Elégtelen ellenőrzés

A válaszból -- amellett, hogy hatásköri vitákra lehet következtetni -- az is kiderül, hogy az illetékesek egymásra akarják hárítani a felelősséget. Jozef Stahl, Szlovákia Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalának (NKÚ) elnöke azt állítja, hogy bár van felhatalmazása az uniós pénzek ellenőrzésére, a kormányhivatal megakadályozza ebben. Stahl szerint szintén a kormányhivatal utasította el 2000 elején az Európai Bizottságnak azt a kérését, hogy független szlovák, erre szakosodott szerveket vonjanak be az ellenőrzésbe, állítva, hogy Szlovákiában nincsenek ilyenek.
Tibor Tóth viszont tagadja, hogy hivatalából ilyen tájékoztatás ment volna akkor Brüsszelbe. Stahlnak azt a szlovák sajtóban megjelent állítását is elutasítja, hogy a kormányhivatal "azt akarja ellenőrizni, amit ő maga kezel", mert a kormányhivatal soha nem kezelte az uniós pénzeket. Arra is hivatkozik, hogy az Európai Unióból érkező támogatások pénzügyi kontrollja valójában a szlovák pénzügyminisztérium által 1998-ban alapított nemzeti alapra tartozik, ezért ha visszaélés gyanúja merül fel, az első kérdést a pénzügyminisztériumnak kellene feltenni.
Vagyis nem a kormányhivatalnak, ahogy ez nemrég történt, amikor Roland Tóthot, a hivatal külföldi támogatások osztályának azóta elbocsátott vezetőjét, akkori nemzeti PHARE-koordinátort azzal vádolták meg, hogy beosztásával visszaélve manipulált az uniós támogatásokra indított tenderekkel és a kifizetésekkel. Ha Brüsszel meg is elégedett Ronald Tóth menesztésével, a botrány visszhangja még nem ült el. Az ügy folytatásaként az NKÚ a miniszterelnök megbízásából május 23-ától ellenőrzést végez a kormányhivatalban, aminek következménye akár a jelenlegi vezető leváltása is lehet. Tibor Tóth azonban nem tart ettől, mert az ő illetékessége úgymond kimerült Ronald Tóth elbocsátásában. A rendelkezésére álló szűkös ellenőrző mechanizmusok nem jelezték, hogy a gyanúsítottnak külön jövedelme lett volna. A kormányhivatalban legfeljebb a külföldi támogatások osztályának belső ellenőrzésére volt lehetőség -- állítja a hivatalvezető --, de az uniós pénzek tényleges felhasználásába nem tudtak betekinteni. A kontrollpiramis csúcsát a háromtagú (az Európai Bizottság szlovákiai képviselőjéből, Pavol Hamzík akkori integrációügyi miniszterelnök-helyettesből és a pénzügyminisztériumi államtitkárból álló) úgynevezett megfigyelőbizottság jelentette. Tóth kifogásolja az "öröklött kétvágányú rendszert", amelyben a kormányhivatal egyes tisztviselői nem a hivatalvezető, hanem más kormánytagok irányítása alá tartoznak. Ha nem is ért egyet az egykori ellenőrzési minisztérium felújításával, jónak látná egy magyarországihoz hasonló ellenőrző kormányhivatal felállítását, amelynek közvetlenül a kormány adná az utasításokat. Az NKÚ a saját tervei alapján cselekszik. A miniszterelnök legfeljebb megkérheti valamilyen ellenőrzés végrehajtására, de az NKÚ nem köteles a kérésnek eleget tenni.