Elvetik az áramár-maximálást
Az áramtermelő vállalatok "szemérmetlenül kizsigerelték" Kaliforniát -- panaszkodott az állam kormányzója. Gray Davis emlékeztetett, hogy nagykereskedelmi szinten tavaly mindössze 30 dollárt kellett fizetni egy megawattóra áramért, szembeni egy néhány nappal ezelőtti, 1900 dolláros (!) tarifával.
A különlegesen drága energiát egy texasi erőművállalat azzal is indokolta, hogy Kalifornia államnak rossz a hitele. Ez utóbbi nyilatkozatot Davis élesen elutasította, és sürgette a szövetségi kormányt, hogy ideiglenesen maximálja az áramtarifákat, hasonlóan a Clinton-kormányzat tavaly év végi piaci beavatkozásához.
A kormányzói felvetésre válaszolva egy fehér házi szóvivő kijelentette, hogy az árak rögzítése csak súlyosbítaná a helyzetet. Hasonlóképpen vélekedett egy republikánus szenátor a CBS tévétársaságnak adott nyilatkozatában. Dennis Hastert, a képviselőház republikánus elnöke úgy fogalmazott, hogy egy elsőéves főiskolás is fújja a közgazdaságtankönyv azon tételét, amely szerint az árak rögzítése elrettent a tervezett beruházások végrehajtásától. Velük szemben viszont a CNN több demokrata és republikánus törvényhozóra hivatkozik, akik szerint tényleg szükség lenne a tarifák átmeneti ideig tartó korlátozására.
Az amerikai nyugati parti áramellátási feszültségekkel -- külön a témának szentelt -- nyilatkozatban foglalkozott az Európai Bizottság. A testület megállapította, hogy az okok javarészt az amerikai piac sajátos struktúrájában keresendők. A koncentrált piacként működő áramtőzsde és a csak azonnali szállításra szóló kötések rendszere ugyan nagyfokú átláthatóságot teremtett, az adott feltételek közepette ennek ellenére is működik az oligopolisztikus árképzés -- hangoztatja a brüsszeli dokumentum.
Az anyag által "kötelező pool"-ként említett rendszer ideális körülményeket teremt az árfelhajtáshoz: a termék tökéletesen homogén, nagy piaci hányadok összpontosulnak kevés szállító kezében, és hatalmas korlátok állnak a piacra való gyors belépés útjában. Ez utóbbiak sorában az Európai Bizottság megemlíti, hogy egy erőmű építésének engedélyezése hét évig is eltart, a vállalkozást ugyanakkor különlegesen kockázatossá teszi, hogy az 1996-os liberalizációs rendelkezések értelmében csak azonnali szállításra lehet kötést létrehozni, stabil megtérülési kilátásokat nyújtó, közép- és hosszú távú ármegállapodásokra nincs lehetőség.
Az európai ellátás -- az amerikaival szemben -- nagyrészt a hosszú távú szállítási szerződések rendszerén nyugszik. A kínálatot az is élénkíti, hogy ideát rendelkezésre állnak azok a távolsági, nagy áteresztőképességű vezetékek, amelyeknek hiánya ott hátráltatja a régiók közötti cserét. Európában emellett tekintélyes kapacitásfeleslegek is léteznek, amelyek bevetésével mérsékelhető bármely árfelhajtó hatás -- hangoztatja a bizottság által közzétett összehasonlító elemzés.
