A KSH dolgozik a módszertanon

Azon háztartások fogyasztásában, ahol nyugdíjas a családfő, az átlagosnál nagyobb az élelmiszerre, lakásfenntartásra, egészségügyre kiadott pénz aránya -- derül ki a háztartások költségvetéséről a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által évente készített felmérésekből. Ezekből következtetni lehet arra, hogy milyen különbségek vannak az aktívak és inaktívak fogyasztási szerkezete között. Ugyanakkor e felmérésekből az is megállapítható, hogy az inaktívak összes kiadásaik kisebb részét fordítják ruházkodásra, közlekedésre és szórakozásra.
A Nyugdíjasok Országos Szövetségének kérésére a közelmúltban a KSH készített egy olyan felmérést, ami a 70 éven felüli egyedülálló nyugdíjasok fogyasztási szerkezetét térképezte fel -- mondta el lapunknak Keszeiné Rédei Mária, a KSH háztartás-, jövedelem- és fogyasztásstatisztikai osztályának vezetője. Ez a rendszeres felmérésekhez hasonló eredményeket hozott.
A KSH számításokba kezdett, de a módszertani szabályok kidolgozására több fordulóra lesz szükség -- tudtuk meg Szabó Évától, az árstatisztikával foglalkozó osztály vezetőjétől. A nyugdíjasokra vonatkozó árindex éppúgy átlagszám lesz, mint a hagyományos fogyasztói árindex. Ebben a körben egészen különböző körülmények között élő emberek találhatók. Például egy egyedülálló nyugdíjas fgoyasztói kosarában egészen más arányban szerepelnek a termékek, mint egy családban élőében.
A KSH 1997--1999 között készített családi költségvetési adattára szerint a háztartások fogyasztásában 3,4 százalékponttal csökkent az élelmiszerre fordított kiadás aránya. Ott, ahol a háztartásfő 65--69 éves közötti, 3,1 százalékponttal csökkent az egy főre jutó éves élelmiszer-kiadás, 1999-ben már csak 34,9 százalékot tett ki ez az arány. A fiatalabb családokban, ahol a háztartásfő 30--44 év közötti, a fogyasztás kisebb mértékben csökkent 1999-re, 31,8 százalékról mindössze 2 százalékponttal. Ezzel ellentétes folyamat zajlott a nagy értékű fogyasztási javak kiadási csoportján belül. Az idősek továbbra is jóval kevesebbet szánnak az ilyen nagy értékű javakra. Három év alatt mindössze fél százalékkal költött többet az 1997-es 1,7 százalékos szinthez képest e réteg. Míg a 30--44 éveseknél 1,2 százalékkal, 5,2-re emelkedett a kiadás aránya, a minta egészében mindössze 0,7 százalékpontos volt a kiadásnövekedés a vizsgált időszakban. 1997 óta összesen 0,6 százalékkal fizetnek többet a lakásrezsire az idősebbek: kiadásaik 1999-re 22,5 százalékra növekedtek. A fiatalabbak az idősebbekhez vizsgonyítva kevesebbet adtak ki rezsire, három év alatt 16,4-ről 18,3 százalékra emelkedett a kiadásuk. A minta egészének kiadása 1997-ben és 1999-ben is ugyanannyi volt, 18,6 százalék, egyedül 1998-ban 17,9 százalékra csökkent ez az arány.
Az egészségügyi kiadások az idősebbeknél 1999-ben 7,3 százalékra nőtt az 1997-es 6,7-hez képest. A fiatalabbak kiadása csak 1998-ban nőtt 0,1 százalékponttal, ám ez visszaesett 1999-ben az 1997-es 3,7 százalékos szintre. A minta egészében 0,5 százalékponttal, 5 százalékra mérséklődött a fogyasztás a vizsgált időszakban.
Tavaly az inaktívakra vonatkozó fogyasztói árindex 10,1 százalék volt, míg a hagyományos inflációs mérőszám 9,8 százalék. A két mutató között csak akkor képzelhető el nagy eltérés, ha a gazdaságban jelentős árarányváltozások következnek be. Bár a gazdasági átalakulás során meg lehetett figyelni ilyen módosulásokat, mégsem volt nagy különbség a két mutató között. A két statisztikai szakember egyetért abban, hogy a továbbiakban sem várható jelentős eltérés a két réteg fogyasztása alapján képzett árindexben.
Mivel a 90-es évek elején a korábbi szociális támogatásoktól "megtisztított" termékek drágulása volt gyorsabb, minden évben magasabb volt az inaktívakra számított árindex. 1999-ben azonban a stagnáló élelmiszerárak miatt a nyugdíjasok rosszul jártak volna egy módosított árindex alapján számolt nyugdíjemeléssel.
A közeljövőben a nyugat-európai árarányokhoz közeledve csupán az élelmiszerárak területén kell az átlagot folyamatosan meghaladó növekedésre számítani. Ennek az árindexre gyakorolt kedvező hatását azonban csökkenti az a tény, hogy az élelmiszerek részaránya a nyugdíjasok fogyasztásában folyamatosan csökken.