárt le. A sötétkék uniformisokon már a montenegrói zászló látható.
A szerb illetékesek viszont úgy tartják, a kisebbik tagköztársaság vezetői nem őszinték választóikkal. Miroljub Labus jugoszláv miniszterelnök-helyettes szerint az egy főre eső államadósság sokkal magasabb Montenegróban, mint Szerbiában. Podgorica részesedése ugyanis a szövetségi állam tartozásaiból meghaladja az egymilliárd dollárt, szemben a politikusok által hangoztatott 307 millióval. Az eltérő számítás hosszú alkudozást valószínűsít szakítás esetére. A jugoszláv központi bank kormányzója is annak a véleményének adott hangot, miszerint a montenegrói gazdaság nem képes felvenni a versenyt Európával, és a szakítás hátráltatná a kis állam világgazdasági integrációját is. A függetlenség költsége jóval nagyobb annak hasznánál, vélekedett Mladjan Dinkics.
Kérdés továbbá, milyen megoldást találna a montenegrói kormányzat az albán kisebbség helyzetének rendezésére. A volt Jugoszlávia egyetlen olyan közössége él itt, mely eddig következetesen elutasította az erőszakot. A 650 ezres montenegrói lakosságon belül 40-60 ezer lehet az albán nemzetiségűek száma, akik közül többen támogatták négy éve Djukanovicsot, mint saját, etnikai alapon szerveződő pártjaikat. Sokan ma is úgy gondolják, az elnök túl sokat fizetett a támogatásért cserébe a kisebbség számára garantált öt parlamenti hellyel. Ám az albánokat még ma is sújtja a magas munkanélküliség, az anyanyelvi iskolák hiánya, és nem mondtak le a területi autonómia iránti igényükről sem.
A Jugoszlávia-párti politikusok azzal riogatják a választókat, hogy a függetlenség kikiáltása Montenegróba importálná a "macedón problémát", mert az albánok szeme előtt Nagy-Albánia megteremtésének lehetősége lebeg. A mérsékelt kisebbségi vezetők visszautasítják az ezzel kapcsolatos vádakat, ám azt nem tagadják, az új helyzet új játékszabályokat kívánna. A 80 százalékban albánok lakta Ulcijn városának még sohasem volt albán rendőrfőnöke, ügyésze vagy bírája, panaszolta a Wall Street Journal Europe-nak Mehmet Bardhi, az Albán Demokratikus Szövetség vezetője. A párt az albán tanárok képzéséhez is állami támogatást kér. A mérsékeltek szerint a kormányzatnak partnerként kell kezelnie őket, különben a szélsőségesek malmára hajtják a vizet.