Berlusconi abszolút többsége

A pénzügyi befektetők és a vállalati vezetők a Bloomberg szerint nem a jöbbközép győzelmét üdvözölték, hanem azt, hogy az egyik politikai tábor egyértelmű fölényre tett szert, és ezzel elkerülhetőnek tűnik az Olaszországot 1945 óta sújtó átok, az egymást gyors ütemben váltó kormányok rendszerének folytatódása. Berlusconi lesz a második világháború óta az 59. kormányfő.
Szavazóköri szervezetlenségek miatt a vasárnapi választás a hétfő hajnali órákig elhúzódott, amikor a tévék és rádiók már kezdték közölni a szavazóhelységekből kilépők megkérdezésén alapuló első becsléseket -- több reggeli lap botrányt is emlegetett ezért. Az urnajárás kitolódása miatt a belügyminisztérium is a tervezettnél később kezdte meg a szavazatok összesítését; a végeredmény közzététele csak lapzártánk után volt várható.
Az esti órákig annyi kiderült, hogy a 324 tagú szenátusban legalább 174 helyet megszerzett Berlusconi tömörülése, s a 630 tagú képviselőházban is abszolút többsége van. Táborában igen rosszul szerepelt a korábban Észak-Olaszország önállósodását, utóbb csak nagyobb autonómiáját követelő Umberto Bossi Északi Ligája, amely az 1996-os 10 százalék után alig valamivel szerzett többet a parlamenti bejutási küszöb 4 százalékánál. A baloldalon a Bonino Lista, Emma Bonino radikálispárti volt EU-biztos formációja "vérzett el" elbukva a 4 százalékot.

A milánói tőzsde irányadó indexe, a Mib-30 0,7 százalékos emelkedéssel reagált a politikai stabilitás ígéretét magában foglaló Berlusconi-győzelemre. Tegnap egyébként a milánói volt az egyetlen nagyobb európai tőzsde, amely nyereséggel zárt.
A kötvénypiac az olasz és a német kötvények közötti hozamkülönbség mérséklődésével reagált a politikai fejlemémyekre: a különbség 2 százalékpontosra csökkent, holott kezdetben 5 százalékpontos nyílást prognosztizáltak. A Reuters által idézett elemzők szerint ez annak tulajdonítható, hogy a befektetők úgy vélik, Berlusconi sokkal energikusabb lesz a gazdasági reformok bevezetését illetően, mint volt a balközép Olajfa koalíció, amely gazdaságpolitikájának alakításakor folyamatosan konzultált a munkáltatók és a munkavállalók képviseleteivel. Berlusconi programja ilyen egyeztetési folyamatot nem ismer.
Berlusconi 36 milliárd euró értékű adócsökkentést ígért, elsősorban a munkaadók foglalkoztatási terheinek mérséklésére, és azáltal, hogy elengedi az újra befektetett nyereség adóját. Giulio Tremonti azonban -- akit egyaránt tippelnek a pénzügyi, a kincstárügyi vagy a gazdasági tárca élére -- több ízben is úgy nyilatkozott, hogy az intézkedések mértéke és bevezetésük időzítése a gazdasági teljesítmény alakulásától függ majd.
A leendő kormányfő ígéretei között szerepelt még a nyugdíjak emelése, 1,5 millió új munkahely teremtése, nagyarányú közmunkák (messinai híd) beindítása, a bűnözés megfékezése. Azt mondta, társadalmi szerződést köt az olaszokkal, s ha nem teljesíti ígéreteit, akkor öt év múlva végleg kivonul a politikából.
A nagyarányú adócsökkentési tervek potenciálisan hozzájárulhatnak az euró gyengüléséhez, ezért londoni tőzsdei elemzők szerint feszültséget idézhetnek elő Róma és EU-partnerei között. Már voltak olyan uniós vezetők, akik emiatt aggályosnak mondták az euró bevezetésével kapcsolatban vállalt olasz stabilitási kötelezettségek megvalósulását.