Gyors "élelmiszer-infláció"

Márciusban 20,4 százalékkal voltak magasabbak a mezőgazdasági termelői árak, mint egy évvel korábban. Ez a februárihoz képest minimális csökkenést jelent, akkor 21,3 százalékos volt a drágulás mértéke. A mezőgazdasági termelői árszínvonal emelkedése 2000 januárjában a "nulla szintről" ugrott 10 százalék fölé, júliustól pedig folyamatosan 20 százalék felett van a dinamika. A termelői infláció októberben érte el a csúcsát, amikor már 32 százalék felett volt az áremelkedés mértéke. Azóta -- a januári megugrást leszámítva -- kisebb-nagyobb mértékben minden hónapban csökkent az árindex, de 20 százalék alá egyelőre nem süllyedt. A márciusi érték mindenesetre kilenc hónapja a legalacsonyabb áremelkedési ütem, bár a csökkenés minimális.
Az elmúlt egy évben egyébként a gabonafélék és a húsáruk egy részének (sertés és baromfi) árszínvonala emelkedett a legnagyobb mértékben. Ami örvendetes az adatokban, hogy a növényi termékek árdinamikája az utóbbi hónapokban csökkent. Mivel ez a takarmányárakon keresztül kihat az állati termékek árszínvonalára is, van rá esély, hogy enyhül az inflációs nyomás. Ezt az összefüggést egyelőre nem támasztja alá a statisztika, az élő állatok és állati termékek termelői árának emelkedése ugyanis gyakorlatilag az előző hónappal megegyező ütemű volt.
A termelői árak dinamikus növekedése jól magyarázza az infláció húzóerejének, az élelmiszerek fogyasztói árának alakulását, és egyben jelzi, hogy a drágulásban "vannak még tartalékok". Márciusban -- hónapról hónapra nagyobb dinamikát mutatva -- ezen termékcsoport fogyasztói árai átlagosan 16,3 százalékkal voltak magasabbak, mint tizenkét hónappal korábban. Némi reményre adhat okot, hogy a termelői, illetve fogyasztói árdinamika között hosszú idő óta most a legkisebb a különbség. Ez az élelmiszerárak költségoldali nyomásának enyhülését jelentheti.