A zéró államadósság is költséges

Az államkötvények kínálatának zsugorodása a továbbra is erős kereslet következtében több esetben "papírhiányt" idézett elő. Ez a piacon természetesen nem elmaradt üzletekben, hanem árazási anomáliákban jelentkezik. A prognózisok azt jelzik, hogy az OECD adósságmenedzsereinek a jövőben is számolniuk kell az alacsonyabb likviditás következményeivel egyes, hagyományosan referenciapapírként szolgáló kötvények piacán.
A kormányzatok kisebb finanszírozási igénye az aukciók számának és gyakoriságának csökkenésében tükröződik. Egyes országokban már kifejezetten kötvény-visszavásárlási programokról beszélnek. Ez utóbbiak általában a legkevésbé forgó papírokat célozzák, hogy javuljon a piac általános likviditása. A másik szempont, ami alapján kiválasztják a forgalomból ily módon kivonni szándékozott kötvényt, az államadósság lejárati szerkezetének megfelelő módosítása, a jövőbeli kötelezettségek alkalmas ütemezése. Alternatívaként pénzügyi eszközök felhalmozása is napirendre kerülhet, például devizáé, ezek azonban még kevésbé konkrét elképzelések.
Az államadósság csökkentése közepette ugyanakkor a kormányoknak ügyelniük kell arra, hogy az államkötvénypiacok pozitív hozadékából a lehető legkevesebb vesszen el. Az egyik vita az adósság teljes visszafizetésének költségei és hasznai körül folyik. A minimális szintű kibocsátási aktivitás mellett szóló érv, hogy a piaci infrastruktúra fenntartása mérsékli a jövőbeli kölcsönzés költségét, megspórolható az újbóli kiépítés. A várakozások szerint ugyanis a költségvetési deficitek belátható időn belül visszatérnek, számításba véve a fejlett országok öregedő lakosságának később fizetendő állami nyugdíjak összegét.
Még ha a nettó államadósság zéróra is csökken, a kormányzatok a költségvetési többlet magánpapírba fektetésével fenntarthatnak likvid kötvénypiacokat. Néhány országban pedig meghatározták már a bruttó adósság azon minimális szintjét, melyet elégségesnek tartanak a likviditás fenntartásához az államkötvények piacán. Ez a fontos, referenciaként szolgáló papírok kibocsátásának folytatásán túl az ezekre építő magánpapírok, származtatott pénzügyi termékek támogatását is jelenti.
A vélemények ugyanakkor megoszlanak abban a kérdésben, vajon a magánadósság betöltheti-e a közadósság minden szerepét. Egyes adósságmenedzserek szerint a magánaktívák hozamai még a kormányzat piaci jelenléte mellett sem helyettesíthetik a jelenlegi -- állam által fizetett és garantált -- kockázatmentes hozamokat. Ez akadályozná a megfelelő árazást és a magánértékpapírok piacának fejlődését.
Mások szerint bizonyos privát papírok megfelelhetnek az elvárásoknak, még ha valamivel magasabb is a kockázatuk. Ehhez megfelelő biztosítékokra, ingatlanokra bejegyzett jelzálogra vagy implicit kormánygaranciára volna szükség. Erre már ma is találunk példát, a magáningatlanokkal vagy az állam pénzével közvetetten fedezett német zálogleveleket, illetve a kormánygarancia védelmében főként az ingatlanhitelezés piacán tevékenykedő amerikai Fannie Mae és Freddie Mac intézmény papírjait. Ezek kibocsátói az állampapírpiacok legjobb hagyományai szerint járnak el. Rendszeresen bocsátanak ki kisszámú lejáratra viszonylag nagy mennyiségben, gyakran az aukcióhoz hasonló technikával. Ezért elegendő likviditást tudnak teremteni, hogy referenciapapírokká váljanak.